Kellenek nők a nehézgépek mellé? Még II. Erzsébet is kivette a részét a munkából

Olvasási idő kb. 8 perc

Kevesen tudják, de az egyik legrégebbi, esztergálásról szóló barkácskönyvet egy nő írta. Miközben a DIY, azaz a csináld magad barkácsmozgalom története a 19. századra nyúlik vissza, a nők mára kitörtek a hobbikézműveskedés berkeiből, sokan nehézgépkezelőként dolgoznak. De miért tartott ez ilyen sokáig?

A klasszikus férfi-női szerepek fenntartásának megkérdőjelezése a 20. században elég sokszor napirendre került. Az emancipáció és nőjogi mozgalmak csak az egyik erő, ami igyekezett megdönteni a status quót, közbeszólt még a háború és a technológia rohamos fejlődése is.

A nyugati világban talán már nem kérdés, hogy a nők ugyanolyan értéket képviselnek, mint a férfiak, és ami a társadalmi hasznosságot illeti, lehetőségek széles tárháza nyílt meg tehetségük kibontakoztatása előtt.

Cikkünkben életutakon keresztül mutatjuk be a nők és a gépek kapcsolatának egy-egy mérföldkőnek számító jelenségét. 

Hosszú utat tettek meg a nők az esztergapadig

A 19. század első felében, az ipari forradalom kezdetén a gyári munkaszervezés elvei begyűrűztek a háztartások szintjére is. A nők számára elsődlegesen a háztartás működtetését jelölték ki, a fiatal lányokat eredendően ennek tükrében készítették fel a házasságra. A középosztálybeli nők ekkor nem dolgoztak, a férjük tartotta el őket, szabadidejüket pedig nőiesnek kikiáltott hobbiknak, például hímzésnek szentelték.

Mary Isabella Oliver Gascoigne (1810–1891) rendkívül ügyes esztergályos volt. A yorkshire-i Parlington Parkban élt, bátyja több esztergapadot is birtokolt. Mary írtaHandbook of Turning (Az esztergálás kézikönyve) című könyvet, amely 1842-ben jelent meg először Londonban, de később Amerikában is kiadták. 

Könyvét eredetileg névtelenül kellett kiadni az akkori normák miatt – annak ellenére, hogy a kiadvány részletesen és szakszerűen ismerteti és illusztrációkkal ábrázolja az eszterga díszítőmunkákhoz való használatát.

Mary Isabella Oliver Gascoigne: Handbook of Turning (Az esztergálás kézikönyve) 1842. A kötet bizonyítja, hogy a nőknek is van helye az eszterga mellett
Mary Isabella Oliver Gascoigne: Handbook of Turning (Az esztergálás kézikönyve) 1842. A kötet bizonyítja, hogy a nőknek is van helye az eszterga melletthttps://www.jimbodetools.com

Érdekesség, hogy az akkor még hajadon Gascoigne más nőket is bátorítani akart az esztergapad használatára, a könyv előszavában azonban szükségét érezte annak, hogy megnyugtassa őket: lehetnek szakemberek anélkül, hogy elveszítenék nőiességüket. 

„Miért ne vehetnének részt ebben a szórakozásban a mi szép vidéki asszonyaink? Talán attól tartanak, hogy ez túl férfias és fáradságos egy női kéz számára?” – kérdezte olvasóitól. Nem a nehéz famegmunkálásról beszél ő sem, ezt a gépi faragótechnikát női hobbinak javasolja: „Mi lehet érdekesebb és elegánsabb foglalkozás, mint a fa vagy elefántcsont díszítése finom és bonyolult mintákkal?”

A könyv akkoriban nagy sikert aratott, és kismértékben ugyan, de felkeltette a nemesség érdeklődését a díszítő esztergálás iránt.

Háborúk, nők, gépek

A nők tömegesen a háborúk idején kezdtek el gyárakban dolgozni, miután a férfiakat besorozták. 

A sok esetben teljesen képzetlen nőket a hadfelszerelési gyárakban – tölténygyár, konzervgyár, fegyvergyár, bakancskészítő gyár –, a vasiparban, a ruha- és bőriparban alkalmazták elsősorban.

Hazánkban a munkájukkal napi szinten foglalkozó szakszervezetek már 1915-ben sürgették a munkabérek és általában a női munka feltételeinek mielőbbi rendezését arra hivatkozva, hogy a nők a háború végével sem fognak eltűnni a munkaerőpiacról, sőt, feladatuk lesz, hogy beálljanak az elesettek és a rokkantak helyére.

A II. világháborúban már a férfiaknak szánt pozíciókban is megjelenhettek a nők, még II. Erzsébet királynő is kivette a részét a munkából. Csatlakozott az Egyesült Királyság fegyveres erőihez, katonai járműveket javító szerelőként dolgozott, és katonai teherautó-vezető is volt. Vele együtt sok hölgy vállalta, hogy gépészként repülőgépeket, katonai járműveket és autókat építő gyárakban helyezkedik el. 

