legnagyobb természeti katasztrófák

A Toba nevű egykori szupervulkán a mai Toba-tó helyén terült el, az indonéziai Szumátra szigetén. 74 000 évvel ezelőtt a Toba óriási, kataklizmatikus kitörése következtében 2800 köbkilométernyi hamu, kőzet és magma lövellt ki a vulkánból. A hamufelhő több éven át eltakarta a napot; a hőmérséklet drámaian csökkent, aminek következtében szárazabbá vált a klíma, és egész erdőségek tűntek el, helyüket füves puszták vették át. Mindez rengeteg faj kihalását okozhatta, de az emberi faj, a Homo megmaradt: feltételezések szerint a populáció 5000 körülire apadt, és számukra is jégkorszak következett.

Az izlandi vulkán kitörése éhínséget és betegségeket okozott

A Laki nevű vulkán kitörése 1783-ban az izlandi lakosság közel negyedét ölte meg közvetve. A kitörés június 8-a körül következett be, és nyolc hónapon át tartott. Ezalatt a völgyekben izzó láva hullámzott, ami elpusztította a legelőket és az állatokat. A felszabaduló nyolc megatonnányi kén-dioxid és fluor viszonylag közel maradt a földfelszínhez, és a levegőben lévő vízgőzzel keveredve savas esőkhöz vezetett. Jón Steingrímsson tiszteletes naplójában feljegyezte, hogy „a vulkáni hamuanyag beborította a teljes Siða térséget úgy, hogy a földön a lábnyomok is megmaradtak. Sötétség borult a tájra és otthonokra. Az eleredő eső sós és kénszagú volt, marta a szemet, csípte a bőrt. A leveleket átégette, és apró lyukakat hagyott rajtuk. A frissen nyírt birkák bőrén szintén égési nyomokat lehetett megfigyelni”. Más, nehezebb gázok a füvön, a fákon és a növényeken csapódtak le, fulladást okozva az állatoknak és az embereknek. A vulkáni működés következtében Európára fojtó, száraz köd szállt, az egész északi féltekén alacsonyabb volt a hőmérséklet, az izlandi lakosság közel egynegyede pedig meghalt a kitörést követő éhínség és levegőszennyeződés miatt.

A Tunguszka-esemény

1908. június 30-án reggel a szibériai tajga ritkán lakott, távoli területén egy, a légkörbe lépő égitest tűzgömbbé vált, majd felrobbant. A robbanás a helyszínen harminc kilométeres körzetben gyökerestül kitépte a fákat, hamuvá égette a legelő állatokat, nyolcvan kilométer sugarú körben letarolta az erdőt. A robbanás által kiváltott elektromágneses sugárzás ötven kilométeres távolságig ledöntötte az embereket a lábukról, megperzselte a bőrüket, betörte Vanavara település házainak ablakait. Krátert viszont nem találtak a helyszínre érkező tudósok. A rendelkezésre álló nagyon korlátozott információk alapján azt feltételezik, hogy egy üstökös vagy kőmeteorit robbant fel a Föld légkörében, és apró darabokra esett szét, ezért nem alakult ki kráter a becsapódás után. Mások szerint a közelben lévő Cseko-tó maga a kráter, hiszen 1908 előtt nem szerepelt a földrajzi feljegyzésekben. Természetesen ennél „vadabb” elméletek is születtek: például az, hogy az akkoriban épp egy pusztító fegyver létrehozásán munkálkodó Nikola Tesla hozta működésbe titokzatos fegyverét, vagy hogy a földönkívüliek jóakaratának köszönhetjük, hogy nem csapódott a Földbe a hatalmas égitest: az idegenek időben felrobbantották, hogy megmentsék az emberiséget a pusztulástól.

Napvihar 2012-ben

2014-ben a NASA megerősítette, hogy két évvel korábban, 2012 júliusában majdnem elérte bolygónkat egy különösen erős napvihar. Az úgynevezett koronakidobódást követő plazmafelhő szerencsére elkerülte a Földet, de ha egy héttel hamarabb történik, telibe kapott volna minket. A röntgen- és ibolyántúli sugárzás zavarokat okozott volna a rádióhullámok terjedésében és a műholdak működésében. Ha a plazmafelhő eléri a Földet, valamennyi elektromos hálózat szétégett volna, ami az egész bolygóra kiterjedő áramkimaradást és több száz évvel ezelőtti állapotokat okozott volna.

Meteorrobbanás Cseljabinszkban

2013. február 15-én egy, a Napnál is fényesebb égitest jelent meg az égbolton az oroszországi Cseljabinszk fölött, majd szétrobbant. A jelenség több mint fél percen át tartott, több kamera is megörökítette. Szemtanúk intenzív hőhullámról, lőporszagról vagy kénes szagról, furcsa hanghatásokról számoltak be. Másfél-két perccel a robbanás után erős lökéshullám következett, amelynek következtében épületek rongálódtak meg, beomlottak a tetők, kitörtek az ablaküvegek. Sokan megsérültek, de halálos áldozata szerencsére nem volt a jelenségnek. A meteorit darabjait később megtalálták a környéken, a legnagyobb, több mint féltonnás darab a Cserbakul-tóba esett. (Kiemelése óta a cseljabinszki Városi Múzeumban látható.) A NASA elemzése szerint az 1908-as szibériai katasztrófát okozó Tunguszka-esemény óta a 2013-as cseljabinszki volt a legnagyobb energiájú dokumentált égi robbanás.