nyelv tanulás

Egyeseknek kifejezetten jó a nyelvérzékük, mások viszont nem boldogulnak a különböző igeidőkkel, a főnevek nemével vagy éppen a melléknévragozással – és talán a lelkesedés sem fűti őket eléggé. Lomb Katónál ez utóbbiból nem volt hiány, de a siker receptjének volt még néhány hozzávalója: a kitartás, a szorgalom és a jó memória.

A legrosszabb jegyeket németből kapta

A nyelvtanulással kapcsolatban gyakori hiedelem, hogy logikai képességeink vagy zenei tehetségünk meghatározza, mennyire lehetünk sikeresek ezen a területen. Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy az 1909-ben Pécsett született Szilárd Katalinnak könnyű dolga volt a nyelvekkel, mert remek zenei hallása és kivételes matematikai képességei segítették, vagy pedig jómódú szülei német Fräuleint rendeltek mellé. Ellenkezőleg: apja körorvos volt, aki a legszegényebbeket gyógyította, pénzt pedig sohasem fogadott el tőlük. A kis Kató nem jeleskedett a nyelvórákon: a legrosszabb jegyeket németből és algebrából kapta, de énekórákon sem remekelt, mert botfülű volt.

Ezért választotta a kémia–fizika szakot

Lomb, azaz Szilárd Kató a Szent Erzsébet Gimnáziumba járt, apácák tanították, amit igencsak rosszul viselt: „(…) még anyai felügyelettel sem mehettem végig egy fiúval a sétatéren. Ezért érettségi után nekem az volt a legfontosabb, hogy olyan pályát válasszak, ahol minél több fiú forgolódik majd körülöttem” – fogalmazott egy vele készült interjúban 1999-ben. A kémia–fizika szakra esett a választása, de egyetemistaként megjött a kedve a nyelvtanuláshoz is: mire 1930-ban megszerezte a doktorátust, megtanult németül, franciául és angolul. Fizika–kémia szakos diplomáját azonban nem dobta sutba: minél több nyelven beszélt, annál szívesebben vitték kongresszusokra, ahol szinkrontolmácsolnia kellett – mi több, ő volt a világ első szinkrontolmácsainak egyike.

Egy regényből tanult meg oroszul

A második világháború idején férje, Lomb Frigyes elektromérnök budapesti üzemében olyan fontos hadiipari termékeket állított elő, hogy származása ellenére a nyilasok és a németek meghagyták a pozíciójában. Lomb Kató viszont bujkálni kényszerült kétéves fiával, Jánossal együtt. Időben ráérzett arra, hogy az orosz nyelvre hamarosan nagy szükség lehet, beszerezte hát Gogol Holt lelkek című regényét eredeti nyelven, és egyedül kezdte bogarászni a szöveget. Nem is eredménytelenül: a háború után nyelvtudásának köszönhetően a Városházán, majd a Parlamentben találta magát. Az orosz után a lengyel nyelv következett:

szándékosan erősen haladó csoportba kérte magát, mert meggyőződése volt: „erősen haladnia kell annak, aki nem tud semmit!”

Hamarosan a többi „baráti” ország nyelvét is elsajátította, és vezető politikusok (köztük Rákosi Mátyás) számára tolmácsolt az ötvenes évektől a hetvenes évek közepéig.

Bejárta mind az öt kontinenst, negyven országban fordult meg, saját bevallása szerint az űrhajón kívül minden közlekedési eszközt volt alkalma kipróbálni. Kilenc-tíz nyelven tolmácsolt, négyen előzetes felkészülés nélkül is. Remek memóriája ebben is segítette: kiválóan fejben tartotta a hosszabb mondatokat, és olcsóbb volt őt vinni egyedül, mint ha mindegyik nyelvhez külön-külön tolmácsot kértek volna.

Nyelvtanulás, saját módszerrel

„Az egyedül tanulás titka, hogy szépirodalmi szövegekből próbálom levezetni a nyelvtant, kibogarászni a szókincset, majd belefogok az adott nyelven a naplóírásba. Ez felér egy izgalmas felfedezőúttal” – vallott sajátos tanulási módszeréről. Szinte minden nyelvet a szépirodalom által sajátított el, hiszen maga is unta a nyelvkönyvek „steril” mondatait. Fogott egy detektívregényt vagy más izgalmas történetet, és miközben meglévő alapjaira támaszkodott, átugorva a bonyolultabb kifejezéseket, haladt az érdekfeszítő történet vége felé – közben pedig elsajátított egy nyelvet. A módszer egyébként már Kosztolányi Dezsőnél is bevált: ő egy portugáliai nyaralás alkalmával sajátította el hasonlóképpen a nyelvet.

Amelyik szó jelentésére rájött, a lap szélére jegyzetelte, gyakran szókapcsolattal együtt – így egyszerre nem egy, hanem több szó is megmaradt a memóriájában.

(Részben e nyelvtanulási módszere miatt volt az egyik beceneve a Kontext Kati.) Szótárt nem használt: úgy vélte, hogy amire magunk jövünk rá, nem felejtjük el egykönnyen. „A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni!” – vallotta, éppen ezért nem csüggedt, ha eltévesztette, milyen nemű a névelő, vagy éppen nem jött rá egy bonyolult szó értelmére. Érdeklődés, kitartás, szorgalom és jó memória – szerinte ezek a nyelvtanuláshoz szükséges képességek.

16 nyelven tudott

Lomb Kató egy idő után maga sem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy pontosan hány nyelven „perfekt”, hiszen más nyelvi szintet kíván meg a szinkontolmácsolás egy konferencián, mint például egy regény elolvasása vagy fordítása. Úgy érezte, anyanyelvi szinten csak magyarul beszél – hiszen csak a magyar az anyanyelve, de íme a további 16 nyelv, amiről fordított vagy tolmácsolt: angol, bolgár, dán, francia, ivrit, japán, kínai, latin, lengyel, német, olasz, orosz, román, spanyol, szlovák, ukrán.

És hogy melyik nyelvet tartotta a legszebbnek? Mindig azt, amit éppen tanult. „Mindegyik szép, de az anyanyelvem a legszebb. Az olaszt elég nőiesnek tartom. Németben vagyok talán a legerősebb, pedig mindig abból kaptam a legrosszabb jegyet” – vallotta be Lomb Kató, aki úgy vélte,

akkor mondhatja el valaki magáról, hogy bír egy idegen nyelvet, ha 5 percig folyamatosan tud beszélni az adott nyelven a nők helyzetéről…

(Ő maga 10 nyelven volt képes erre.) Amikor megkérdezték tőle, melyik a legszebb magyar szó, a gyöngyöt említette: „Én ebben még egy formakifejezést is érzek. Benne van a gyöngy fényessége, kereksége, simasága, az, hogy alakot öltött.” De hozzátette, hogy a szerelem kínaiul („lüen ai”) a legszebb.

Az újhébert (azaz az ivritet) 90 évesen kezdte tanulni. „Kilencvenévesen, törött lábbal nem fickándozhatok, de a fejembe még fér tudnivaló” – nyilatkozta a nyelvzseni, aki tapasztalatait könyveiben is szívesen átadta: Így tanulok nyelveket, Nyelvekről jut eszembe, Bábeli harmónia, Egy tolmács a világ körül címmel jelentek meg kötetei. Lomb Kató 95 évesen, 2003-ban hunyt el.