Míg manapság az államférfiak leginkább repülővel vagy helikopterrel közlekednek, Kádár János idején még a vonatutazás dívott. Mivel elődje, Rákosi Mátyás gőzösét nem akarta használni, egy saját vonatot készítettek neki, amit minden tekintetben az ízlésére szabtak. Az oldalára festett ezüst csíkok miatt az emberek rögtön el is keresztelték Ezüst Nyílnak. A hivatalos terminológia csak K vonatként emlegette, ami a kormányzati vagy a különcélú vonat rövidítése volt, de a rossz nyelvek szerint a pártvezető nevének kezdőbetűjéről kapta az elnevezést.
Nehezen született meg a Kádár-vonat
A Kádár-rendszer csupa olyan vonatot örökölt meg a múltból, amelyekkel politikai szempontok miatt nem igazán akartak villogni a kommunista politikusok. Az elcsatolt országrészekre emlékeztető Hargitát ugyan Rákosiék még használták, de az már nem volt kellően píszí – mondanánk róla manapság. Horthy Miklós csilivili különvonatát, a Turánt pedig Csehszlovákia lefoglalta, amikor a második világháború végén részt vett az értékek nyugatra menekítésében, és Magyarország ugyanúgy nem kapta vissza, mint a Felvidéket. Ezek híján viszont az MSZMP vezetőjének eleinte be kellett érnie néhány speciálisan berendezett vasúti kocsival.
Bár Kádár előszeretettel bújt a puritánság álarca mögé, a nép egyszerű fiaként mutatva magát kifelé, azért ezek a vagonok nem nevezhetők hétköznapinak. A WLS 052 szalonkocsi igazi luxuskörnyezetet teremtett, amolyan sínekre emelt „palotát”: mahagóni fa borítású falak, vastag gránitszürke szőnyegpadló, köbefordítható fotelek, francia bársonyból kézzel varrt elsötétítő függönyök, az illemhelyeken pedig kínai porcelánból készült szaniterek gondoskodtak a keleti kényelemről.
Négy kétágyas, saját mosdós hálófülkét és egy kétszemélyes ággyal rendelkező, zuhanyfülkés lakosztályt alakítottak ki benne. A fűtést egyedi kazán biztosította, de volt a fedélzeten telefon, világvevő rádió, sőt televízió is, bár a főváros vételkörzetét elhagyva az adás hamar elérhetetlenné vált. A fülkék olyan jó hangszigetelést kaptak, hogy a szomszédos helyiségben elhangzottakat legfeljebb poloskák segítségével lehetett lehallgatni.
A Kádár-vonat menetrendje államtitok volt
A biztonság amúgy is elsődleges szempont volt, a szerelvény fokozott biztosítását a kormányőrség és a karhatalom együtt végezte. A menetek előtt mindent tüzetesen átvizsgáltak, még az indulások és érkezések időpontjai is szigorú államtitkot képeztek. A vonalon vele egy időben más szerelvény nem közlekedhetett.
A vasúti átjárókat már jóval Kádárék érkezése előtt lezárták, és fegyveres szorított pisztolyt a bakter halántékához, hogy amíg át nem halad a vonat, fel ne nyissa a sorompót. Az állomásokon pedig civilbe öltözött és egyenruhás rendőrök biztosították a szerelvényt
– idézte fel a Díványnak Almási Zoltán vasúttörténeti szakértő, aki szerint ez rendszeresen borította fel a menetrendet.
Mint mondta, az is lassította az áthaladást, hogy a „K vonat" előtt haladt mindig egy úgynevezett előfutó mozdony, aminek az volt a szerepe, hogy tesztelje a vasútvonalat. Úgy működött ez, mint a királyoknál az előkóstoló, csak itt nem a mérgezés, hanem a robbantásos merénylet esélyét akarták kiszűrni, hogy ha netán aláaknázták volna a pályát, akkor az elsőként érkező gép repüljön a levegőbe, nem pedig az illusztris utasokat szállító szerelvény.
Vadászkocsiként emlegették a poggászvagont
Az ily módon védelmezett főmuftik gyors kiszolgálásáról csengős szobaszerviz gondoskodott: a szomszédos, WLS 053-asként jegyzett poggyászkocsiban kialakított konyháról vitték át a finomabbnál finomabb falatokat, amelyeknek az alapanyagául szolgáló állatokat nem ritkán maguk az utasok ejtettek el, merthogy Kádárék előszeretettel indultak vadászatokra is vasúton. A poggyászteres vagonra ezért hamar ráragadt a vadászkocsi név, jóllehet több más funkciója is volt: itt utazott a személyzet, a kommunikáció fenntartásáért felelős híradós tiszt, és nem utolsó sorban itt tárolták az utasok ivászati szokásaihoz képest kétszeresre méretezett mennyiségű szeszes italt, amelynek sosem volt szabad elfogynia útközben. Így aztán ezeket az utazásokat lassan mindig átitatta az alkoholmámor, a vendégek folyamatosan koccinthattak a mindig újratöltött kristálypoharakkal.
Érdekes, hogy ezeknek a kocsiknak az alaptípusát a Ganz már az 1940-es évektől gyártotta, amit a világháború csak rövid időre akasztott meg, azután pedig már a győri Rába égisze alatt egész típuscsaláddá fejlesztették, és gyakorlatilag az 1970-as évek végéig gyártásban volt. A két kormányzati vagon 1959-ben készült az addigra vonatgyárrá előlépett Dunakeszi Járműjavítóban, ahol a különleges célú vagonokra specializálódtak: a mérőkocsitól kezdve, a kórházvonaton át a könyvtárkocsiig. A kormányzati vagonok akár 140-es tempót is elbírtak, már ha lett volna erre alkalmas vasúti pálya az országban. Ezek normál közforgalomban idén közlekedtek először, a Dívány elsőként juthatott fel a fedélzetükre.
A biztonság volt a fő szempont az új Kádár-vonatnál
1969-re készült el a felsővezetők új motorvonata, a festése alapján Ezüst Nyílnak becézett háromrészes szerelvény és egy szóló motorkocsi, amelyeket a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban gyártották, és az időközben egyesült Ganz-MÁVAG látott el gépészeti berendezésekkel. Biztonsági okokból a padlózatuk és a falaik erősebbek, üvegük pedig vastagabb volt, mint az átlagos személyszállító vonatoké. Ezeken alkalmaztak először szélvédőfűtést, az utasok számára pedig légkondicionálót. A 76 méter hosszú szerelvény évente 5–7 ezer kilométert tett meg. Kádár állítólag csak ebben bízott.
A repülőgép lezuhanhat, a hajó elsüllyedhet, de a vonat mindig a talpán marad
– mondogatta, és tény, hogy egész élete alatt egyszer sem hagyta cserben.
Ez történt a vonattal a Kádár-korszak után
Kádár halálával, illetve a rendszerváltással a híres vonat csillaga is leáldozott, bár időnként Antall József, Horn Gyula, sőt még Orbán Viktor is utazott rajta. Hivatalosan egészen 2008-ig volt forgalomban, amikorra a politikai vezetők végleg átszoktak a szolgálati autókra és a repülőre, illetve abban az évben szűnt meg a Nyugati pályaudvarhoz tartozó Kormányzati Motorszín is, ahol addig az Ezüst Nyilat tárolták. Nyugdíjas éveire a szerelvény átkerült a Vasúttörténeti Parkba, ahol – elődeivel együtt – a mai napig megtekinthető.
Ha arra is kíváncsi vagy, mi történt Kádár holttestével, ide kattintva erről is olvashatsz.
