Imelda Marcos

Az első találkozáskor levette lábáról a leendő elnököt

Imelda Remedios Visitación Romuáldez 1929-ben született Manila egyik jómódú polgári városnegyedében, egy gazdag, befolyásos fülöp-szigeteki oligarchacsalád sarjaként, tizenegy testvér közül hatodikként. A család anyagi helyzete azonban hamarosan megromlott, a szülők összevesztek, Imelda és testvérei egy ideig egy zárdában éltek anyjukkal, mielőtt ügyvéd édesapja vissza nem fogadta őket. A lány kilencéves volt, amikor anyja meghalt, ezután az apa vette gondozásába a gyerekeket, akikkel a fővárostól 600 kilométerre található Tacloban Citybe költözött, és a korábbiakhoz képest jóval szerényebb körülmények között élt.

Az iskolában Imelda éles eszű és szorgos nebulónak bizonyult, aki esze mellett szépségével és intelligenciájával is elbűvölte társait és tanárait; a főiskolán tanári képesítést szerzett, emellett zenei tanulmányokat is folytatott, majd a jobb lehetőségek reményében visszaköltözött Manilába egyik befolyásos rokona, a kongresszusi szónok Daniel Romuáldez családjához. Mialatt rokonánál élt, és egy bankban dolgozott, Imelda benevezett az 1953. évi Miss Manila szépségversenyre, ahol egy kisebb botrány miatt egyik versenytársával megosztva szerezte meg a koronát. A két fővárosi szépségkirálynő párhuzamosan indult Manila színeiben az országos versenyen, ahol végül mindketten alulmaradtak.

Imelda egy évvel később, 1954 áprilisában ismerkedett meg az ekkoriban kongresszusi képviselőként ténykedő, nála 12 évvel idősebb Ferdinand Marcosszal, aki sokat hallott a korábbi szépségkirálynőről, és már a találkozásuk pillanatában eldöntötte, oltár elé vezeti őt. Miután Marcos megbizonyosodott róla, hogy kb. 2 centivel magasabb választottjánál (ez neki valamiért rendkívül fontosnak számított), április 17-én aláírták a házassági szerződést, május elsején pedig az esküvőt ugyanabban a templomban tartották, ahol Imeldát csecsemőként megkeresztelték. A történet pikantériája, hogy Marcosnak ekkor már volt egy hivatalosan nem bejegyzett, családi-politikai érdekekből elvett felesége és három gyereke, akiket az Imeldával való nászt követően diszkréten félreállítottak.

Befolyásos szerep jutott a first ladynek

Imelda − akitől Marcosnak szintén három gyereke született − mindenben támogatta férjét, politikai ügyekben is gyakran fontos tanácsokat adott neki, mialatt a férfi egyre feljebb emelkedett a ranglétrán. Marcos tanácsadói hamar belátták, hogy a csinos, intelligens Imelda könnyen megnyeri a tömegeket, ezért a politikus 1965-ös elnökválasztási kampányában már fontos szerepet osztottak rá: szinte mindenhová elkísérte férjét, lelkesítő beszédeket mondott, a férfi szavazók pedig alig várták, hogy láthassák a szépséges, elegáns, kedves mosolyú asszonyt. A stratégia bevált, Marcos megnyerte az elnökválasztást, Imelda pedig a Fülöp-szigetek first ladyje lett, mely pozíciójában nemcsak ceremoniális feladatokat látott el, de a fontosabb döntésekbe is beleszólása volt.

Már férje elnökségének kezdeti időszakában is előszeretettel szórta a pénzt különböző luxusberuházásokra, hatalmas építkezéseket hozott tető alá, és ekkoriban főként a kulturális élet irányításával foglalkozott (ez idő tájt a Fülöp-szigetek gazdasága még virágzott, köszönhetően a külföldről felvett hiteleknek). Marcos első elnöki ciklusának érdekes epizódja volt, amikor 1966 júliusában a Beatles négy koncertet adott Manilában a Fülöp-szigetek „nyugati nyitásának” jegyében, a first lady azonban nem elégedett meg azzal, hogy a világhírű angol zenészeket a páholyból nézze, meghívta a bandát egy fogadással egybekötött fellépésre az elnöki palotába, melyet a tévé is közvetített volna.

A Beatles menedzsere, Brian Epstein elvből visszautasított minden hasonló felkérést, Marcos asszony azonban nem békélt meg az elutasító válasszal, és miután sehogyan sem sikerült kirángatnia a zenészeket a hoteljükből, végül erőszakkal állt rajtuk bosszút. Távozásukkor a manilai reptéren felbőszített tömeg rohamozta meg a Beatlest és személyzetüket, a rájuk vigyázó rendőri kíséretet pedig szándékosan visszavonták; a gombafejűeket és kísérőiket lökdösték, rángatták, leköpték a dühös fővárosiak, utazásszervezőjüket állítólag még meg is verték.

