A távoli galaxisok, sötét disztópiák és intelligens földönkívüliek irodalmáról általában olyan nevekre asszociálunk, mint a robotika három törvényének megalkotója, Isaac Asimov vagy Gilead szolgálólányainak szülőanyja, Margaret Atwood; pedig ha jobban belegondolunk, a klasszikus irodalom berkeiben is bukkanhatunk tudományos-fantasztikus gyöngyszemekre, ott vannak például Jules Verne (alias Verne Gyula) regényei, vagy George Orwell 1984-e. Arról viszont talán csak egy maroknyi, igazán elhivatott sci-fi rajongó tud, hogy a műfaj a gimnáziumi tankönyvek múlt századi tollforgatóitól sem állt távol.
Jókai jövő százada
Jókai Mór regényeinél talán senki sem vezette körbe szemléletesebben olvasóit a 19. század kalandokkal és ármánnyal dúsított világában. Az arany ember és az Egy magyar nábob írója mindig saját korából merített ihletet. Az 1800-as évek politikai helyzete inspirálta 1872-ben publikált tudományos-fantasztikus írását, A jövő század regényét.
A könyv cselekménye 1952 és 2000 között játszódik. A Magyarország központú Osztrák–Magyar Monarchia trónján a Habsburg II. Árpádot találjuk, akinek seregei a Nihil államává formálódott, egykori cári Oroszországgal küzdenek Európa különböző helyszínein. A Bécset elfoglaló orosz sereget egy bizonyos Szasza asszony vezeti, akinek még fontos szerepe lesz a történet alakulásában.
A háborút a Monarchia Tatrangi Dávid aerodromon nevű elektromágnesességgel működő repülőgépeinek segítségével nyeri meg, a békeszerződés értelmében azonban Tatrangi és több ezer katonatársa a Duna-deltában kényszerül letelepedni, ahol megalapítják saját államukat, az Otthont.
Szasza asszony eközben újabb támadásra készül, és szövetségre lép a Tatrangi találmányát finanszírozó amerikai, fekete milliomossal, Mr. Severusszal. Szasza visszatér a monarchikus államformához, és Alexandra cárnőnek kiáltja ki magát. A magyar katonák és az Otthon ipari és technológiai felkészültsége azonban ismét meghiúsítja terveit, és a regény a jófiúk győzelmével ér véget.
A regényben Jókai többek között a világháborúkban bevetett vadászgépeket, az Egyesült Államok afroamerikai lakóinak rabszolgasorból való felemelkedését és a polgári réteg megerősödését vetíti előre. Művét 1945 után betiltották, és csak 1982-ben jelenhetett meg újra.
A kiskamasz és a milliomosnő esete a tengerfenékkel
Karinthy Frigyes tizenhárom éves volt, amikor megírta élete első regényét, és vajon mi foglalkoztathatna jobban egy tizenhárom éves fiút, mint a Verne Gyulától és Jókai Mórtól oly jól ismert fantasztikus kalandok?
A könyv első verziója A legrövidebb út címet kapta, egy évvel később, 1902-ben azonban már Nászutazás a föld középpontján címmel jelent meg a Magyar Képes Világ oldalain. A még zöldfülű Karinthy nem kapott tiszteletdíjat írásáért, mi több, a szerzői címen a lap főszerkesztőjével is osztozni kényszerült, amiért az kigyomlálta a szövegből a helyesírási hibák tömkelegét.
A regény cselekménye 2003. január 15-én, a fiumei magyar királyi tengerészeti egyetem tengerészmérnöki karának ünnepségén veszi kezdetét. A kalandok sorozatát a nagy hírű tengerfenéktan-professzor kijelentése indítja el:
Tény, hogy az a bizonyos „áthatolhatatlan pont” létezik, s hogy azt semmiféle rendelkezésre álló erővel legyőzni nem bírjuk.
Főhősünk, a Karinthyhoz hasonlóan zöldfülű Gyárfás Sándor, a professzor fiatal tanítványa azonban előhúzza ingujjából az általa készített tengeralattjáró, a sülyhajó tervrajzát, amely képes áthatolni azon a bizonyos áthatolhatatlan ponton, és önként vállalkozik a feladatra, hogy elsőként fedezze fel a tengerfenék titkait.
Küldetésében társa is akad: az amerikai nagykövet lánya, a milliomos és bájos Miss Charlotte Duncan, aki természetesen azonnal beleszeret a kiskamasz Gyárfás Sándorba. Vakmerő utazásra indulnak, amelynek során tengeri szörnyek és számtalan izgalmas kaland vár rájuk, amíg Fiuméből Amerikába jutnak a tenger fenekén keresztül.
Az örök háború
Azt hihetnénk, hogy ha valakitől, hát az antik irodalmi hagyományok nagy tisztelőjétől és követőjétől, Babits Mihálytól távol állt a tudományos fantasztikum. Pedig a Nyugat szerkesztője bizony tartogatott számunkra néhány meglepetést a tarsolyában! (Nem, most nem arra gondolok, amikor feleségül vette Szabó Lőrinc menyasszonyát!) Az író 1933-ban nem mást, mint egy sci-fi regényt adott ki.
Az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom az első világháború után körülbelül száz évvel játszódik. A regény disztópikus társadalmának működését az örök háború tartja fenn. Minden egészséges férfit harcba küldenek, csak azok úszhatják meg a lövészárkok borzalmait, akiken még csecsemőkorukban valamilyen torzító műtétet hajtottak végre. A hátországot tehát nyomorékok és nők működtetik.
Azonban elérkezik a nap, amikor a nőket és velük együtt a vallástörténésznek tanuló Elzát is besorozzák. A lány pilótaként a hozzá hasonlóan művelt és olvasott hadiorvos, Schulberg szolgálatába áll. Elza szembesül a háború kegyetlenségeivel, és miután szemtanúja lesz, hogy kivégzik beteg barátját, amiért harcképtelenné vált, ellenséges területen száll le.
Őt és Schulbereget foglyul ejtik, és arra kényszerítik őket, hogy képességeiket a hazájuk ellen folytatott harc szolgálatába állítsák. A valódi csattanó azonban csak ezután következik: kiderül ugyanis, hogy Elza a történetben többször felbukkanó Kis Föld nevezetű, apró égitesten él, amely egy tudós találmánya.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
