nők 100 éve

Ma egy nő ugyanúgy építhet karriert, leadhat szavazatot, és dönthet saját testével kapcsolatos kérdésekben, mint egy férfi, ám ezek nem mindig voltak egyértelműen így. A nők egyenjogúságáért folytatott küzdelme ráadásul máig sem ért véget: még mindig vannak olyan területek, ahol akad tennivaló bőven.

Így éltek a nők 100 éve

A nagyjából egy évszázaddal ezelőtti állapothoz képest azonban merőben másképp élnek a nők: például már leadhatják szavazataikat is. Egészen pontosan 1918-ban kaptak választójogot, hatvan évvel lemaradva a férfiaktól – de még mindig megelőzve az amerikai nőket, akiknek erre további két évet kellett várnia.

Ekkor már egészen régóta, 1895-től kezdve bizonyos egyetemeken is tanulhattak a lányok, megszerezhették ezáltal az orvosi, a gyógyszerészi vagy a bölcsészdiplomát is. Megalakultak azok a feminista egyesületek is, amelyek a 18–19. század fordulóján elkezdték munkájukat a szavazati jog megszerzésének érdekében. A társadalomra nem volt olyan egyszerű hatni, ráadásul a férfiak választójoga is kissé kirekesztő volt: csak az állandó lakhellyel rendelkező, valamilyen felekezethez tartozó és alacsonyabb műveltség esetén legalább 30, magasabb esetén 24 évesek szavazhattak.

1917-ben aztán majdnem bevezették a női választójogot, végül időszerűtlennek ítélték a kérdést. Az őszirózsás forradalom hozta el a nagy változást, ekkortól

a 21 év fölötti férfiak és a 24 év feletti nők szavazhattak

– ha legalább hat éve voltak magyar állampolgárok, és tudtak írni-olvasni valamelyik hazai élő nyelven.

Nem volt igazi rendelkezési joguk testük fölött

A modern születésszabályozási eszközök közül a nő számára valódi választási jogot adó fogamzásgátló tabletták csak a hatvanas évek végén jelentek meg hazánkban, jelentős késéssel a Nyugathoz képest. Amerikában már 1960-tól elérhető volt fogamzásgátló tabletta, ami megbízhatóbbá és egyben egyszerűbbé is tette azt, hogy elkerülhessék a nők a nem kívánt terhességet – a száz évvel ezelőtti módszerek meglehetősen kezdetlegesek voltak.

– miközben egyes időszakokban az abortuszt szigorúan tiltották. Száz éve, a Horthy-korszakban is csak az anya életveszélye esetén tartották elfogadhatónak.

1968-ban aztán engedélyezték először a hazai gyártású Infecundint, majd hamarosan a Bisecurint is. A nők eleinte nagy örömmel fogadták a készítmények adta lehetőségeket, de nemsokára fény derült az első generációs, nagy hormontartalmú tabletták rejtette veszélyekre is: trombózis sokkal gyakrabban következett be ezek szedésével, mint manapság.

Ki viseli a nadrágot?

A nőknek egyes országokban sokáig tilos is volt nadrágot húzni: a francia forradalom idején álltak ki először azért, hogy ezt mégis megtehessék. Az igazi változást azonban éppen a száz évvel ezelőtti események, az I. világháború okozta: szükség volt a női kezekre többek között a gyárakban is, a szoknya ilyen környezetben pedig sok minden, de nem praktikus viselet.

A jelenség ugyanakkor átmenetinek tűnt, amint a harcok véget értek, a nőket is a szoknya irányába terelték, jött azonban Marlene Dietrich, aki valódi divatot teremtett a nadrágkosztüm viselésével, majd jött Coco Chanel és más tervezők garmadája, akiknek hála a női nadrág teljesen bevetté vált.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne szóltak volna meg nőket még akár ötven-hatvan éve is azért, hogy miért nem vesznek fel inkább szoknyát, de a folyamatot megállítani már nem lehetett.

A csupasz test kultusza előtti idők

Az első világháborút megelőzően a szőrtelen sima láb – ne adj' isten, egyéb testrész – egyáltalán nem volt divatos, sőt. A nők nem találtak semmi szégyellnivalót abban, ha a lábuk szőrös, ez volt a természetes: amikor a szoknyák rövidülni kezdtek, és a nejlonharisnyák is egyre elterjedtebbé váltak, akkor lett érdekes kérdés a borotváké. Az 1910-es években indult el az a folyamat, amely

ami alól máig sem teljesen tudott kibújni a társadalom sem itthon, sem máshol.

„Férfias” szakmákban nem helyezkedhettek el

Ilyen például a katonaság: ma is meglephet még minket, ha katonanőről hallunk, de ahhoz képest, hogy 100 éve ennek elméleti lehetősége sem volt, a változás nagy.

Magyarországon 1945 óta van lehetősége a nőknek arra, hogy aktív katonai szolgálatot vállaljanak: korábban is dolgoztak nők a hadseregben, de nem katonaként, hanem például egészségügyi funkciókat betöltve. A II. világháborút követően aztán önkéntesként

egyes munkakörökben alkalmazni kezdték őket, a légvédelem, a logisztika, a híradás, a hírszerzés és az adminisztráció területén.

1945 áprilisában 120 önkéntes nő vonult be, az első női katonákat viszont csak 1950-ben avatták fel.

A hatvanas évektől előképzettség nélkül is jelentkezhettek nők katonai pályára, ám az iskolák nem nyíltak még meg előttük: erre egészen a nyolcvanas-kilencvenes évekig kellett várni főiskolai és egyetemi szinten. Katonai főiskolát végzett női tiszteket 1998-ban avattak először.

Nem mindig tarthatták meg lánykori nevüket

Sőt: Magyarországon a huszadik század közepéig nem tehették meg ezt, hanem automatikusan férjük nevét kapták meg házasságkötéskor a „-né” utótaggal kiegészítve. A következő formák váltak elérhetővé egymás után:

• 1894/1895-től: Hunyadi Jánosné;
• 1952/1953-tól: Hunyadi Jánosné Szilágyi Erzsébet és Szilágyi Erzsébet is;
• 1974/1975-től: Hunyadiné Szilágyi Erzsébet és Hunyadi Erzsébet is;
• 2002/2004-től: Hunyadi-Szilágyi Erzsébet, illetve Szilágyi-Hunyadi Erzsébet is.

Ma, amikor már a férj is felveheti felesége nevét az összetartozást jelképezendő, e téren teljessé vált az egyenjogúság.

Tovább is van…

És vannak még érdekességek, amelyek ha hazánkban nem is, de a világ egyes tájain megnehezítették a nők életét. Amerikában például száz éve még nem lehetett ingatlantulajdona egy férjezett nőnek, sőt, nem mehetett vásárolni sem egyedül. Az esküdtszékekben nem ülhettek női tagok, és egészen 1900-ig olimpiai játékokon sem indulhattak atlétanők. A férjezett amerikai asszonyoknak 1920-ig csak férjükkel közös útlevele volt, hogy még véletlenül se utazhassanak egyedül. Nem csoda, hogy ezt nem tűrték sokáig.

Címlapkép: Fortepan/Vámos Eszter