István, a király

Bródy Jánosnak és Szörényi Leventének nehéz nem elfogultan, rajongásból írni. Ha csupán az István, a király lenne közös munkásságuk egyetlen műve, akkor sem felejtenénk el soha a nevüket. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ők ketten olyanok nekünk, magyaroknak, mint a világ szemében John Lennon és Sir Paul McCartney. Olyat alkottak, ami nemcsak a fülünknek szép, hanem a szívünknek is.

István, a király – 41 évvel később

Ma már Királydombnak hívják azt a helyet, ahol a Városligetben bemutatták a rockoperát. Akkor még szánkózódombként volt ismert a terület, ám az István, a király után minden megváltozott.

Kevés olyan dolog van, amire egyként dobban a magyar szív. Mi magyarok ugyanis sajnálatos módon hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra, ami számos negatív érzéssel párosul – ,,szánalmas kis lény az ember” – ugyebár. Az István, a király mégis olyanra volt képes, amire kevés ebben a hazában: egyként dobbant rá a magyar szív, nemcsak 1983-ban, hanem azóta is töretlenül, még most, 2024-ben is.

Bár az emberek szeretik megfogalmazni, ha valami nem tetszik nekik – különösen ma, a közösségi média világában – ez a rockopera még azoktól sem kap kritikát, akik már-már hivatásszerűen űzik a negatív vélemény kinyilvánítását. Bár eltelt negyvenegy év, az István, a királyt még mindig tisztelet övezi, és hozzátartozik az államalapítás ünnepéhez, sokkalta jobban, mint a tűzijáték. Merthogy a tűzijáték tünékeny és mulandó. Jó nézni, gyönyörködni a színeiben, de ennél többet nem ad. Megannyi tűzijátékot láthattunk már augusztus huszadikán, de nem tudjuk őket felidézni, míg az István, a királyt kívülről tudjuk. Ez ugyanis nem mulandó, hiszen örök igazságokat fogalmaz meg.

10 idézet az István, a királyból, ami még most is aktuális

(Az István, a király cselekményének időrendje szerint)

1. (ILLÉS) Valakinek holnap le kell tennie végül a fegyvert. Mondd, te kit választanál?

2. SUR: Gyarló az ember – ahhoz a párthoz áll, ahonnan többet remél.

3. BESE: Gyarló az ember – mindenre képes a kényelemért.

4. SAROLT: Most már elég, túl sok itt az ártalmas emlékezés. Hősi múlttal együtt jár az árulás és zendülés.

5. SAROLT: Édes fiam, mást itt e nép meg nem ért, csak túlerőt. Nem fogja fel a múltat, s nem sejti még az eljövőt.

6. SAROLT: Szánalmas kis lény az ember, önnön sorsán túl nem lát, könnyen megtéveszti néhány jól irányzott hazugság.

Egymás ellen acsarkodva nem egy nemzet itt a nép...

7. GIZELLA és VECELLIN: Várni, csak várni, mindig csak várni, úgy látszik, ez jellemzi a magyart.

8. KOPPÁNY: Bűnt kiáltanak, hol szabadságát védi az ország.

9. REGŐS: Hej, de olyan a világ, mindig szomorúbbat érek.

10. SOLT: Gyarló az ember... SUR: De ha nincsen birtoka, hát nem sokat ér.

Az István, a király a rockzenén keresztül mutatja be a magyar történelem egyik legfontosabb fejezetét, és vállalkozik arra, hogy a történelmi hűség megtartásával a másik fél igazságát is megmutatja. Szörényi Levente és Bródy János Koppánynak is megadta a lehetőséget arra, hogy elmagyarázza, mit miért gondol és tesz, így mi magunk is árnyaltabban látjuk a képet.

A szerzőpáros nem változtatta meg a magyar történelmet, de lehetőséget adott arra, hogy más megvilágításból is lássuk azt, hogy mi miért történt, és hogy kinek milyen elképzelése volt a múltban történelmünk alakulására.

Az István, a király üzenete

Az István, a király annyi mindenre tanít még évtizedekkel a bemutató után is. Elsősorban türelemre, hiszen az első dallamok alatt Asztrik, a főpap több mint hét percet áll és vár. Mert tudja, hogy van mire, mert ami jön, katartikus lesz!

Az István, a király akár egy virág, lassacskán, a szemünk láttára nyílik ki.

Példamutató remekmű ez, mert megjeleníti, hogy hogyan lehet érvek és ellenérvek mentén egymás mellett élni, és bár a végkifejlet mondhatni, tragikus, a történelmet nem lehetett megmásítani. Mindennek ellenére elgondolkodtató: ha nem egy adott történetet dolgoz fel a két szerző, mi lett volna az István, a király vége? Engedte volna a karakterek hite, egója vagy akár hatalomvágya, hogy átadja az egyik a másiknak a hatalmat, netán együttes erővel, és nem egymást eltiporva akarják irányítani az országot? Vajon milyen lenne ma a magyar történelem, ha ők ott akkor úgy döntenek, hogy együtt veszik kézbe az ország sorsát? Meg is énekelték:

,,Kezünkben van egy nép és az ország sorsa."

Bródy János és Szörényi Levente is hasonlót vállaltak magukra. Bár nem sejthették, hogy az István, a király, ilyen horderejű alkotás lesz, megváltoztatták a magyar rock- és zenetörténetet. Járhatnak köztünk ,,szemforgató, hamis papok”, az

István, a király mindig itt lesz, hogy utat mutasson, és hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy a magyar szív tud egyként dobbanni – ha mindannyian akarjuk.

Ha István és Koppány együtt tudnak meghajolni a darab végén, talán nekünk is sikerül!

Tesztelnéd, hogy mennyire emlékszel a rockoperára? Itt megteheted!