Lord Mountbatten

Katonai főparancsnok és India alkirálya is volt Lord Mountbatten

Lord Mountbatten Lajos Albert Viktor battenbergi hercegként született 1900. június 25-én az angliai Windsorban, Lajos Sándor battenbergi herceg és Viktória hessen-darmstadti hercegnő – egyben Viktória királynő unokája – negyedik, legkisebb gyermekeként és második fiaként. A család a rokoni szálaknak köszönhetően – Alekszandra cárné Viktória hercegnő testvére volt – közeli viszonyt ápolt az oroszországi Romanov-dinasztiával; Lajos gyerekkorában rengeteg időt töltött a szentpétervári udvarban, ahol elbűvölte őt unokatestvére, Marija Nyikolajevna nagyhercegnő szépsége és intellektusa, az első világháború, majd a bolsevik forradalom azonban megakadályozta komolyabb viszony létrejöttét kettejük között.

Apjához és bátyjához hasonlóan Lajos a brit haditengerészet kötelékébe lépett, a világháború idején azonban a család – hiába szolgálták évtizedek óta hűségesen a brit koronát – német származása miatt gyanússá vált az angolok szemében, ezért kénytelenek voltak lemondani német címeikről, és felvenni az angolosabb hangzású Mountbatten nevet. A herceg – akit ettől kezdve Mountbatten Lajos Ferenc néven ismertek, családi, baráti körben pedig a „Dickie” becenévre hallgatott – karrierje szépen ívelt felfelé, az 1930-as években már az HMS Kelly rombolóhajó parancsnoka volt, amely 1941-ben süllyedt el a krétai csata során.

A második világháborúban Mountbatten herceg rengeteg hasznos ötlettel segítette országát – tőle származik például az álcázásnak használt Mountbatten-rózsaszín árnyalat kifejlesztése –, és számos csatában vett részt, tevékenységének megítélése ugyanakkor több incidens miatt kétségesnek számít. Mountbatten volt a főparancsnok az 1942. augusztusi, katasztrofálisan végződött dieppe-i rajtaütés során, melyben a németek a brit és kanadai inváziós alakulatok jelentős részét lemészárolták; a hibáért egyértelműen a herceget terheli a felelősség, akit a kanadaiak gyakran „dieppe-i mészárosként” emlegetnek, 1973-as torontói látogatásakor komoly utcai tiltakozásokkal köszöntötték őt.

A következő évben Mountbattent a délkelet-ázsiai front legfelsőbb parancsnokává nevezték ki, ő felügyelte Burma visszafoglalását a japánoktól, a háborút követően pedig Clement Attlee miniszterelnök India alkirályává tette, ahol Pakisztán elszakadásának folyamatát kellett szemmel tartania. Az alkirály szoros barátságot ápolt India első miniszterelnökével, Dzsaváharlál Nehruval, és tíz hónapot szolgált a független India főkormányzójaként, majd visszatért a haditengerészethez, később a Brit Királyi Hadsereg főparancsnoka lett, ahonnét 1965-ben váltották le, ezután a brit parlament felsőházában volt képviselő.

Feleségével vállaltan nyitott házasságban éltek

Illusztris katonai és politikai karrierjének köszönhetően Lord Mountbattent sokan nemzeti hősként tisztelték Nagy-Britanniában, ezzel párhuzamosan azonban magánélete gyakran megbotránkoztatta a közvéleményt. „Dickie” 1922-ben vette feleségül Edwina Ashley-t, Mount Temple bárónőjét, egy dúsgazdag bankár unokáját, akitől két lánya született, a kötelességből és nem szerelemből köttetett házasság azonban a legelső perctől fogva teljesen ridegnek és érzelemmentesnek számított. Mindkét fél rendszeresen csalta a másikat, mely tényt egyáltalán nem titkolták, a herceg és neje teljes nyíltsággal vállalták, hogy nyitott házasságban élnek.

Edwina szeretői közé tartozott többek között az említett Nehru miniszterelnök és Paul Robeson afroamerikai énekes, aki marxista és szovjetbarát aktivizmusa miatt politikailag veszélyes személynek számított az Egyesült Államokban – a Mountbatten házaspár egyébként is szoros viszonyt ápolt a brit Munkáspárttal, és köztudott volt baloldali szimpátiájuk, ami miatt az FBI is aktát vezetett róluk. Lajos hercegről ugyanakkor elterjedt a pletyka, hogy biszexuális, és női szeretők helyett inkább a férfiak, különösen a fiatalemberek társaságát részesíti előnyben – nemrégiben előkerült források és tanúvallomások azonban sokkal sötétebb képet festenek a „királyi pedofilnak” is hívott Mountbattenről.

