hold optikai illúzió

Veled is megesett már, hogy kora este, amikor az ég épphogy csak elkezdte felvenni sötétebb színét, rácsodálkoztál arra, hogy milyen nagynak tűnik a telihold? Később pedig, ugyanazon az éjjelen, amikor a Hold már magasabban járt, mintha összezsugorodott volna? Nem vagy vele egyedül: a csillagászok Hold-illúziónak hívják ezt a gyakran észlelt jelenséget, amelyet a fotósok előszeretettel használnak ki földöntúli szépségű éjjeli képeikhez.

Hihetően hangzó magyarázatok – de mi az igazság a Hold-illúzióról?

Napjainkban, amikor a tudomány és a megtévesztés néhányak fejében a hivatalos álláspontokkal ellentétes elméletek jelzői, legyen szó akár az üreges Föld vagy a gyíkemberuralom összeesküvés-elméletéről, könnyen bedőlhetnénk a tudományos szakszavakkal tűzdelt hamis Hold-illúzió-elméleteknek, amelyek kifejezetten hihetőnek hangozhatnak első hallásra. Az egyik ilyen magyarázat azt taglalja, hogy azért tűnik a horizonthoz közeli állapotában nagyobbnak a Hold, mint amikor már magasabban van pályáján, mivel az este elején a Hold fénye a Föld atmoszférájának nagyobb részén kell, hogy átvilágítson. Ugyan az igaz, hogy a sok levegő hatalmas prizmaként működik ekkor, így a Hold színét és alakját is másként észleljük ilyenkor, azonban nagyítóként nem állja meg a helyét.

Egy másik elmélet, amelynek alapjai szintén a valóság talajából indulnak ki, hogy aztán pár centire a felszíntől a vad képzelet pszichedelikus légterébe csavart tornyot építsen fel, a Hold elliptikus pályáját teszi felelőssé a Hold-illúzióért. Valóban, a Hold nem kör, hanem ellipszis alakú pályán mozog, így néha tényleg közelebb kerül a Föld felszínéhez, mint máskor. Azonban mindössze 12-15 százalék különbség van a Hold pályájának Földhöz legközelebbi és legtávolabbi pontja között, amely szabad szemmel egyszerűen nem látható.

Az optikai illúzió a felelős

Sajnáljuk, ha valami velősebb, érdekesebb tudományos válaszra számítottál: a Hold-illúzió mögött egy egyszerű optikai illúzió áll. Azért ne keseregj ezen túl sokáig, mert kárpótlásul a kezedbe adunk majd egy nagyszerű partitrükköt is ezzel kapcsolatban, amellyel minimum a 6-7 éves gyerekeidet le tudod majd nyűgözni, de talán felnőtt-társaságban is megállja a helyét. 

No, de először rántsuk le a leplet a „változó méretű” Holdról. Alapvetően szemünk nagyszerűen fel tudja mérni, hogy a hozzánk közelebb eső tárgyak nagyobbak, a távol elhelyezkedőek meg kisebbek. Azonban a Hold annyira messze van tőlünk, hogy mindegy, a Föld melyik pontjáról tekintünk rá, ugyanakkorának tűnik. A csavar abban rejlik, hogy ha a horizonthoz közel pillantjuk meg a Holdat, amely előtt távoli házakat vagy hegyeket látunk csak, akkor a szemünk a távoli házak vagy hegyek méretével összehasonlítva nagyobbnak könyveli el a Holdat, mint amikor az ég tetején jár, ahol a Hold már messzebb van azoktól a tárgyaktól, amelyekhez könnyebben viszonyíthatnánk.

Nagyszerű, de egyszerű módon le is tudod tesztelni, hogy csak az elméd űz veled játékot, amikor a horizonthoz közeli Holdat nagyobbnak látod. Amikor úgy ítéled meg, hogy a Hold sokkal nagyobbnak tűnik, mint más éjszakákon, nyújtsd előre a kezedet magad elé, hunyd be a fél szemedet, és nézd meg, hogy melyik ujjaddal tudod pont letakarni a Holdat. Később, amikor már a fejed felett jár ez az égitest, ismétled meg ezt a tesztet: azt fogod tapasztalni, hogy pontosan ugyanaz az ujjad fog kelleni a pontos letakarásához, mint korábban, nem pedig egy kisebb vagy egy nagyobb ujjad. Vagy egyszerűen csak készíts a mobiloddal egy képet: ez felfedi, mekkora is valójában a Hold a többi tárgyhoz képest.

Jó szórakozást ehhez az egyszerű kis partitrükkhöz, és jó Hold-bámulást kívánunk!