grófnő élet

A Békés megyei Dobozon él Jeanne-Marie Wenckheim Dickens, aki vagyonos grófi család sarjából kisgyerekként hontalan árva lett. 1944-ben grófi családjával együtt egy teherautóban menekült el az orosz katonák elől. Miután szerte a világon nyelvet tanult és fizikai munkát végzett, Londonban férjhez ment Charles Dickens ükunokájához. Itt hozta létre az első angliai lovasterápiás klubot, az általa létrehozott Dickens Alapítvány pedig a szegény gyerekeken segített.

Alázatra nevelték a grófnőt

Igazi főnemesi családba született 1936-ban, hiszen édesapja Wenckheim Lajos gróf, édesanyja Teleki Maritta, Teleki Pál keresztlánya. A Wenckheim család birtokában volt Békés megye, országszerte több mint harminc Wenckheim-kastélyt tartanak számon, és a grófi család palotája volt a mai Szabó Ervin könyvtár központi épülete. A fényűző életmód ellenére édesanyja szerénységre és alázatra nevelte a franciás nevet viselő Jeanne-Marie-t és bátyját, Engelbertet. A gyermekek amellett, hogy mélyen vallásos oktatást kaptak, édesanyjukkal együtt ki kellett választaniuk minden karácsonykor a legszebb játékukat, hogy a szegényeknek ajándékozhassák.

Teherautón menekültek, nehéz volt az életük

A gondtalan gyermekéveket a háború törte ketté, és a kis Jeanne-Marie nem volt még kilencéves, amikor a család 1944-ben lovas szekérre szekérre pakolta vagyonát, és az október 6-án bekövetkezett szovjet katonai megszállás előtt mindössze két héttel elmenekültek az orosz katonák elől. Mivel az édesapa előrement a fővárosba, hogy elszállíttassa a család bútorait, Maritta és a gyerekek végül egy gyapjút szállító teherautó platóján hagyták el imádott Békés megyéjüket.

Apácák bújtatták

S bár a harcok alatt szinte lehetetlen volt távozni az országból, származásuk miatt mégis átléphettek a határon. Bécsben, egy pincében vészelték át a bombázásokat, ahonnan jól láthatták a fáklyaként égő Operaházat. Végül édesanyjuk azt tartotta a legbiztonságosabbnak, ha bentlakásos intézményekbe kerülnek a gyermekei: míg Jeanne-Marie-t Ausztriában a Sacré Coeur apácaiskolába adta, Engelbertet pedig a jezsuita szerzetesekhez költöztették.

Tragédiák sorozata

Igaz, hogy később a Vöröskereszt segítségével külföldön sikerült egyesülnie a Wenckheim családnak, a tragédiák azonban korántsem értek véget: kisvártatva mindkét szülőjüket elvesztik a gyermekek. Maritta végzetes kimenetelű vonatbalesetet szenvedett. Szinte belerokkant a fájdalomba a férj, Wenckheim Lajos is csakhamar távozott az élők sorából. Az árván maradt Jeanne-Marie-t nemesi rokonai vették pártfogásukba, segítségükkel bejárta a világot. Megfordult Algériában a nagymamájánál, Argentínában az unokatestvérénél, de élt Franciaországban, Skóciában és Kanadában is. A nyelvtanulás mellett folyamatosan kétkezi munkát végzett, például szállodában dolgozott, mosogatott és gyermekekre vigyázott.

A Dickens-kapcsolat

1961-ben Londonba költözött, ahol idegenvezető lett. Egy fogadáson ismerte meg Christopher Charles Dickenst, de megrémítette a tudat, hogy választottja a legendás író ükunokája. Őrült tempóban Dickens-könyveket olvasott, hogy kellő műveltséget szerezzen. Miután férjhez ment, felvette a Dickens nevet, és két lánygyermeknek, Catherine-nek és Lucynek adott életet. S bár anyagilag stabilizálódott a helyzete, eszében sem volt a babérjain ülni: minden idejét és erejét jótékonykodásra fordította. Létrehozta a legelső lovasterápiás egyesületet Nagy-Britanniában, amely sérült gyermekeknek segít. Miután híre ment a magyar grófnőnek, 1986-ban Nagy-Britannia legnagyobb lovasa, maga Anna hercegnő tett látogatást a lovasterápiás alapítványnál.

Súgott neki Dickens szelleme

Jeanne-Marie ekkor sem állt le, sőt. Újabb alapítványt hozott létre a betegek és a szegények megsegítésére, méghozzá nem is akárhogyan. Egyszer a grófnő sugallatot érzett annál az asztalnál ülve, amelynél Dickens a Szép remények című regényét írta. Úgy érezte, maga Dickens szól hozzá, hogy támogassa a szegényeket, méghozzá éppen az íróasztala árából. Azonnal eszébe jutott a találkozása Margaret Thatcher korábbi brit miniszterelnökkel, aki nagy rajongója volt Dickensnek. A Vaslady akkor azt javasolta a grófnőnek, hogy készíttessen másolatokat az asztalról. Így is lett: miután a legendás asztal másolatait jó pénzért eladták, a pénz a Charles Dickens Alapítványhoz és a beteg gyermekekhez került. Az eredeti íróasztalt is eladta egy gazdag írnek, a pénzből pedig megmentett egy angliai gyermekkórházat. Végül az ír vevőtől dupla áron vásárolta vissza a brit állam a nemzeti kincset.

Minden út Dobozra vezet!

A rendszerváltozás hajnalán a nagy hazatérés időszaka is eljött: legelőször 1984-ben, 40 évvel az elmenekülésük után tért haza, egy fővárosi fogathajtó versenyen vett részt. Miután mindkét lánya férjhez ment, először férje, Christopher vetette fel az ötletet, hogy haza kellene költöznie a Békés megyei Dobozra. Amikor 1999-ben elvesztette férjét, eldöntötte, hogy végleg visszatér oda, ahonnan annak idején kitelepítették őket. Siralmas helyzet fogadta: egykori kastélyaik, például a pósteleki vagy a gerlai épület romokban hevert. Jeanne-Marie eladta angliai házát, és visszaköltözött az eldugott kis községbe, ahol azóta is él és jótékonykodik. Az eladott ingatlan árából felújíttatta szülőfaluja plébániáját, megszervezte a helyi gyerekek hitoktatását, virágosítási akciót hirdetett, és egy helybeli nélkülöző családnak pedig lakhatást biztosított. Manapság a legtöbb idejét pihenéssel tölti a még mindig nagyon aktív 87 éves grófnő, aki vagy lányánál, a Fejér megyei Csákberényben van, otthonában, Dobozon pedig rengeteget imádkozik.

(Címlapfotó: a szabadkígyósi Wenckheim-kastély bálterme, Fortepan / Budapest Főváros Levéltára, Klösz György felvétele)