III. Károly koronázási ceremóniájában az okozza majd a legnagyobb meglepetést, hogy sokkal egyszerűbb, rövidebb, az alattvalókhoz közelebb álló lesz, mint amilyeneket eddig láthatott a brit nagyérdemű. Nem gondoljuk, hogy különös követelésekkel áll elő – habár nagy különcként tartják számon –, egy ilyen alkalommal azonban biztosan teljesíti a kötelességét a birodalom érdekében.
A király is csak ember – a koronázásán is
Voltak ugyanakkor olyan koronás fők is, akik allűrjeinek az sem tudott gátat szabni, hogy épp az egész világ őket figyelte.
Persze, ezekről a koronázásokról még nem készült percről percre közvetítés, nem lehetett őket élő streamen, sőt, még a tévében sem figyelemmel kísérni.
Ilyen körülmények között nem annyira csoda, hogy egészen extrém esetek is bekövetkezhettek.
Kezdjük például azzal, amikor a királynőt egyenesen kizárta hitvese a Westminster-apátságból! A csúfság Brunszvik Karolinával esett meg, aki bár IV. György felesége volt, ez csak kölcsönös gyűlöletben nyilvánult meg. Az elsőfokú unokatestvéreknek azért kellett összeházasodnia, mert Györgynek feleségre és örökösre volt szüksége, meg arra, hogy tetemes adósságait ki tudja fizetni. Egy közös gyermekük született – Sarolta hercegnő később szülés közben elhunyt –,
de már házasságkötésük után egy évvel különköltöztek, és György egyetlen vágya a válás volt.
Az emberek György mellé álltak, még arra is létrejött egy bizottság, hogy kiderítse, hátha házasságon kívüli gyermek Sarolta.
A későbbi IV. György felesége mozgását akadályozta, majd elérte, hogy külföldre költözzön, ahova apanázst küldött neki. A hűtlenséget nem tudta rá bizonyítani, de olyannyira gyűlölte, hogy lányuk haláláról sem értesítette – tévedésből, egy eredetileg a pápának címzett levélből kellett rájönnie.
A válás lehetőségeit egy bizottság vizsgálta, III. György azonban meghalt 1820-ban, fia pedig IV. Györgyként trónra léphetett. Az ügy így megállt, Karolina névleg királyi hitvessé vált, de egy újabb bizottság megfosztotta a címtől, és felbontotta a házasságot.
Az 1821-es koronázásról explicite kitiltották Karolinát, aki mégis az apátsághoz utazott.
A tömeg végignézte, ahogy minden bejáratnál elutasítják, s bár eleinte mellette álltak, ellene fordultak. A megalázott asszony két hét múlva elhunyt: György megkapta, amit akart, a szabadságot. Élete végégi Maria Fitzherberttel élt együtt.
Így változtak a szertartások
II. György is komoly döntést hozott koronázása előtt: igaz, itt a fentiekhez hasonló drasztikus lépésről nincs szó. Ő azt határozta el, teljesen más uralkodó lesz, mint apja volt, ennek részeként pedig a koronázási szertartáson is változtatott egy nagyot. Felkérte Georg Friedrich Händel zeneszerzőt, hogy négy új himnusz megírásával segítsen neki tiszta lappal indulnia uralkodói minőségében: az „Erősítsd meg a kezed” volt az első koronázási himnusz, amelyet II. György király és Karolina királynő számára játszottak el a Westminster-apátságban, majd a „Zádok, a pap” és a „A király örülni fog” következett. Karolina királynő megkoronázásakor „A szívem jelzi” hangzott el.
Ezt a négy himnuszt a mai napig előadják a modern koronázási szertartásokon és más királyi eseményeken
az Egyesült Királyságban és világszerte.
Hasonló ötlettől vezérelve változtatott I. Mária királynő is: ő új koronázási trónt és olajat kért, mivel úgy vélte, protestáns bátyja, VI. Eduárd beszennyezte a szertartás egyes elemeit. Az arras-i katolikus püspöktől kapott olajat, és az új trónust állítólag a pápa küldte neki. Nem csoda, hogy a királynő ennyire ellenezte a protestáns hitet: apja azért tért át rá, hogy elválhasson anyjától. Mária kicsit túlzásba vitte a negatív érzelmeket: véreskezű uralkodóként rengeteg protestánst kivégeztetett.
Viktória igencsak pórul járt
Viktória koronázásán ezzel szemben a teljes káosz uralkodott. Senkit sem készítettek fel megfelelően a ceremóniára, melyre 1838-ban került sor. Az ötórás, maratoni szertartáson a következő furcsa események következtek be:
- Egy idős férfi legurult a lépcsőn a királynő előtti hódolatból.
- Viktória rossz ujjára erőltettek fel egy gyűrűt, ami nagy fájdalmat okozott neki.
- Egy ponton pedig azt mondta neki a püspök, hogy vége a ceremóniának, holott az még tartott, így a királynőt a távozását követően vissza kellett hozni az apátságba.
Mindezek ellenére naplójában úgy írt az eseményről, mint arról a napról, amelyre egész életében a legbüszkébb volt. Fia, VII. Eduárd azért emlékezett a dologra, és saját koronázását kicsit jobban kontrollálta.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
