Legendás koncertek

Madonna is megpróbálta Budapesten 14 évvel ezelőtt. A Kincsem Parkban csapott a lovak közé, 2009 egy esős augusztus végi estéjén. Valóban estén, mert az eredeti, 8 órás kezdéshez képest majdnem két órán át várakoztatta vendégeit, de nem vagyok én papa, hogy prédikáljak… És különben is, amikor aztán rázendített, like a prayer, profi műsort hozott, bár egyes résztvevők szerint kicsit steril profizmust:

• „Nagyon komoly show-t nyomott, de nem sok szív volt benne. Minden a helyén volt, a műsor látványos és profi, de a nézőkkel nem sokat törődött. Talán kiköszönt egy rövidet, de ennyi. Aztán az utolsó szám után se puszi, se pá, se ráadás, villany lekapcs’  és jó’ccakát. Kiment, és állítólag már az éjszakát se töltötte Budapesten. Kicsit olyan volt, mintha szívességet tett volna…” – emlékszik vissza Ádám egykori koncertélményéről. 

A jelen

Pedig a művésznő még most, 64 évesen sem a visszavonuláson töri a szőkített fejét, amikor jó néhány egykori legendás zenésztársa, mint Michael Jackson, George Michael vagy Whitney Houston már más színpadokon lépnek fel. A mi asszonyunk még mindig a tőle megszokott vehemenciának és szűnni nem akaró exhibicionizmusnak hála, egy világ körüli turnéval örvendezteti meg nyugdíjastársait, és az azóta zenéjén felnőtt generációkat. Cirka 150 000 forinttól indulnak a jegyárak a 2023. október 17-i londoni koncertre cikkünk írásának időpontjában. Ez a hakni az öreg kontinens turnéjának első állomása lesz, melyet 11 másik nagyvárosbeli koncert követ majd, csak a nagy vízen innen.

A jövő

Az európai gunnerek, de legalábbis a Guns N' Roses rajongói ennél sokkal több európai dzsungelben üdvözölhetik majd idén kedvenceiket és élő produkciójukat. A banda 2023. július 19-i koncertjére a dühöngőbe szóló jegyek értékesítése annyi ideig sem tartott, mint egy novemberi eső: ezen jegyek ugyanis az online értékesítés megkezdése utáni egy órán belül elfogytak, s a picit is később ocsúdóknak csak ülőhelyek maradtak, korlátozott számban.

A múlt

A Guns már két alkalommal is boldogította a hazai közönséget, illetve igazán boldoggá csak az első, 1992. májusi, népstadionbeli 60 000-es koncerten tette őket. 

Ekkor, megható hagyományt teremtve, Axl megörvendeztette rajongóit egy, a Tavaszi szélre helyenként emlékeztető pamflettel. A dallam ugyan sajátosan értelmezett volt, a szöveg egy magyar nyelvvizsga hallási utáni értéses feladatának felsőfokon is fogós lett volna, a ritmus pedig csak nyomokban emlékeztetett egy hasonló kezdetű magyar népdaléra, de a gesztus így is lenyűgöző, és noha hallott már ilyet (vagy jobbat is) a magyar publikum, mindig jóleső. Apropó, eső, állítólag szakadt. De még így is önfeledt szórakozást nyújtott a jelenlevőknek. 

• Peti csak 15 éves volt, amikor bátyjával az első sorban rázhatta fejét a bongyor gitáros basszusszólóira, melyekről ezt az emlékezetébe égett képet hívta elő kedvünkért: „Slash, ma már nehezen elképzelhető módon, cigizett gitározás közben, ahogy beleszívott egy slukkot, a haja alá bement a füst, és a fürtök közül a feje búbján jött ki. Még most is élénken él bennem a látvány.”

A 2006. május 31-én a Papp László Sportarénában rendezett következő felvonás már nem volt ennyire osztatlan sikerű. A 21 órás elméleti kezdési időpontra felajzott rajongótábornak egészen 23:45-ig kellett várnia előbb technikai problémákra, majd a repülőgép késői landolására, aztán Axl hátproblémája miatti éjjeli masszázsra hivatkozva. A kevésbé elkötelezett rajongók bedobták a törülközőt, és a mennyek ajtaja helyett a jegypénztárba kopogtattak a jegyárakat visszakövetelve, és hazabandukoltak. A fanatikusabbak kivárták a tetemes késéssel beinduló taktusokat, és így emlékeznek az élményre:

• „Úgy vettem át a jegyet egy haveromtól, aki nem tudott elmenni. Két óra várakozásnál az illető már biztosan erősen csuklott, mert sokat emlegettem… De komolyan, amikor szórakozni mész, hetek, hónapok óta várod, és még ki is fizetsz érte egy csomó pénzt, nem ezt várod. Kicsit kiábrándító, valljuk be. A koncert aztán végül némileg kárpótolta az embert, de a rossz szájíz megmaradt” – meséli Gábor sok év távlatából.

Egy másik jelenlevő így emlékszik vissza:

• „Viszonylag kis kamasz voltam, és istenítettem a bandát, bármit megadtam volna, hogy halljam őket, így meg is bocsátottam nekik hamar a hosszú várakozást, de a tömeg zúgolódására azért még emlékszem. A zenéjük ettől még persze ugyanaz maradt” – idézte fel benyomásait Kristóf, az egykor mindenre elszánt gunsos.

Persze, nem csak az fanatikus, aki 3 órát vár kedvenc bandájára, hanem az is, aki utánuk utazik több száz kilométert, hogy meghallgassa őket. Ezt tette Marci is tinédzser fiával 2018 nyarán rövid, de annál intenzívebb körútra indulva:

• „Főleg a fiam miatt mentem: vasárnap Varsóban Rolling Stones-koncerten voltunk, hétfő este Katowicében GNR-en” – emlékszik vissza a rockos kiruccanásra saját rockbandával is rendelkező, „műkedvelő” édesapa. „Egy nappal előbb kimentünk, és megnéztük azért Varsót is. Katowicében én már az utolsó órában kint kóvályogtam a folyosón, mert untam, de a (majdnem) klasszikus felállást látni nagy élmény, és a fiúk tényleg megdolgoznak a pénzükért. Nem az a »lenyomjuk szigorúan a 90 percet, és megyünk haza« társaság” – idézi fel emlékeit. „Másnap reggel hétkor már dolgom volt Budapesten, így szegény gyereket kirángattam az utolsó fél óráról, hogy visszaérjünk” – mondja Marci, aki 2017-ben azért Bécsbe is kiugrott a Guns N' Rosest élőben hallani.