magyar kártya

A játékoktól egyre több mindent vagyunk hajlamosak elvárni. Előny, ha valamire tanít, esetleg fejleszti a logikai és konspirációs készségeket, vagy éppen együttműködésre sarkall. Így a nyár kezdetekor az sem árt, ha elfér a bőröndben, vagy ami még jobb, a táskánkban, hogy bármikor elő lehessen venni.

A játékok, s elsősorban a kártyajátékok eredete, a távoli múltba vész. Az első darabokat, az ókori Kínában kell keresnünk, Európába az arab térségen keresztül a keresztes lovagok által kerültek az első paklik. Eleinte királyi és főúri kiváltság volt, de a litográfia és a nyomtatás elterjedésével egyre szélesebb körben hódította meg az embereket. 

Csak nevében magyar a kártya

A játék szeretete az ember természetéből fakad, közösséget kovácsoló, fejlesztő hatása mellett fontos szerepet kapott amiatt is, mert az erőpróba igencsak fontos volt a történelem során. A kártyázás ezeket az élményeket egyszerre adja, ráadásul bármikor, bármilyen körülmények között előkaphatjuk a paklit hozzá.

Ugyan mi itt, Európa szívében mind tudjuk, hogy a magyar kártya micsoda, a világ többi részét egészen más néven hódította meg a harminckét lapos pakli. Noha a kártyákat készítő mester valóban magyar volt, egy Schneider József nevű feltaláló alkotta meg 1837-ben egy pesti ház alján lévő műhelyben. A kártyán szereplő alakokat Chwalowsky Ödön kártyafestő művész rajzolta meg, ezek ma is ugyanazok, mint közel kétszáz éve. De miért nem magyarok szerepelnek rajta? Hiszen az az időszak éppen a nemzettudat kialakulásának csúcsa volt hazánkban. A válasz egyszerű, az akkori birodalmi cenzúra nem engedte, hogy magyar hősöket fessen a lapokra, így arra a svájci hírességek kerültek. 

Schiller Tell Vilmos című műve azért egészen komoly áthallásokkal bírt az aktuális politikai életben, hiszen a svájciak szabadságharcának jeles alakja olyan vágyott figura volt az abszolutista Magyarországon is, aki elhozhatja a rég remélt függetlenséget. 

Ötven évvel később, immár a kiegyezés után a frissen létrejött Magyar Kártyagyár Zrt. megbízásából ekkor már az Andrássy–Szlávy-kormány tagjainak portréját festette lapjaira az alkotó. Éves szinten százezer tucat magyar kártyát készítettek akkoriban egy hat lóerős nyomtatógép és mintegy száz ember részvételével.

Gyerekektől gyerekeknek?

Az 1891-es jelentés szerint azonban a gyártásuk mai szemmel nézve megdöbbentő volt. A hatalmas és nehéz gépek között ugyanis gyerekmunkások is dolgoztak, kis testalkatuk és apró végtagjaik olyan feladatokra is alkalmassá tették a fiatalokat, amiket egy felnőtt nem tudott volna elvégezni. Ezt az ipari forradalmat követően szemrebbenés nélkül használták ki nemcsak hazánkban, hanem a nyugati országokban is. Elképesztő belegondolni, hogy a gyerekek kizsákmányolásával készült apró lapok alig 150 évvel később ugyanannak a korosztálynak okoznak örömet, a veszélyes és megterhelő munka helyett szabadidejüket tölthetik aktív, fejlesztő, de mégis pihentető játékkal. 

Az ördög bibliája vagy unaloműző móka?

A magyar kártya hanyatlása egyértelműen a fogyasztói szokások átalakulásának, a digitalizációnak és a szerencsejátékok visszaszorításának köszönhető. Míg egy emberöltővel ezelőtt minden falusi kiskocsmában vagy minden hétvégi családi ebédet követően előkerült egy pakli, a számtalan, különböző funkciójú játék elterjedése kiszorította ezt az igazán magyar, hagyományos és egyszerűnek tűnő játékot. Pedig ha valami, akkor a 32 lapos kis pakk tényleg korosztálytól függetlenül kínál változatos szórakozást, és a mai kor gyerekeinek is érdekes időtöltés lehet, akár egyedül, akár csapatban szeretnék valamivel eltölteni a szabadidejüket. 

Kontra, rekontra, adu, betli, durchmarsch

Érdekes elnevezései és szubkultúrája van a kétfejű lapoknak. Nemrégiben egy közösségi oldal társasjátékokkal foglalkozó csoportjában robbant a rég elfeledett játékszer, több száz ember gyermekkori élményeit felszínre hozva. Az ottani válaszokból az is kiderült, hogy akár 2-3 éves kortól képesek a gyerekek a magyar kártya segítségével megtanulni az egyszerűbb szabályokat.

A klozet – legalábbis nálunk így nevezték, de az internet ezerféle, például a vicces kutyalikazás néven is ismeri – a legegyszerűbb formája az önfeledt szórakozásnak, melyet már a bölcsődés korosztály is könnyedén elsajátít. Megvárni, míg ránk kerül a sor, eleinte nehéz, de ez is egy tanulási folyamat. A lefordított, ovális alakban rendezett lapok közül a pirosakat kell elkerülni.

Hasonló a piros pacsi is, ahol már figyelni kell a lapok kézben tartására, a felezett paklik tetejéről húzunk, aljára tesszük a felvett lapokat, így már egy pluszfaktor is belekerül a szabályok közé.

Ha kettőnél többen zsugázunk, az irányok elsajátításában is segítség lehet, fontos, hogy az óramutató járásával vagy azzal ellentétben kerülnek sorra a játékosok. Észrevétlenül szívják a lapokat tartó apró kezek magukba azokat a készségeket, melyekre majd szükségük lesz a közösségbe kerülve. 

De a kártya legizgalmasabb játékai a már számolni – vagy legalábbis apróbb különbségeket felismerni – képes korú gyerekeknek ideálisak. A huszonegyezés, a zsír, a filkó és a snapszer a fejszámolás gyakorlására is kiváló lehet, sőt a memóriát is fejleszti. A római számok közti apró különbségeket is korán megtanulhatják a számozott lapok segítségével. A kártyajátékok csúcsa egyértelműen az ulti, mely szintén igazi hungarikum, s felsős gyerekek is bátran ismerkedhetnek a szabályokkal.

Ugyan első hallásra mind egyformán bonyolultnak tűnik, ha mi magunk sosem játszottuk, vagy annyira a távoli múltba vész, amikor gyerekként utoljára kevertük a lapokat, a közös első próbálkozások hangulata is feledhetetlenné teheti a kártyázással együtt töltött időt. Ebből pedig lesz mostanában bőven, hiszen a nyári szünet másfél-két hónapja alatt biztosan be kell vetnünk minden praktikát, hogy az egész család élményekkel gazdagon kezdje majd az új tanévet.