mellbimbó festmény

A festmény kétségkívül megragadja a figyelmet: két nő látható rajta, akik meztelenül ülnek egy selyemmel bélelt fürdőkádban, és egyikük két ujjal megcsípi a másik mellbimbóját. A fényes drapériák, a háttérben megjelenő szobarészlet és a női alak ruházata, valamint a két nő hajviselete és gyöngy fülbevalója arra utal, hogy a modellek arisztokraták, ami különös, ha egy aktképről van szó. A festmény a francia művészet egyik leghíresebb alkotása, de a festő kilétét illetően csak találgatni lehet, a megrendelő személye pedig végképp a feledés homályába vész. De miért tartotta fontosnak az ismeretlen festő, hogy megörökítse ezt a pillanatot? És ki ez a két nő?

A képet birtokló Louvre Múzeum a portrét a fontainebleau-i iskolának tulajdonítja. Ez a francia reneszánsz kései időszakának jellemző festészeti irányzata volt, amely 1528-tól IV. Henrik uralkodásának végéig, azaz 1610-ig érvényesült. A művészettörténészek azt is megállapították, hogy a képen a jobb oldali nő Gabrielle d'Estrées, IV. Henrik francia király szeretője.

Mindenki tudott a viszonyukról

IV. Henrik 1590 novemberében, 37 évesen szeretett bele az akkor 17 esztendős Gabrielle-be, de ekkor már húsz éve nős volt: feleségével, Valois Margit hercegnővel nem volt boldog a házassága, mivel politikai érdekből, kényszer hatására köttetett. Henriknek nem született gyermeke Margittól, viszont mindig is voltak ágyasai, nem is kevesen: ötven szeretőjéről biztosan tud az utókor. A nemesi származású, jó kapcsolatokkal rendelkező Gabrielle azonban több volt, mint egyszerű ágyas. Rövidesen a király bizalmasa és tanácsadója lett, aki szeretője kedvéért lemondott a protestantizmus iránti elköteleződésről, és áttért a katolikus hitre. (Ekkor hangzott el a nevezetes mondat, hogy „Párizs megér egy misét”.) Margit végig tudott férje és Gabrielle viszonyáról, de a szeretők nem igazán rejtették véka alá érzelmeiket, sőt: még az is szóba került, hogy IV. Henrik elválik feleségétől, ehhez azonban a pápától kellett engedélyt kérnie. A festmény erre is utal: Gabrielle egy gyűrűt tart a kezében, ami Henrik házassági ígéretét jelképezi.

A termékenység allegóriája

A megcsípett mellbimbót illetően sokáig bizonytalanok voltak a művészettörténészek. A homoerotikus jelentést a jelenetet mintegy keretbe foglaló vörös bársonyfüggönyök is erősítik, azt az érzést keltve a nézőben, mintha egy magánelőadás tanúja lenne. (A fürdőkádba terített textil akkoriban megszokottnak számított: mivel ezek a kádak jellemzően fémből vagy fából készültek, könnyen felforrósodtak, vagy felsérthették a fürdőző bőrét.) A megfejtéshez akkor kerültek közelebb, amikor kiderült: a képen látható másik nő Gabrielle nővére, Julienne-Hippolyte-Joséphine, Villars hercegnője. Valószínű, hogy a hercegnő mellbimbójának megérintését a terhesség szimbólumaként kell értelmezni: a reneszánsz időszakában ez a gesztus a termékenység allegóriája volt. Ezt a magyarázatot látszik erősíteni a háttérben varrogató női alak is: elképzelhető, hogy babaruhát vagy kelengyét készít a születendő gyermek számára.

Hivatalos királyi ágyas

A festmény 1594 körül készült, Gabrielle ekkor szülte meg első gyermekét. Névleg ugyan egy bizonyos Nicolas Damerval de Liancourt felesége volt, a házasságot azonban a király rendezte el. Gabrielle három gyermeket szült névházassága alatt, és a király mindhármat sajátjának ismerte el: 1594-ben született César, Vendôme hercege; 1596-ban Catherine Henriette, 1598-ban pedig Alexandre, Vendôme lovagja. Gabrielle 1595-től kezdve hivatalosan is királyi ágyasnak számított, mellé pedig márkinői, illetve hercegnői címet kapott.

„Csupán Isten, vagy a király halála vethetne véget jó szerencsémnek”

1599-ben a pápa hivatalosan is felbontotta IV. Henrik és Margit házasságát, Gabrielle joggal reménykedhetett, hogy a király végre feleségül veszi. „Csupán Isten, vagy a király halála vethetne véget jó szerencsémnek” – mondta. 1599 áprilisában negyedik közös gyermekükkel volt várandós, amikor aggodalomra okot adó körülmények között vajúdni kezdett. A király a fontainebleau-i kastélyból rohanvást igyekezett Gabrielle-hez Párizsba, de elkésett: Gabrielle negyedik gyermeke halva született, majd az asszony maga is belehalt a terhességi eclampsiába. IV. Henrik mély depresszióba esett, sokáig gyászolta a szerelmét, és ezt sötét ruházatával is kifejezésre juttatta, a francia királyoknál mindaddig példátlan módon. 1600-ban tanácsadói kérésére újranősült; Gabrielle-ről pedig fennmaradt az utókornak ez a festmény, amely még azt a boldog pillanatot örökíti meg, amikor első gyermekét várta.