nyelvtanulás poliglott Lomb Kató

A poliglottok azok az emberek, akik kettő vagy annál több idegen nyelvet beszélnek. Ezen belül nincs egységesen elfogadott szabály arra, hogy az adott nyelveket milyen szinten kell ismerni ahhoz, hogy valaki poliglottá válhasson. Poliglottok szép számmal akadnak az egyetemes és a magyar történelemben is.

Az egyik leghíresebb többnyelvű II. János Pál pápa volt, aki tizenkét nyelven beszélt folyékonyan (lengyel, latin, olasz, spanyol, portugál, francia, angol, német, ukrán, szerb, szlovák és eszperantó nyelveken), és pápaként ezek közül kilencet aktívan is használt. A magyar nyelvet kifejezetten nehéznek tartotta, és csodálta a benne rejlő szépségeket.

A hazai poliglottok közül megemlíthetjük Kőrösi Csoma Sándor utazót és felfedezőt, aki 17 nyelvet ismert. De a világ legeredményesebb poliglottjainak panteonjában egy nő biztosan szerepel, ő pedig Lomb Kató. 

A leghíresebb poliglottok

Giuseppe Mezzofanti, a 19. századi olasz bíboros és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, állítólag 72 nyelven beszélt. A magyar hiperpoliglott Lomb Kató pedig, aki orosz romantikus regények olvasásával tanulta meg a nyelvet, ragaszkodott ahhoz a tételhez, hogy „a nyelvből tanuljuk a nyelvtant, nem a nyelvet a nyelvtanból”. A legendás, 50 nyelven beszélő amerikai nyelvész, Kenneth L. Hale pedig a pletykák szerint egyszer egy Helsinkibe tartó repülőúton megtanulta a hírhedten nehéz finn nyelvet. 

Vajon ők hárman minek köszönhették a kivételes emlékezőképességüket, és a rendkívüli nyelvérzéküket? Mezzofanti azt állította, hogy „Isten” adta neki ezt a különleges képességet, de ez akkor talán azt jelenti, Isten más aggyal áldotta meg őt? Michael Erard újságíró ezt a kérdést vizsgálja a Babel No More: The Search for the World's Most Extraordinary Language Learners (Bábel nincs többé: A világ legkülönlegesebb nyelvtanulói után kutatva) című könyvében. Ez az első olyan komoly tanulmány, amelyet az emberfelettinek tűnő poliglottság jelenségéről írtak.

Giuseppe Mezzofanti

A bíboros életét sok legenda lengi körül, számtalan utazó járt csodájára képességeinek. 1840-ben például egy orosz tudós, A. V. Sztarcsevszkij Rómában érte utol Mezzofantit, ahol sikeresen zavarba hozta a nyelvzsenit azzal, hogy ukránul szólt hozzá. 

Mezzofanti meglepettnek tűnt. „Milyen nyelv ez?” – kérdezte olaszul. „Ukrán” – válaszolta Sztarcsevszkij. „Nos, akkor két hét múlva jöjjön el hozzám újra” – válaszolta Mezzofanti.

Mire Sztarcsevszkij visszatért, a bíboros folyékonyan beszélt ukránul. Órák hosszat beszélgettek, az orosz tudós legnagyobb ámulatára. Hogyan csinálta ezt Mezzofanti? 

A bíboros egyszerű válasza az volt, hogy az orosz és az ukrán rokon nyelvek, és az előbbit már ismerte Mezzofanti. De ez a válasz nem elégítette ki Sztarcsevszkijt. „Aki tud latinul, az könnyen megtanulhat olaszul – gondolta –, de nem két hét alatt”. A látogatás után az a gondolat szállta meg, hogy Mezzofanti valami nyelvi Szent Grál birtokában van. Negyven éven át mindent elolvasott a poliglott bíborosról, amit csak talált, de a választ sosem találta meg. Már majdnem feladta a kutatást, mikor hirtelen ráakadt Mezzofanti rejtett titkára. Ezt a titkot csak a tanítványainak adta tovább, aminek köszönhetően három-négy hét alatt elsajátíthattak egy új nyelvet. Vezetésével alapítottak egy „poliglott kollégiumot" Szentpéterváron, és az orosz cári birodalom hetven nyelvének oktatására használták a technikát.

„Minden átlagos képességű ember egy hónap alatt megtanulhatja bármelyik idegen nyelvet – hirdette később Sztarcsevszkij –, aki pedig nem, az lusta vagy ostoba.”

De mi lehetett Mezzofanti titka?

Lomb Kató

1941-ben Lomb és férje Balatonszárszón egy olyan szobában szállt meg, amelyben az előző orosz bérlők romantikus regényeket hagytak hátra. Kezdő orosz nyelvtudásával, és kétkötetes, elnyűtt orosz–angol szótárával Lomb elkezdte megfejteni ezeket a történeteket. Addig a pontig fejlesztette orosz nyelvtudását, hogy már képes volt a klasszikus orosz irodalmat is élvezettel olvasni. Ezután átnyergelt a spanyol nyelvre, hasonlóképp egy könyv fordításával.

