Képzeljük csak el, hogy a közösség, amiben élünk, sokkal inkább a pozitív közösségi élmények és a közös felelősségvállalás égisze alatt működik. Ahol a büntetésnél fontosabb egymás megértése és az esetleges konfliktusok, sérelmek közös helyreállítása. Ahol tudunk egymáshoz empatikusan kapcsolódni, ahol megérthetjük egymás szándékait, és felelősséget vállalunk a tetteinkért. Elég utópisztikusan hangzik, igaz? Mégis létezik egy egész város, ami így működik. Az angliai Hull a világ első resztoratív városa, ami resztoratív technikák segítségével éli mindennapjait. Persze nem volt ez mindig így, de képesek voltak a változás útjára lépni, közösen. Mégis hogyan?
Először is nézzük meg, mi az a resztoratív szemlélet!
A kifejezés az angol restore szóból származik, ami helyreállítást jelent. A resztoratív szemlélet szerint a konfliktus lehetőség a megújulásra, az újjáépítésre, a fejlődésre. Ebben mindenki részt vesz, aki az adott konfliktusban érintett, és közösen egyeznek meg abban, hogyan kezeljék a helyzetet. Így a konfliktusszemély jobban megértheti, milyen hatással vannak tettei másokra, miközben nem jár érte megbélyegzés. A sértett megértést kap, és a megoldás kimunkálása segítheti az elfogadásban. A szemléletre jellemző technikákat gyakran alkalmazzuk a hétköznapokban tudattalanul is.
Ilyenek lehetnek az énközlések, az ítélkezésmentes elfogadás, az empátia, a figyelem, az érzelmeink azonosítása és felvállalása, a közös pontok keresése.
Miért érdemes egy egész várost ebben a szemléletben működtetni? A Resztoratív Gyakorlatok Nemzetközi Intézete szerint egyre több a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az érzelmek jelentős hatással vannak a meghozott döntések minőségére és az egyének által elért eredmények szintjére. Így azokat nem érdemes kizárni a döntési folyamatokból.
Hogyan talált rá a város a módszerre?
Hull városa nem resztoratív szemléletben épült, hanem sok-sok energiabefektetéssel vált a világ első resztoratív városává. „ Bezárt egy nagyvállalat, ezért sok család elköltözött. A beköltözők többnyire bevándorlók voltak, sokféle nyelvvel és kultúrával. Az iskolában több nyelven beszéltek a szülők, a tanárok és a gyerekek, így nehezen találták meg a közös hangot, ami nagyon sok stresszel járt. A tanárok egyre többet voltak betegek, nagyon sokszor mentek táppénzre. Ekkor döntöttek a resztoratív szemléletmód bevezetése mellett. Ennek hatására annyira megjavult a légkör az iskolában, hogy megszűntek ezek a problémák. Azt vette észre a város vezetése, hogy a bezárásközeli állapotból ez lett az egyik legjobb iskola a környéken. Ezután először a szociális intézményekben kezdték használni a szemléletet, majd ehhez csatlakoztak az üzleti szférából is ” – meséli Szőnyi Lídia pedagógiai szakpszichológus és családterapeuta, akinek a szemléletét nagyban meghatározza a resztoratív megközelítés, amit Negrea Vidiától, a módszer magyar nagykövetétől sajátított el.
Mi bizonyítja, hogy megéri felvenni a kesztyűt a konfliktusokkal szemben?
Az évek során a resztoratív működésnek óriási hatása volt a városra, nemcsak a közösség profitált belőle, de a társadalmi folyamatok, beavatkozások sokkal hatékonyabbá váltak, miközben kevesebb költséget emésztettek fel. A fiatal bűnelkövetőkkel kapcsolatos folyamatok szépen tükrözik ezt. A rendőrségnek 259 ezer fontba került a resztoratív szemlélet bevezetése, miközben 3,5 millió fontot spóroltak azáltal, hogy a szemlélet miatt kevesebb fiatal került be a rendszerbe, emellett pedig több mint húsz százalékkal csökkent a szabadságvesztésre ítéltek száma. A bűnismétlés tizenhárom százalékra csökkent, az átlag huszonhét százalékhoz képest.
Az iskolákat tekintve, a nehézségekkel küzdő családok és gyerekek elkötelezettsége az iskola irányába kilencvenöt százalékos lett, a korábbi nulla és negyvenhét százalékhoz képest.
A tantermi problémák kilencven százalékkal csökkentek, és az iskolák hatvanezer fontot tudtak így megspórolni félévente. Nem is beszélve azokról a beszámolókról, ami a közösségi kapcsolatok fejlődéséről, a szomszédok közötti viták gyógyulásáról szólnak.
A resztoratív város története példaként szolgálhat arra, hogy a pozitív közösségi élmények és a közös felelősségvállalás intézménye nemcsak egy utópisztikus gondolat, amit képtelenség megvalósítani, hanem valóban működhet, ha képesek vagyunk időt és energiát áldozni a fejlődésre, együtt.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés