Törvénytelen gyermek volt, az apácazárdából is kidobták, első férje tulajdonképpen futtatta Jeanne Du Barryt, akit sikerült is a lehető legmagasabb szintre, a királyi udvarba juttatni, ám Marie Antoinette és XV. Lajos gyermekeinek ellenszenve nagyban megnehezítette életét az asszonynak, akit származása egy életen át tartó küzdelemre kárhoztatott volna. Mondhatnánk, hogy a sors másként akarta, de a valóságban nehéz eldönteni, vajon mennyire tekinthetjük életét boldognak.
Madame Pompadour utódja lett az udvarban
Marie Jeanne Bécu 1743-ban született, édesanyja, Anne varrónő volt, apja pedig ismeretlen. A megesett lány és gyermeke élete lehetett volna küzdelmekkel teli az első pillanattól kezdve, ám egy Billard-Duouceaux nevű tehetős francia úr felkarolta Anne-t és lányát. Az előbbit alkalmazta, az utóbbit pedig apácákhoz küldte tanulni.
Ha sikerült volna a zárdában maradnia, valószínűleg sokkal unalmasabb életet élt volna, ám onnan 15 évesen mennie kellett – ekkor került be a háztartásba, ahol anyját alkalmazták, ám onnan hamarosan mindkettejük szűrét kitették.
Ekkor nyílt meg Jeanne előtt az az életút, amely végül egészen a királyig vitte a nőt. Megismerte Jean Baptiste du Barryt, aki kaszinótulajdonosként a szórakoztatás egyik ágazatában tevékenykedett, ám közben prostituáltak futtatásával másképp is kereste az idejüket múltatni kívánó férfiak kedvét. A férfi fantáziát látott Jeanne-ban, aki hamarosan Franciaország legmagasabb rangú, egyben legvagyonosabb férfiainak kedvenc szórakozása lett.
Névházasság kellett, hogy Lajos maga mellé vehesse
A ranglétrán innen már csak egy irányba lehetett haladni: erre akkor támadt lehetősége Jeanne-nak, amikor Du Barry Versailles-ba is magával vitte. Az idős és magányos XV. Lajos szeme megakadt a nőn. A királyné 1768-ban, Jeanne és az uralkodó megismerkedésének évében hunyt el, Madame Pompadour elvesztése után pedig még nem választott maga mellé kedvenc szeretőt. Ezt a félhivatalos státuszt kapta meg Jeanne – de csak azt követően, hogy megfelelő hátteret szerzett azáltal, hogy Jean Du Barry testvérével, Guillaume-mal kötött névházasságot.
Ennek révén elmondhatta magáról, hogy férjes asszonyként lép be Versailles-ba: mai szemmel meglehetősen komikus fordulat, hogy erre szüksége volt a szeretői státuszhoz, de ettől még tény, ahogyan az is, hogy nem mindenki fogadta ott azzal a lelkesedéssel, amivel a király.
Jeanne du Barry Versailles népének egy részére ugyanis komoly veszélyt jelentett, azt vélték, hogy a monarchia hanyatlásának egyik jele az, hogy egy ennyire alantas származású asszony ilyen magasra juthat Lajos mellett.
Igazi patrónus vált belőle
A monarchia hanyatlásával kapcsolatos megérzésben volt igazság, nem is kevés – Jeanne ugyanakkor a nála 33 évvel idősebb király életének alapkövévé vált utolsó éveiben. Minden bizonnyal az is nagyon zavarta az előkelőségeket, hogy egy 26 éves nő jut 250 négyzetméteren elterülő, 14 szobából álló luxuslakosztályhoz Versailles-ban: fürdőszobájában még folyó meleg és hideg víz is volt, ami a 18 században valódi unikumnak számított.
Jeanne-t ezenfelül elhalmozta ajándékaival is a király: számos portrét festettek róla, értékes ékszereket és saját birtokot is kapott. Annak ellenére, hogy származása valóban nem volt túl előkelő, rangos művészek patrónusává vált, befolyását kihasználva. Voltaire-rel barátságot ápolt, Jean-Honoré Fragonard festő több képet is készített megbízatásából, és egy igen jelentős neoklasszicista épület is a nevéhez fűződik. Claude Nicolas Ledoux az ő megbízásából tervezte meg Louveciennes-ban a Pavillon de Musique-ot, melyet az építészeti stílus archetípusának vélnek.
Sok ellenlábasa is volt Jeanne Du Barrynak
Mindez azonban nem tette személyét népszerűbbé az udvaron belül. XV. Lajos külügyminisztere, Choiseul azért nem szívelhette, mert a tuberkulózisban elhunyt Madame Pompadour utódjául saját lánytestvérét látta volna szívesen a király ágyában, hogy ezzel is fokozza saját befolyását. Marie Antoinette szintén nem volt rajongója Du Barrynak, ami a külügyminiszter befolyásának volt köszönhető. A férfit még sikerült Jeanne-nak kiszorítani a király bizalmából 1771-ben, de a későbbi királyné valódi bizalmát nem nyerte meg.
Amikor Lajos 1774-ben meghalt himlőben, a királyi szeretőt kitaszították az udvarból.
Két évet egy apácazárdába kellett eldöntenie, ezt követően azonban engedélyezték számára, hogy egyik, a király által adományozott birtokán folytassa életét. Névleges férjéhez nem tért vissza, inkább egyedül töltötte napjait, és bárhogy is bántak vele az udvarban, megmaradt rojalistának.
Ez okozta végzetét is a francia forradalom idején. Sok, Londonba emigrált francia nemes megélhetése múlott az ő támogatásán, ami a forradalmárok számára egyenlő volt egy halálos ítélettel. Ahogyan XVI. Lajost és Marie Antoinette-et, úgy Jeanne-t is lefejezték. Kalandos életének szilánkjai sokáig eltakarták a teljes képet a közvélemény elől: Du Barry nemcsak szép, de tehetséges nő volt, aki a rendelkezésére álló eszközökkel kapaszkodott fel a társadalmi ranglétrán. A Jeanne Du Barry – A király szeretője című filmben már az események középpontjába került, és talán kicsit igazságosabb lehet róla kialakult képünk a film segítségével.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