Lomb Kató a világ első szinkrontolmácsainak egyike volt, 16 nyelven beszélt, ebből hetet nagyrészt önállóan sajátított el. A tanuláshoz saját módszert fejlesztett, egy olyan korszakban, amikor a lehetőségek száma sokkal korlátozottabb volt a maiakhoz képest. A 2008-ban megjelent Így tanulok nyelveket című visszaemlékezésének egyik célja, hogy eloszlassa azt a misztikus ködöt, ami a nyelvtanulás veleszületett képességének gondolatát övezi. 

Vitray Tamás 1974-ben, az Ötszemközt című műsorban fogadta Lomb Katót. Ezt az egyórás fantasztikus beszélgetést már csak azért is érdemes megnézni, mert nagyon sok, a nyelvtanulás körül kialakult tévhitet segít eloszlatni. Lomb tolmácsként mind az öt kontinenst bejárta, a világ negyven országában megfordult, s utazásai során szerzett élményeiről, átélt kalandjairól Egy tolmács a világ körül című könyvében számolt be.

Nyelvtanulási praktikák a híres poliglottoktól

Mezzofanti semmilyen titkot nem rejtegetett, amit az orosz tudósnak el kellett volna lesnie. Élete végéig hangoztatta a poliglottok mantráját: kitartó és módszeres tanulás, memorizálás és vég nélküli gyakorlás. Hagyatékában találtak egy nagy doboznyi tanulókártyát, összesen tizenhárom különböző méretű csomagot: grúz, magyar, arab, török, perzsa, algonkin, orosz, tagalog és három arab írással írt, felcímkézetlen készletet. Néhány csomag vékony volt – örményül mindössze huszonkét kártya. De az orosz kártyák 25 cm magas tornyot alkottak.

Mezzofanti maga mondta egyszer, hogy még felnőttként is úgy tanulta a nyelveket, mint egy kisiskolás: szavakat írt ki és memorizált. Idejét a lehető legjobban kihasználta, magában beszélt a különböző nyelveken gyakorlásképp, ha nem volt társasága. Szótárakat és felváltva mindenféle irodalmat olvasott, fordított, valamint feljegyzéseket készített a beszélgetéseiről. Módszereit játékosan építette fel, rutinként és szórakozásként élte meg a nyelvtanulást. Saját módszertanához viszont haláláig ragaszkodott.

Nem sokban különbözik Lomb Kató összefoglalója sem, Így tanulok nyelveket című könyve 10 tanácsban foglalja össze nyelvtanulási praktikáit.

1. Foglalkozz mindennap a nyelvvel – ha többre nem jut idő, legalább egy tízperces monológ erejéig. A reggeli órák különösen értékesek e szempontból: ki korán kel, szókincset lel.
2. Ha tanulási kedved túl hamar ellankad, ne forszírozd, de ne is hagyd abba a tanulást. Vedd elő valamilyen formáját: olvasás helyett rádióhallgatást, leckeírás helyett szótárolvasást stb.
3. Soha ne elszigetelt egységeket, hanem mindig kontextusba ágyazott szavakat, nyelvtani formákat tanulj.
4. Soron kívül írj és vágj be minden olyan részmondatot, amelyet mint előregyártott elemet tudsz a beszélgetés során felhasználni.
5. Szem előtt elvillanó reklámszöveget, kapuszámot, fül mellett elsuhanó beszélgetést még a fáradt agynak is pihenés gyorsan, kapásból önmagának lefordítani.
6. Betanulni azonban csak azt szabad, amit a tanár kijavított. Saját lektorálatlan írásaidat ne olvasgasd, nehogy a hiba beléd gyökerezzék. Ha egyedül tanulsz, a megtanulandó egység csak akkora legyen, amekkora kizárja a hiba lehetőségét.
7. A különleges nyelvi fordulatokat mindig egyes szám első személyre alakítva jegyezd meg. Például ”I am only pulling your leg – Csak ugratlak.”
8. Az idegen nyelv: vár. Célszerű minden irányból egyszerre ostromolni: újság és rádió, szinkronizálatlan film és szakértekezés, tankönyv és a szomszédok vendége felől.
9. Ne riasszon vissza a megszólalástól, hogy esetleg hibázol, de kérd meg a partneredet, hogy javítsa ki a hibáidat. És főleg ne sértődj meg, ha – ami nem valószínű – ezt meg is teszi.
10. Légy szilárdan meggyőződve arról, hogy nyelvzseni vagy. Ha a tények az ellenkezőjét bizonyítják, inkább szidd az elsajátítandó nyelvet, a szótárakat vagy ezt a könyvecskét, mint tenmagadat.