nácizmus Amerika

A Címzett ismeretlen című könyv azonnal bestsellerré vált, 1944-ben filmet is forgattak belőle, és több színpadi és rádiós produkció is készült belőle – mindezt Kressmann Taylor néven, miután a magazin főszerkesztője Kathrine Kressmann Taylor férjével, Elliottal együtt úgy döntött, hogy a történet „túl erős ahhoz, hogy egy nő neve alatt jelenjen meg”. 

Csak úgy hivatkoztak rá, mint a sztori, ami „megrázta Amerikát”. Ez a szerző elmondása szerint azért történhetett meg, mert az amerikai népesség nem volt tisztában azzal, mi zajlik Európában, pláne azt nem sejtette, miféle borzalom kezd kibontakozni a náci Németországban.

Elsüllyedt történet a náci ideológia hatásáról

A könyvhöz szerkesztett utószóból megtudhatjuk, hogy a szóban forgó, ‘38-as történet milyen furcsa utat járt be. 1994-ben, a szerző 91 éves korában „a koncentrációs táborok felszabadításának ötvenedik évfordulójára” adták ki újra, azóta éli reneszánszát. A New York Times Book Review úgy fogalmazott: „Maga a tökéletesség, a leghatásosabb vádirat a nácizmus ellen, ami valaha irodalmi műben megjelent.”

Fontossága talán ez, hogy az első olyan művet tarthatja a kezében az olvasó, amely megpróbálta értelmezni a nácizmus működését, és amennyire hatásosan csak lehet, bemutatni az amerikai közönségnek. Formai egyszerűsége, terjedelme mind hozzájárult ehhez a hatáshoz, maga a csattanó pedig olyan szellemes fordulatot mutat be, amit akár megtörtént esetként is el tudunk képzelni.

A novella terjedelmű történet elején szinte azonnal Martin és Max világába csöppenünk, mindketten németek, az utóbbi zsidó, aki San Franciscóban él, az előbbi pedig Münchenben. A két férfit nemcsak az üzlet, de a barátság is összeköti, sőt kis híján sógorokként családi kötelék is szövődött közöttük előéletükben.

Az 1932 és 1934 közötti, mindössze 16 hónapot felölelő eszmecseréjük kezdetben egymás hogylétét firtatja, üzleti, családi sikereiket ecseteli. Majd az idő előrehaladtával a levelekben a korai náci identitáspolitika esettanulmányával szembesülhetünk.

Fikció, de rámutat a valóságra

Az írónő kitalált történetet közvetítő alkotása abból a valós történetből merítkezik, amit a barátaival élt át. Német barátai hazatértek amerikai életük után, majd nagyon rövid idő alatt szenvedélyes nácivá váltak. Nem voltak hajlandóak meghallgatni sem a legenyhébb kritikát Hitlerrel kapcsolatban. Visszatértük során pedig teljesen elfordultak korábbi zsidó származású barátaiktól. A történet nem ad választ arra, hogy ez hogyan történhet meg. Egyszerűen csak ábrázolja, ahogy megtörténik, ahogy a barátság kihűl az ideológiai különbözőségek mentén. 

Képet kapunk arról, hogyan ír felül minden emberi jó szándékot, közös múltat a birodalmi eszme, a paranoia és a vélt igazságosság. Láthatjuk, ahogy döntést döntés követ, a két barát ellenséggé válik, és egy haláleset végül vérbosszút követel. Mindezt Max és Martin levelein keresztül. 

A politika halálos ellenségeket farag az emberekből

A mindent elsöprő hitvallás először elválaszt „minket” „tőlük”, majd „őket” a család többi tagjától. Martin folyamatosan jut el oda, hogy Maxra nem barátként, nem is Maxként, hanem a „zsidók” képviselőjeként tekint. Az antiszemitizmus, amely Martin szájából elhangzik, tehát nem azért döbbenetes, mert nem várjuk el egy 1933-as némettől, hogy zsidóellenes szólamokat fejezzen ki, hanem azért, mert mindez egy valaha volt barátságból alakult így.

Az amerikai zsidó sem marad teljesen dicsfényben. Miután megtudja, hogy húgát német üzlettársa, a lány egykori nagy szerelme, kiszolgáltatja fasiszta üldözőinek, bosszút áll. Nincs nagy eszköztára, hiszen több ezer kilométerre él, egyedül a leveleken keresztül tud hatást kifejteni. Max bosszújának lényege, hogy olyan leveleket küld Martinnak, mintha kettejük közt valamilyen politikai konspiráció lenne, rejtett kódokra hajazó leveleket továbbít az ismert címre. A terv beválik, utolsó levelét Max már „címzett ismeretlen” jelzéssel kapja vissza.