Férjével dúskáltak a pénzben, miközben a nép éhezett

Marcos első elnöki ciklusa még különösebb viszontagságok nélkül zajlott le, a politikust 1969-ben újraválasztották, a második ciklus idején azonban már az infláció miatt súlyos gondokkal küzdött a Fülöp-szigeteki gazdaság, a dühös nép lázongani kezdett, Manilát folyamatos terrortámadások rázták meg, melyeket a kormány szerint „kommunista gerillacsoportok” követtek el. Válaszképp Marcos 1972 szeptemberében hadiállapotot rendelt el, riválisait börtönbe vetette, a médiát kormányzati ellenőrzés alá vonta, és bezáratta a kongresszust: a következő hét évben ő maga, egy személyben hozta a törvényeket.

Ahogyan férje teljhatalmú diktátorrá lett, Imelda is egyre nagyobb hatalomhoz jutott, egy időben például Manila kormányzójaként szolgált, és megalomániája is egyre jobban elhatalmasodott. Miközben a Fülöp-szigeteki gazdaság talajt fogott, a first lady fürdött a luxusban: úgy gondolta, pozíciójánál fogva mindig a lehető legjobban kell kinéznie, ezért halomban vásárolta az elegánsabbnál elegánsabb ruhákat és a legdrágább ékszereket. Leghírhedtebb azonban kétségtelenül cipőmániája volt, mintegy 3000 párból álló luxuscipő-kollekciót gyűjtött össze. Férjével együtt Marcos asszony imádta a fényűző partikat, és beutazta a világot, visszatérő vendégei voltak a külföldi luxushoteleknek és legelegánsabb divatáruházaknak, szalonoknak. A legenda szerint Imelda annyira ügyelt a legapróbb részletekre is, hogy az elnöki nyaralóba Ausztráliából hozatott fehér homokot.

A Marcos házaspár huszonegy évig tartó áldatlan ténykedése során egyedi Guinness-rekordot állított fel: a hivatalos adatok szerint őket illeti meg minden idők legnagyobb kormányzati rablásának világcsúcsa. Az elnök és neje összesen mintegy 5-10 milliárd dollárnyi összeget sikkasztottak el a Fülöp-szigetek állami kasszájából, melynek Marcos eltávolítását követően alig a felét sikerült visszaszerezni.

A közelmúltig aktív maradt a Fülöp-szigeteki politikában

1983-ban, amikor Marcost és nejét már egyöntetűen gyűlölte a Fülöp-szigetek népe, a diktátor meggyilkoltatta legfőbb politikai ellenfelét, Beigno Aquino korábbi szenátort, mely tett elkövetésében Imeldának is fontos szerep jutott. A börtönben, magánzárkában sínylődő Aquino súlyos szívinfarktust kapott, a Fülöp-szigeteki orvosok azonban nem kockáztatták meg az elnök legnagyobb riválisának műtétjét, azt tanácsolták, vigyék inkább egy amerikai kórházba. Imelda személyesen látogatta meg Aquinót a kórházban, és megígértette vele, hogy az USA-ban tartózkodása idején nem bírálja a Marcos-kormányt, a műtétet és a lábadozást követően pedig hazatér a Fülöp-szigetekre.

Ezekkel a feltételekkel megengedték Aquino utazását, azonban amikor a politikus a sikeres műtétet követően hazatért Manilába, a repülőtéren, a kifutópálya közvetlen közelében fegyveres merénylet áldozata lett. A Beatles-esethez hasonlóan ezúttal is szándékosan ügyeltek rá, hogy a mintegy ezerfős biztonsági személyzet figyelme éppen másfelé terelődjön. Az Aquino elleni merénylet volt az utolsó csepp a pohárban, a népharag, az elégedetlenség és az ellenzék megerősödése 1986 februárjában elűzte Marcost és feleségét a hatalomból, a kegyvesztett zsarnok-házaspár a Hawaii-szigetekre menekült. Marcos utódja az elnöki székben éppen a meggyilkolt szenátor özvegye, Corazo Aquino lett.

Ferdinand Marcos három évvel később, 1989 szeptemberében hunyt el Honoluluban, dicstelenül, száműzetésben. Imelda fiával és két lányával 1991-ben hazatérhetett a Fülöp-szigetekre, ahol újra a politika színpadára lépett, kétszer indult az elnökválasztáson, de mindkét alkalommal elbukta a küzdelmet, azonban képviselőként sikerült bejutnia a törvényhozásba, melynek 1995 és 1998 között, majd 2010 és 2019 között is tagja volt. A 93. születésnapját múlt héten ünneplő egykori first lady ellen többször indult per hazájában és nemzetközi szinten is korrupció, sikkasztás és emberi jogi visszaélések miatt, azonban sohasem érte komolyabb retorzió személyét. Fia, Bongbong Marcos 2021 óta a Fülöp-szigetek elnöke.