Naomi története

We Can Do It! Azaz: Meg tudjuk csinálni!
We Can Do It! Azaz: Meg tudjuk csinálni!Smith Collection/Gado / Getty Images Hungary

Ez idő tájt jelent meg az amerikai propagandában Rosie the Riveter, azaz Szegecselő Rózsika figurája. A karakter több plakáton is feltűnt, a leghíresebbet mind közül J. Howard Miller készítette 1943-ban, hogy tartsa a lelket a Westinghouse Electric gyár női dolgozóiban, egyben emelje a munkamorált. 

A piros-fehér pöttyös kendőt viselő hölgy később a feminista erő jelképévé vált, a modern popkultúrában mindmáig felbukkan. Hazánkban több régi, gyárban készült fotón látni a hölgyeken ilyen babos kendőt, uniformisként hordták a munkásasszonyok. 

Rosie képének története a közelmúltban újra az újságok hasábjaira került, mivel a karaktert inspiráló fotó napvilágot látott. A képen magára ismerő Naomi Parker hosszú hadjáratot folytatott, mire be tudta bizonyítani, hogy őt ábrázolja a kép, amint épp esztergagépet kezel.

Naomi Parker nehéz cipőben, overallban és hajat takaró turbánban mutatja meg, hogy mi az elfogadható viselet a gyárakban
Naomi Parker nehéz cipőben, overallban és hajat takaró turbánban mutatja meg, hogy mi az elfogadható viselet a gyárakban

Grace története

Grace Janota szintén a neten bukkant rá saját fotójára 2013-ban. Egészen addig ez a fotó jelképezte az összes ismeretlen amerikai női munkást, aki a második világháborúban szerepet vállalt a hadiiparban
Grace Janota szintén a neten bukkant rá saját fotójára 2013-ban. Egészen addig ez a fotó jelképezte az összes ismeretlen amerikai női munkást, aki a második világháborúban szerepet vállalt a hadiiparbanHoward R. Hollem / Getty Images Hungary

Grace Janota egyike volt annak a sok nőnek, akiket a Consolidated Aircraft Fort Worth-i üzemében lefényképeztek. Az élénk színekkel komponált képen Grace esztergapadon dolgozik, bombázógépek motorjaihoz készít alkatrészeket. A II. világháború már javában zajlott, és a Grace Janotához hasonló nők közül sokan életükben először dolgoztak otthonukon kívül.

Annak ellenére, hogy kiegészítő képzést vett fel, Grace-t a háború megnyerése után elbocsátották. Hazatért szüleihez, és akármennyire is büszke volt háborús közreműködésére, boldog volt, hogy többé nem kell olyan munkát végeznie, ahol minden munkanap végén le kell mosnia a gépzsírt a kezéről. Megismerkedett egy hazatérő katonával, akihez feleségül ment, és 35 évig bankpénztárosként dolgozott. 

Nők a feldolgozóiparban, gépek mellett

A feldolgozóipari tevékenységeket túlnyomórészt férfiak végzik, a női dolgozók körülbelül egyharmadát teszik ki a teljes állománynak, ami nagyjából az 1970-es évek óta változatlan arány. 

Kovács-Nemes Dóra CNC-forgácsolóként adott interjújában megfogalmazta, hogy fizetés szempontjából ez a munka jó lehetőség a nők számára is. Ebben az iparágban az egyik legalacsonyabb a férfiak és nők közötti bérkülönbség. Maga a CNC-forgácsolás mint szakterület túlmutathat a betanított munka határain, kreativitást és technikusi képzettséget is igényel. Dóra szerint, egyáltalán nem piszkos munkáról van szó, de a túl érzékeny lányoknak nem ajánlja, mert a férfiak által dominált gyárban tűrni kell az ugratást.

„Összességében azt mondhatom, hogy ez nem nehéz szakma. Szerintem például egy varrónőnek sokkal nehezebb a dolga. A területnek amúgy sok ága van, ha valaki nem akar forgácsolni, elmehet például minőségellenőrnek is, az sem nehéz munka”

– teszi hozzá.

Üzenete a többi lánynak pedig így szól: „Válasszátok nyugodtan ezt a szakmát. Zajjal ugyan jár, de nem piszkos, és a munka sem megerőltető. Ha érdekelnek a »fémes« szakmák, ne vesd el ezt az irányt! És ne aggódj, nem kell férfivá válnod, hogy ide bekerülj, és jó forgácsoló szakember legyél!”

Automatizálás, számítógépes programozás, robotika

A nőknek ugyanúgy alkalmazkodniuk kell a technológiai változásokhoz, mint férfi társaiknak. Ez azt jelenti, hogy számítógépes programozás, iparág-specifikus szoftveralkalmazások megismerése és folyamatos továbbképzések várnak rájuk, hogy biztosítani tudják pozíciójukat a fejlett gépek kezelése mellett.

A feldolgozóipar jelenleg is számít a nők fiatalabb generációjára. Az iparág számára a technológiák folyamatos fejlődésével keletkező hiányosságok pótlásában a nők immár ugyanúgy helyet kapnak. A mesterséges intelligencia, a robotika és más automatizálási megoldások további növekedésével a gyártásban a gépek működtetéséhez szükséges szakképzett munkaerő iránti igény folyamatos növekedést mutat.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Ezt olvastad már?
Érdekességek