hieronymus bosch festészet kiállítás ajánló

„…meglátod a keserü népet, a sok gonoszt s eszeveszett bolondot” – írja Dante az Isteni színjátékban, de akár Bosch festményeinek világára is vonatkozhatna a megállapítás. Az itáliai költő ugyan több mint száz évvel Bosch előtt élt és alkotott, de mindkettejük munkásságában központi helyet kapnak a középkor emberére jellemző félelmek, az emberi gyarlóság és az elkövetett bűnök következményei – mindez nagyon erősen szimbolikus formában.

Nyugtalanító, rejtélyes, hátborzongató, felkavaró – ezek a jelzők hangzanak el legtöbbször Hieronymus Bosch festményeivel kapcsolatban. A középkori babonák, angyalok, ördögök, a pokol és a túlvilág sajátos, részletgazdag és félelmetes megjelenítése Bosch különös, látomásos világának legfőbb jellemzője. A kiállított festmények között szerepel például az Utolsó ítélet-triptichon (Brugge), A bolondok hajója (Párizs, Musée du Louvre), a Királyok imádása (New York, Metropolitan Museum of Art), a Szent János Patmosz szigetén (Berlin, Gemäldegalerie) és a Szent Kristóf a gyermek Jézussal (Rotterdam, Museum Boijmans Van Beuningen). Bosch legismertebb festményét, a Gyönyörök kertjét soha nem adja kölcsön a madridi Prado, de érkezett egy falikárpit, amely ez alapján készült, illetve a festmény egy korai, jó minőségű másolata is megtekinthető.

A középkor alkonya

Hieronymus Bosch a 15–16. század fordulóján élt. Itáliában ekkor már a reneszánsz virágzott, Németalföldön azonban az erkölcsi válság, az átalakuló társadalomra jellemző zűrzavar uralkodott. A sátáni és mágikus erőkbe vetett hit, a szorongás az ördögöktől és boszorkányoktól, az emberi lét gyarlóságai nagyon is jelen voltak a mindennapokban, csakúgy, mint a földi szenvedés pokla, hiszen az időszakban számtalan felkelés és háború zajlott. Ezt az időszakot Johan Huizinga, a neves kultúrtörténész a középkor alkonyának nevezi. Huizinga szerint a kor legfőbb jellegzetessége az élet feszültsége volt a korábbi korszak kiüresedett maradványai és az új korszak még formálódó elemei között. Ez magyarázza az akkori ember szélsőséges hangulatingadozásait: harsány életigenlés és halálvárás, vallási fanatizmus és a papok kigúnyolása, lovagiasság és kegyetlenség ellentétei.

Rejtélyes szimbólumok

A flamand festő alkotásait a művészettörténészek kétféleképpen értelmezik. Az egyik elképzelés szerint Bosch moralista, aki mélyen hívő keresztényként az emberi gyarlóságokat és bűnöket ostorozza. Mások szerint egy tréfacsináló, akinek festészete korának szatirikus, humoros miniatúráiból táplálkozott. Életéről, festményei keletkezésének körülményeiről keveset tudunk, szimbólumai közül több a saját korában is rejtélyes volt, ma pedig még inkább az. Képeinek ismerői szerint mindenesetre a korsó a bujaság szimbóluma; a hal a sátáni gonoszság jelképe, az eper jelenheti a földi kéjt, a mohó élni vágyást, a megfeneklett hajó a lezüllött egyházat, a fordított tölcsér pedig, amit alakjai fejére tesz, a csalárdságot.

A Kőoperáció című festmény bizarr jelenete egy középkori németalföldi szólás ismeretében válik érthetőbbé, miszerint „aki bolond, követ hord a fejében”. Kérdés viszont, hogy – átvitt értelemben – meg lehet-e szabadítani bárkit attól, hogy ostoba legyen? És ki az igazán bolond: a páciens vagy az orvos (sarlatán?), aki trepanációt hajt végre?

A Bolondok hajója egy mulatozókkal teli csónakot ábrázol, amelynek árbóca egy fa. A fán bagoly ül, amely a Bosch-kutatók szerint az antik mitológiával ellentétben nem a bölcsesség szimbóluma, hanem olyan szereplőkkel áll kapcsolatban, akik valamilyen alattomosságot eltitkolnak, vagy titokban a hét főbűn egyikének rabjai. A fedélzeten lévők részegek, köztük egy pap és apáca is, akik egy lepénybe akarnak harapni, miközben a hajó a veszélybe sodródik. A kép a bűnös emberiséget jelképezi: az élvezeteknek hódol, miközben esztelenül és bizonytalanul a végzete felé tart.

Macskafejű démonok

Bosch képein démoni figurák jelennek meg, gnómok és szörnyek, hal-, madár-, disznó- és ragadozófejjel ábrázolt emberi testek. Ezek a lények kínozzák az embereket például A pokolba vezető folyó című képen is: az izzó folyóban emberek fuldokolnak, miközben egy macskafejű démon üldözi őket, a parton pedig hasonló, rémálmokban és hallucinációkban megjelenő

Az Utolsó ítélet triptichonján és a Gyönyörök kertjén lévő jelenetek talán még hátborzongatóbbak. A nyugtalanító képi világ láttán nem csodálkozunk, hogy Bosch sokak számára a rémálmok festője, akit legintenzívebben a túlvilág és a lélek halál utáni sorsa foglalkoztatott. Az üdvözültek mennybemenetele című képe döbbenetes rokonságot mutat a halálközeli élményekről szóló beszámolókkal. Bosch a pokolbéli szenvedés elviselhetetlenségének ábrázolásával arra is figyelmezteti a mindenkori nézőt, hogy mindig van választási lehetősége a jó és rossz között – és ez ma is ugyanolyan aktuális, mint a középkor alkonyán.