Rendzavarás
A középkorban korántsem volt annyira fejlett a közbiztonság, mint napjainkban, a zsúfolt városi utcákon gyakran válhatott verekedés áldozatává a gyanútlan járókelő. A törvény őrei ezért igyekeztek minél jobban szankcionálni a köztéri rend megtörését, különös tekintettel a hangoskodásra, összeszólalkozásra (mely akár fizikai összecsapáshoz is vezethetett) és a részegeskedésre. Az efféle kihágásokon kapott illetőket a hatóságok a város vagy falu egyik mozgalmas terére kihelyezett pellengérre állították – innét származik az ismert szólásmondás –, vagyis egy kőből készült dobogóra helyezett oszlophoz kötözték a bűn súlyosságától függően egy órára, fél napra vagy akár egy teljes napra.
A kikötözött bűnöst a mellette elhaladók gyakran gúnyolták, szidalmazták, leköpdösték, vagyis a (főként hát)fájdalmakon kívül a nyilvános megaláztatást is el kellett szenvedniük. A pellengért, melyet gyakran használták más kisebb vétkek, például lopás vagy házasságtörés esetében is, hosszú évszázadokon keresztül megmaradt a használatban, Magyarországon csak II. József király tiltotta be az alkalmazását a 18. század végén.
Lopás
A középkor talán leggyakoribb bűncselekményének a piti tolvajlás és rablás számított: a településeket összekötő hosszú, göröngyös utak mentén vagy a zsúfolt városi utcákon könnyen kizsebelhették az óvatlan arra járót, vagy fegyverrel kényszeríthették, hogy ürítse ki a pénztárcáját. A legtöbb esetben csak kisebb értékektől fosztották meg a szerencsétlenül járt áldozatokat, a bűn súlyossága manapság talán egy bolti lopással lenne egyenértékű, a törvény azonban mérhetetlen szigorral csapott le az elkövetőkre, így próbálva mérsékelni az esetek számát.
A büntetés általában az adott uralkodó vagy földesúr akaratától függött: a legenyhébb ítélet esetén a vétkesek súlyos pénzbüntetést kaptak, az általuk eltulajdonított összeg 50-100-szorosát kellett megfizetniük, súlyosabb esetben viszont levágták a kezüket vagy a fülüket, vagy elrettentésként a téren nyilvánosan megkorbácsolták őket. A legdurvább büntetést a halálos ítélet jelentette, érdemes volt tehát kétszer is meggondolni, mielőtt tolvajlásra vagy rablásra adtad a fejed.
Istenkáromlás
A középkori Európában kevés szervezet bírt akkora hatalommal, mint az egyház, nem meglepő, hogy az istenkáromlás is kifejezetten súlyos bűnnek számított a korabeli társadalomban. Elég volt egyetlen rossz mondat, egy nyelvbotlás, és az illetőt máris azzal vádolták, hogy tagadja Isten mindenhatóságát, a hittételek igazságtartalmát, vagy éppen rosszat mondott az egyházról. A hasonló vétkeken kapott személyeknek gyakran megperzselték vagy kivágták a nyelvét, hogy soha többet ne tudjanak „rosszat beszélni”, de még a késő középkorban is előfordultak nyilvános megkövezések az istenkáromlók büntetéseként.
Illegális vadászat
A feudális társadalomban az erdők, mezők, termőföldek, tavak és patakok a földesurak, uralkodók vagy az egyház tulajdonába tartoztak, mely jogviszonyt rendkívül szigorúan vették. Amennyiben valaki vadászni, halászni kívánt, vagy akár csak gyümölcsöt akart szedni, előzetes engedélyt kellett kérnie a földbirtok gazdájától, melyet leggyakrabban busás pénzösszeg megfizetésével szerezhetett meg. Az emberek nagy része természetesen nem tudta megfizetni a kért díjat, egyesek mégis arra vetemedtek, hogy titokban vadakat ejtsenek el, vagy éppen halat fogjanak – a hasonló tetthez nagy bátorságra (vagy éppen botorságra) volt szükség, a lefülelt orvvadászokat és -halászokat ugyanis a mai szokással ellentétben nem pénzbüntetéssel, hanem a legtöbb esetben halállal sújtották. Azokat, akik mégis megmenekültek a halálbüntetéstől, gyakran kézlevágással tántorították el attól, hogy ismét hasonló tettre ragadtassák magukat.
Árulás
A középkor legsúlyosabb – még a gyilkosságnál is komolyabban vett – vétkének az árulás számított; nem véletlen, hogy Dante Alighieri Isteni színjátékában a pokol legmélyebb, kilencedik körében a hazájukat, családjukat vagy éppen jótevőiket elárulók szenvedték örök büntetésüket. A középkori politika és közélet jóval durvább volt a manapság ismertnél, az uralkodók, hadvezérek, nemesemberek és egyházi vezetők életének szinte minden pillanatát átjárta az intrika, sohasem tudhatták, melyik rokonuk vagy szövetségesük fog össze egy ellenséggel a hátuk mögött a jobb pozíciók és a meggazdagodás reményében, ezért kellett elrettenteni az embereket az árulás bűnétől.
Az áruláson kapott vétkeseket minden esetben halállal sújtották, de ez volt a legenyhébb aspektusa a büntetésnek: az ítéletet válogatott kínhalállal hajtották végre, gyakran felnégyelték vagy máglyára küldték az illetőt, nehogy bárkinek is eszébe jusson elárulni a királyát vagy a hazáját.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
