Henrik felesége

Parr Katalin VIII. Henrik hatodik és egyben utolsó felesége volt. Bár egyes történészek csak a király ápolójának tartják, Katalin publikáló író, szerető mostohaanya és az angol reformáció szókimondó támogatója volt. Három és fél évig lehetett a királyné. Helyettesként szolgált, amíg a király háborút viselt Franciaországban, és segített kibékíteni őt két lányával, Máriával (a későbbi I. Máriával) és Erzsébettel (a későbbi I. Erzsébettel). Bár Katalin rengeteg ellenséget szerzett az udvarban, végül nemcsak túlélte férjét, hogy aztán Sir Thomas Seymourhoz menjen feleségül, hanem átvészelt egy veszélyes összeesküvést is, amelynek az volt a célja, hogy eretnekség miatt letartóztassák.

Így élte túl az összeesküvést VIII. Henrik utolsó felesége 

1546-ra a betegeskedő, testes és egyre paranoiásabb Henrik kiábrándult Katalinból. Bár Henrik 12 évvel korábban szakított Rómával, és az anglikán egyház fejévé nyilvánította magát, szíve mélyén vitathatatlanul katolikus maradt, és felesége azon törekvése, hogy az egyházat még jobban eltávolítsa a katolicizmustól, frusztrálta. Tovább bonyolította a helyzetet az a tény, hogy a híresen szeszélyes uralkodó nem szerette, ha valaki megmondja neki, mit tegyen – pláne egy nő. Elégedetlenségét kihasználva az angol udvar konzervatív katolikus frakciója meggyőzte őt, hogy írja alá a parancsot Katalin letartóztatására eretnekség vádjával. Ha elítélték volna, máglyán égetik el.

Az összeesküvők bizonyítékokat keresve átkutatták Katalin hölgyeinek szobáit, remélve, hogy radikális vallási könyveket találnak. Kihallgatták Anne Askew-t, egy protestáns prédikátort is, akit a londoni Towerben bebörtönöztek és megkínoztak. Anne, akit később eretnekség miatt máglyán égettek meg, nem volt hajlandó a királynét gyanúba keverni.

Egy véletlen folytán Katalin szövetségesei megpillantották a letartóztatási parancsot, és tájékoztatni tudták őt az összeesküvésről. A királyné azonnal ágyba bújt, és kijelentette, hogy szörnyen beteg. Henrik hamarosan megérkezett az ágya mellé, ahol megkérdezte, haragszik-e rá. Katalin azt mondta, csak azért vitatkozik vele, hogy tanuljon tőle, és elterelje a figyelmét betegségéről és sérüléseiről. Magát egy „buta, szegény asszonyként" írta le, akinek a király az „egyetlen horgonya, legfőbb feje és kormányzója itt a Földön, Isten mellett”. Katalin ezután diszkréten eltávolíttatta a terhelő könyveket.

Henrik most az egyszer megbocsátott királynőjének.

Amikor férfiak érkeztek, hogy Katalint a londoni Towerbe kísérjék, Henrik dühösen elküldte őket. Ezzel pedig Parr Katalin túlélte azt, ami sok elődjének nem sikerült.

Szerencsétlen baleset vezetett VIII. Henrik halálához 

Portréit látva szinte hihetetlen, de Henrik élete jelentős részében fitt ember volt. Fiatal hercegként egyszerre volt művelt és sportos. Szerette a küzdősportokat, és lelkes zsoké volt. 1515-ben szarvasokat telepített a Greenwich Parkba, illetve kenneleket, istállókat, teniszpályákat és egy kakasülőt építtetett. Még két tornyot is emeltetett, hogy rohamokat játszanak el. Azonban egy lovagi torna során súlyosan megsérült, 1536-ban, amikor már a negyvenes éveiben járt, Henrik páncélba öltözve leszállt lováról. A szintén páncélba öltözött ló ekkor ráesett. Henrik két órára eszméletét vesztette.

A legenda szerint, amikor a király felébredt, az elszenvedett sérülések drámai változást okoztak személyiségében, ami miatt zsarnokká vált, és soha többé nem sportolt.

Innentől kezdte Henrik egészsége lassú romlásnak indult. Krónikus csontvelőgyulladása miatt 1540-től kezdve botra kellett támaszkodnia járás közben; két évvel később pedig egy kezdetleges lifttel kellett felhúzni őt első emeleti hajlékába, amely a gárda izzadó katonáira hárult. 1545-ben már egyfajta széken cipelték.

A mentális állapota sem volt a legjobb, dühkitörésekkel és nárcisztikus személyiségzavar küzdött. Gyakran depressziós volt, heves hangulatingadozásoktól szenvedett, és egyre inkább pszichotikus és paranoiás lett. Mindez súlyos elhízással és lassan gyógyuló sebekkel párosult, ami miatt ma már úgy gondolják, hogy Cushing-szindrómában szenvedhetett – egy ritka endokrin rendellenességben, amelyet a kortizol hormon túlzott szintje vált ki. VIII. Henrik végül 1547. január 28-án halt meg, 55 éves korában.

Újra megházasodott a király halála után

1547 elején Katalin kapcsolatba lépett Thomas Seymourral, korábbi szerelmével. Májusban a pár titokban, VI. Edward engedélye nélkül összeházasodott. Ez provokatív lépés volt, ami megrontotta Katalin kapcsolatát Edwarddal és Máriával, akik tiszteletlenségnek érezték, hogy ilyen hamar férjhez ment apjuk halála után.

Katalin ennek ellenére jó viszonyban maradt Erzsébettel, akit meghívott, hogy vele és Seymourral éljen. Seymour azonban zaklatni kezdte Erzsébetet, éjszaka meglátogatta a hálószobáját. Rajtakapták azon is, hogy átkarolta a fiatal hercegnőt. 1548-ban ez a helytelen kapcsolat arra késztette Katalint, hogy elküldje Erzsébetet – egyrészt saját házassága védelmében, másrészt Erzsébet hírnevének megőrzése érdekében.

1547 decemberében Katalin teherbe esett. A pár izgatottan várta első gyermekét, de aggódtak az egykori királyné egészségéért. Mária és Erzsébet is írt neki, hogy aggódva érdeklődjenek mostohaanyjuk jólléte felől. 1548. augusztus 30-án Katalin egy lánynak adott életet, azonban a friss anya gyermekágyi lázat kapott, és 1548. szeptember 5-én, 36 éves korában meghalt.

Ha szeretnél még többet tudni VIII. Henrik szerelmi életéről, ismerd meg ebből a cikkünkből Boleyn Máriát, akit a saját nővére követett a király ágyában.