Hans Christian Andersen

Egész életében kiközösítettnek érezte magát

Az 1805-ben Dánia harmadik legnagyobb városában, Odensében született Andersen szegény cipész édesapja halála után, 11 évesen otthagyta az iskolát, majd az összes fellelhető színdarabot elolvasta, és 14 éves korában Koppenhágába költözött, hogy a dán királyi színháznál dolgozhasson. A színház vezetőségét és VI. Frigyes királyt is lenyűgözte a fiatalember tudása és lelkesedése, ezért támogatásukkal egyetemre járhatott; a sokat utazott, rendkívül művelt Andersen az 1820-as években kezdett meséket írni, és életében összesen 156 története jelent meg.

A nélkülözésekkel teli, zűrös családi háttér – Andersen édesanyja és nővére is kénytelen volt prostituáltként dolgozni, hogy előteremtse a kenyérre valót – és a keserű gyerekkor alaposan rányomta a bélyegét a meseíró személyiségére, aki hórihorgas termetével, magas, nőies hangjával és kifejezetten csúnya arcberendezésével gyakran vált gúnyolódás céltáblájává. Álmodozó természetét és irodalmi lelkesedését szintén megvetéssel vegyes közönnyel fogadta a munkásosztálybeli környezet, ezért gyerekkorától kezdve kívülállónak, kiközösítettnek érezte magát, saját sorsáról mintázta A rút kiskacsa főhősét.

Elérhetetlen nőkbe és férfiakba zúgott bele

Andersen szexuális szokásai sem voltak éppen átlagosnak mondhatóak, még a maga korában sem: egyaránt vonzódott (inkább éltesebb) nőkhöz és (inkább fiatalabb) férfiakhoz, azonban minden jel szerint egész életében szűz maradt. Leggyakrabban elérhetetlen szerelmekbe habarodott bele, például a híres opera-énekesnőbe, Jenny Lindbe, akit Európa legszebb nőjének tartottak – kettejük viszonya baráti alapokon nyugodott, és hiába próbálta az író meghódítani szíve hölgyét, amaz teljesen rideg maradt irányába. Andersen életének talán legnagyobb szerelme egy Edvard Collin nevű férfi volt, akivel szintén közeli barátságban álltak, és a férfi tudott is barátja homoerotikus vonzalmáról, de heteroszexuálisként képtelen volt viszonozni azt.

A meseíró évtizedeken keresztül tipródott, vajon csak lelki társként gondoljon Collinra, vagy engedje kibontakozni magában az iránta táplált erotikus vágyat, miközben barátja gyakran kritizálta őt „nőies temperamentuma” és szeszélyes természete miatt. Amikor Collin megházasodott, Andersen féltékenységet és lelki törést érzett, egyesek szerint ez ihlette A kis hableány történetét, aki egy számára elérhetetlen, másik világhoz tartozó férfiba szeret bele (látszólag) reménytelenül.

Rengeteg spekuláció tárgya Andersen és Harald Scharff dán balett-táncos viszonya, akivel az író az ötvenes éveiben ismerkedett meg: egyesek szerint a két férfi között szenvedélyes erotikus kapcsolat alakult ki, és ez volt Andersen életének egyetlen olyan szakasza, amikor testi örömökben részesült, mások fenntartják, hogy a legendás meseíró képtelen volt a testi szerelemre, és kettejük között csupán plátói viszony állt fent.

Imádott önkielégíteni és prostituáltakkal beszélgetni

Andersen másokkal ugyan (feltételezhetően) nem élt nemi életet, ugyanakkor imádta az önkielégítést, és részletes maszturbációs naplót vezetett, melyben minden egyes alkalmat feljegyzett. Azokban az esetekben, amikor különösen jelentős élvezetben volt része, egy (olykor kettő) pluszjelet tett a dátum mellé, máskor feljegyezte például, hogy furcsa ekcémás foltok jelentek meg a testén, vagy „fáj a pénisze”. Amikor vendégeket fogadott, gyakran titokban felment a hálószobába, és miközben gyanútlan ismerőse az ebédlőben vagy nappaliban várakozott, szenvedélyesen önkielégítette magát, majd boldogan visszatért hozzá (egyébként Andersennek sohasem volt saját lakása vagy háza, leggyakrabban gazdag pártfogóinál húzta meg magát).

A meseíró szintén előszeretettel járt bordélyokba és kereste prostituáltak társaságát, azonban sohasem vette igénybe azok „szolgáltatásait”, inkább hosszasan beszélgetett velük, megismerte a mindennapi életük problémáit, megvitatta az aktuális közéleti kérdéseket, hétköznapi témákat. A diskurzust követően izgatottan rohant haza, ahol bevetette magát az ágyba, és saját kezével gondoskodott az örömszerzésről. Előfordult, hogy az örömlányok meztelenre vetkőztek Andersen társaságában, ő ekkor hihetetlen szégyent érezve, szemét lesütve távozott.

Dickens nem díjazta pályatársa „hóbortjait”

Nem mindenkit nyűgözött le Andersen furcsa, gyerekes személyisége és bizarr szexuális szokásai: amikor az író 1857-ben (az eredetileg tervezett két hét helyett) öt hétig pályatársánál, Charles Dickensnél vendégeskedett, megkérte Dickens egyik fiát, hogy minden reggel borotválja meg őt. Az angol írófejedelem nem igazán nézte jó szemmel dán kollégája közeledését kamaszkorú gyerekéhez, és megvétózta a kérést, kettejük viszonya ezt követően rideggé vált, és a későbbiekben nem is igazán érintkeztek többet egymással.

Hans Christian Andersent 1875-ben, hetvenéves korában érte a halál Koppenhágában; kortársai szerint a meseíró agg kora ellenére örök gyerek maradt, aki nem igazán találta a helyét a felnőttek társadalmában, és képtelen volt egészséges, felnőttkapcsolatokra szert tenni, mind érzelmi, mind szexuális téren.