halott menyasszony

Menyasszonya helyett annak udvarhölgyébe szeretett bele a trónörökös

1340-ben Doña Constanza Manuel de Villena, a gazdag kasztíliai mágnás, Juan Manuel de Villena lánya Lisszabonba érkezett, hogy hivatalosan bemutassák jövendőbelijének, a Burgundiai-házból származó portugál király, IV. (Bátor) Alfonz húszéves fiának és trónörökösének, Péternek. A frigy a korabeli szokások szerint előre el lett rendezve a nemesi családok között, és az ifjú párnak semmilyen beleszólása nem volt a dologba, egy apró bökkenő mégis közbeszólt: Constanza kíséretével tartott Inês de Castro nevű, 15 éves udvarhölgye, aki első pillantásra magára vonta a leendő vőlegény figyelmét.

Péter fülig szerelmes lett a szőke, kék szemű és szintén befolyásos, grófi családból származó Inêsbe, apja azonban megtiltotta számára a házasságtörő viszonyt, ugyanis – saját fiatalkori baklövéseiből tanulva – jól tudta, mennyi bajt hozhat az uralkodóház fejére egy-egy balkézről született gyerek. A trónörökös természetesen fittyet hányt a tiltásra, és miközben feleségével teljesen érzelemmentes kötelességházasságban élt, Inês karjaiban kereste a boldogságot. Amikor megszületett Péter és Constanza fia, Ferdinánd, az asszony cselt eszelt ki, hogyan szerelje le a nem kívánt riválist: Inêst tette meg a gyermek keresztanyjának, a korabeli katolikus szokások szerint ugyanis ezzel családtaggá emelte őt, vagyis férje házasságtörő kapcsolata ezentúl bűnös, vérfertőző viszonynak számított.

A király nem tűrte a gyalázatot, bérgyilkosokat fogadott

A trónörökös kedvét még ez sem szegte, továbbra is zavartalanul hódolt szerelmének, mígnem apja, Alfonz király közbe nem lépett: a dühös uralkodó száműzte Lisszabonból és a coimbrai Szent Klára-apácazárdába utaltatta Inêst, remélve, hogy a távolságnak köszönhetően örökre vége szakad a tiltott románcnak, azonban csalódnia kellett, Péter a zárdában is gyakran meglátogatta szerelmét. 1345-ben, miközben harmadik gyerekét hozta világra, Constanza váratlanul meghalt gyermekágyi lázban; Péter a tragédiát inkább megváltásnak fogta fel, otthagyta a királyi udvart, Coimbrába költözött, és megkérte Inês kezét.

Alfonz király természetesen nem hagyta jóvá fia házasságát, ezért a frigy nem számított hivatalosnak; Péter és Inês azonban a formaságokkal nem törődve boldogságban, igazi házaspárként éltek együtt majdnem tíz évig, és négy gyerekük is született. A boldogság sajnos nem tartott örökké, a portugál nemesség egy része ugyanis nem igazán nézte jó szemmel a trónörökös bűnös viszonyát és a kasztíliai befolyás növekedését – köztük Inês apjának és családjának egyre jelentősebb hatását – a portugál udvarban. A nemesek rendszeresen azt hánytorgatták fel Alfonznak, hogy Inêstől született fattyú unokái veszélyeztetni fogják családja öröklési rendjét: a vérig sértett és feldühödött uralkodóban végül elpattant a húr, felségárulással vádolta, és halálra ítélte Inêst.

Ugyan Péter tudott a szerelmét sújtó ítéletről, nem tett különösebb óvintézkedéseket Inês védelmére; 1355 januárjában egy vadászat miatt elutazott Coimbrából, ezt kihasználva három, Alfonz által felbérelt portugál nemes betört a kolostorba, és karddal leszúrta Inêst. A történet egyik változata szerint a király maga is a bérgyilkosokkal tartott, azonban amikor meglátta az unokáit, úgy döntött, nem képes jó szívvel vérengzést rendezni; inkább kisétált a teremből, és annyit mondott három kísérőjének, tegyenek, ahogy jónak látják.

Halála után lett Portugália királynéja a szépséges Inês 

Szerelme halála lesújtotta és feldühítette Pétert, aki azonnal apja ellen fordult: szövetséget kötött névrokonával, I. Péter kasztíliai királlyal, illetve Inês családjával, és háborút indított Alfonz ellen. Két évvel később a 66 éves uralkodó meghalt – halála előtt kibékült a fiával, és visszavette őt az örökségébe –, így Péter végre Portugália trónjára léphetett. Az újdonsült király egyik első intézkedésével kihantoltatta a Szent Klára-kolostorban eltemetett néhai kedvesét, majd posztumusz feleségül vette (ezúttal hivatalosan), és Portugália királynéjává tette: a fényűző külsőségek között megtartott szertartáson Inês Lisszabonba szállított tetemét pompás, előkelő viseletbe öltöztették, és a nemesi családok küldötteinek jelenlétében megkoronázták; a hagyománynak megfelelően az alattvalóknak még a holttest kezét is meg kellett csókolniuk.

A halott királynét ezután uralkodónak kijáró méltósággal újfent eltemették a napjainkban a világörökség részének számító hatalmas alcobaçai ciszterci kolostorkomplexumban. Péter azonban továbbra sem tudta túltenni magát szerelme halálán, mely brutális tettekre ragadtatta: felesége két gyilkosával (a harmadik illető sikeresen elmenekült) extrém kegyetlenséggel végzett, nyilvánosan, nagyszámú érdeklődő tömeg színe előtt kitépette a szívüket. Soha többet nem házasodott meg, azonban gyakran hajlott a féktelen, orgiákkal egybekötött mulatozásokra, melyek gyakran vérengzésbe torkolltak – nem véletlenül érdemelte ki a kortársaktól a Kegyetlen előnevet.

Kegyetlen Péter végül tíz év uralkodás után, 1367-ben hunyt el, mindössze 46 évesen; örökébe törvényes fia, Ferdinánd infáns lépett. A királyt végrendelete szerint örök szerelme, Inês de Castro mellé temették el.