Az említett, 1944-ből származó és 2019-ben nyilvánosságra hozott FBI-dossziéban az amerikaiak Lajos herceget és feleségét „rendkívül alacsony erkölcsű személyekként” írják le, a hatóságoknak bennfentesként nyilatkozó Elizabeth Wharton Drexler bárónő pedig azt állítja, a brit királyi és nemesi körökben nyílt titok Mountbatten perverz vonzódása a fiatalkorú fiúkhoz, ami normális esetben tökéletesen alkalmatlanná tenné őt a haditengerészetben betöltött fontos pozíciójára.

A herceg egykori világháborús sofőrje, Norman Nield egy 1987-ben megjelent interjúban úgy nyilatkozott, gyakran kellett nyolc és tizenkét év közötti fiúkat fuvaroznia parancsnokához, aki brandyvel itatta le a gyerekeket, majd szexuálisan zaklatta őket; Nield a hallgatásért cserébe minden alkalommal 5 fontot (mai árfolyamon 200 fontot, vagyis kb. 100 ezer forintot) kapott felettesétől. A Mountbatten házaspár sötét magánéletéről szóló, tavaly megjelent könyv szerzője, Andrew Lownie történész megszólaltatta Anthony Dalyt, aki az 1970-es években a brit elit legfőbb kerítőjének számított: a férfi szerint Lajos herceg fétise az egyenruha volt, imádta a katonának öltözött kamaszokat és az iskolai egyenruhát viselő kisfiúkat.

Hírhedt pedofilhálózat tagja volt

A napvilágra került információk még ennél is sötétebb képet rajzolnak a néhai katonatisztről: Mountbatten herceg tagja volt egy pedofilhálózatnak, mely az 1960-as, ’70-es években észak-írországi bentlakásos iskolák és nevelőotthonok lakóit közvetítette rendszeresen gazdag férfiak számára szexuális játékszerként. Több egykori áldozat is beszámolt arról, hogyan autóztatták titokban Lajos herceg észak-írországi rezidenciájára, ahol a „megrendelő” vendégül látta őket, majd szexuális aktusokba bonyolódott velük.

Lownie-nak nyilatkozott egy önmagát „Amal”-ként megnevező férfi, akit 16 évesen molesztált Mountbatten: visszaemlékezése szerint a herceg – aki különösen vonzódott a sötétebb bőrű, „egzotikus külsejű”, például Sri Lanka-i fiúkhoz – rendkívül kedvesnek mutatkozott, és ismeretlenül is érződött rajta, hogy fontos személyiség. Egy másik fiú, „Sean” megszökött a belfasti Kincora nevelőotthonból, miután 1977 augusztusában Mountbatten molesztálta; Liverpoolba menekült, ahol megtalálták, és őrizetbe vették, majd feltették egy Belfastba tartó kompra, ahonnét a tengerbe ugrott, önkezével vetve véget életének.

Az említett nevelőotthonban történt pedofil bűncselekmények 1980-ban lepleződtek le, amikor az intézet vezetői közül többeket is letartóztattak, a hatalmas botrány és a médiavisszhang ellenére azonban a legtöbb érintett, köztük az intézet igazgatója enyhe börtönbüntetéssel megúszta, a legtöbb pedofil megrendelőt pedig sohasem leplezték le vagy vonták felelősségre, köszönhetően magas társadalmi rangjuknak.

Horgászás közben gyilkolta meg az IRA

Ezt azonban az életében és halála után is érinthetetlennek számító Lord Mountbatten már nem érhette meg: a herceg 1979. augusztus 27-én horgászni indult az írországi Sligo megyében található Mullaghmore faluból, az északír határhoz közel. Nem sejtette, hogy hajóján az IRA egyik tagja előző este egy 23 kilós, távirányítással aktiválható robbanószerkezetet helyezett el; miután Mountbatten rokonai társaságában elindult a parttól, a terroristák megnyomták a gombot, és a levegőbe röpítették a bárkát. A 79 éves Lajos herceget még élve húzták ki a vízből, azonban még partra érés előtt belehalt sérüléseibe; a robbantásban 14 és 15 éves unokái, illetve idősebbik lányának anyósa is életét vesztette.

Egyesek úgy gondolják, Lajos herceget – aki III. Károly király mentora és keresztapja volt – nem a brit monarchiához való hűsége, hanem az észak-írországi pedofilhálózatban való érdekeltsége miatt szemelte ki likvidálásra az ír terroristacsoport. A herceget állami tiszteletadással búcsúztatták a Westminster-apátságban, temetésén II. Erzsébet királynő is részt vett; személyiségével és sötét titkaival kapcsolatban máig rendkívüli elővigyázatossággal bánik a brit királyi család.