Grätzer József Karinthy

1927-ben egy sovány, erőteljesen kopaszodó fiatalember lépett be a budai Hadik kávéházba. Szemével Karinthy Frigyest kereste, akivel ugyan soha nem találkozott, de mindent tudott róla: azt is, hogy az állandóan pénzügyi gondokkal küszködő író a második otthonának tekinti a Hadikot. Személyesen soha nem találkoztak még, levelei megválaszolatlanok maradtak, így Grätzer elhatározta: felutazik Budapestre, hogy személyesen ajánlja fel segítségét példaképének.

Rajongóból titkárrá vált

Grätzer József Karinthy nagy rajongója volt. Gyűjtött mindent, ami az íróhoz kapcsolódott: összegyűjtötte és rendszerezte megjelent interjúit, fotóit, cikkeit, nyilatkozatait. Maga is próbálkozott hírlapírással, szerény sikerrel, így inkább rejtvénykészítésre adta a fejét. A vidéki lap azonban, amely közölte a feladványait, hamarosan csődbe ment, így nem maradt más választása, mint személyesen szerencsét próbálni Karinthynál: azzal a céllal érkezett, hogy az író tegye meg a titkárának.

Azt hitte, megviccelték

Karinthy az első pillanatban tréfának vélte a dolgot. Kosztolányi Dezsőre gyanakodott, hiszen rendszeresen előfordult, hogy megviccelték egymást: Karinthy például autogramkérő gyereksereget bérelt fel, és Kosztolányihoz küldte őket azzal az utasítással, hogy háromszor-négyszer is álljanak sorba aláírásért. Amikor a gyanútlan Kosztolányi aziránt érdeklődött, minek kell nekik ennyi aláírás, azt kellett felelniük: „Ötven Kosztolányiért kapok egy Karinthyt.” A különös fiatalember azonban nem a költőtárs tréfája volt: makacsul ragaszkodott a titkári pozíció ötletéhez, amire Karinthy végül rábólintott – és csakhamar kiderült, nem is tette rosszul.

Az erősen hadaró, hórihorgas önkéntes titkár pontosan tudta, hogy Karinthy állandó pénzzavarral küszködik. Hiába voltak népszerűek írásai és darabjai egyaránt, a hasznot a sajtótermékek és a színházak tették zsebre. Grätzer határozott fellépése hamarosan kifizetődött: beszedte a jogdíjakat Karinthy novelláinak másodközléséért, és a szerkesztők meg voltak róla győződve, hogy Karinthy anyagi helyzetében óriási fellendülés következett be, ha már titkárt is tud alkalmazni az addig napról napra élő író.

Aranka „se ruhát, se társadalmi konvenciót” nem tűrt magán

Grätzer legépeltette Karinthy korai munkáit, szerződéseket kötött könyvkiadókkal az író nevében, így hamarosan valóban érezhető volt a javulás: már-már egyenesbe jött pénzügyileg. Grätzer „a maga világos, áttekinthető stílusában, pontokba foglalt tervezeteivel”, ahogy Karinthy fia, Karinthy Ferenc A titkár című novellájában írja, minden terhet levett az író válláról. Ekkor azonban felfedezte, hogy a pluszköltségek nem kis részben Karinthy felesége, a „fekete párduc”-nak is nevezett Böhm Aranka költekező életmódjából erednek. Aranka – akiről Kosztolányi felesége, Harmos Ilona némileg rosszmájúan jegyezte meg, hogy „se ruhát, se társadalmi konvenciót nem tűr magán” – ugyanis nem volt a pénzügyi tudatosság mintaképe. „Szeret sokat és jól enni, s a vendéglőben megrendeli azt az ételt, amelyik a legdrágább az étlapon, még akkor is, ha nem sejti, mit rendelt. Egyik fő vágya pénzt költeni, pénzt szórni. Tíz-húsz lépésnyi útra is kocsiba ül” – írta róla Kosztolányiné.

Grätzer József megtalálta az eszményi feleségjelöltet is

A titkár tudomására jutott, hogy Karinthynak van egy máramarosszigeti rajongója is, mégpedig egy nő, aki maga is verseket ír. Gordon Ibolya az egzaltált, gyönyörű, de Karinthyval folyton marakodó Böhm Aranka helyett eszményi arának tűnhetett: „egy ilyen, irodalom iránt érdeklődő, az íróért lelkesedő, fiatal, amellett szelídnek, alkalmazkodónak látszó nő jobb hatással lenne Karinthy írói fejlődésére, íráskedvére, mint heves vérű, folytonos összetűzéseket kierőszakoló felesége” – emlékezett vissza Kosztolányiné. Grätzer megszervezte, hogy a fiatalasszony felutazzon Budapestre, bérelt neki egy szobát a József körúton, és egy tizenkét pontos listában összefoglalta azokat az érveket, amelyek az Arankától való válás és az Ibolyával történő házasságkötés mellett szóltak. Az író közben valóban megperzselődött kissé: ennek a szerelemnek az emlékét őrzik Pitypang és Almafa című versei.

„Se szőke, se barna vidéki verselő nőcske”

Ki tudja, milyen okból, Grätzer és Karinthy úgy határoztak, hogy bevezetik Ibolyát a Hadik közönsége elé is. Arra azonban ügyelniük kellett, hogy ne fogjon gyanút a barátnőivel szintén gyakran ott tartózkodó Aranka; ezért

Karinthy felesége állítólag kissé leereszkedően, de feltűnően kedvesen fogadta Ibolyát, hiszen szeretett olyan nőket pártfogolni, akikre – úgymond – kiterjeszthette befolyását, és a csodálói körét gyarapították. „Ibolyát semmilyen tekintetben nem gondolta olyan vetélytársnak, akire féltékeny lehetne. Az ő feketén villogó szépsége, viharos asszonyisága mellett ez a kicsi, kövérkés, elmosóan csinos arcú, kék szemű, se szőke, se barna, vidéki verselő nőcske teljesen jelentéktelennek és fakónak rémlett.”

Megpofozta, majd kirúgta

Aranka baráti köre a „jelentéktelen nőcskét” Petőfi Saroltának csúfolta, közben Ibolya (aki egyébként férjes asszony volt) már arra várt, Karinthy mikor kéri meg a kezét. Erre végül nem került sor: a titkár által gondosan összeállított lista Ibolya erényeiről végül valamilyen úton-módon Aranka kezébe került, aki temperamentumának megfelelően reagált:

 A jelenet okozta idegi megterhelést követően állítólag hisztériás rohamot kapott, amit csak morfiuminjekciókkal lehetett csillapítani. Karinthy elutazott Bécsbe, a hoppon maradt Ibolya pedig az egész Budapestet – ami ekkor már Karinthyék szerelmi botrányától volt hangos – telekürtölte azzal, hogy neki Karinthy házasságot ígért, amit Aranka durván derékba tört.

A „rejtvénykirály” így lett a Sicc atyja

Grätzer József kénytelen volt új megélhetés után nézni. Visszatért ahhoz, amihez igazán értett: kép-, szám- és keresztrejtvények készítéséhez. Ezek annyira népszerűek lettek, hogy több mint 150 újság vette át a rejtvényeit, és őt magát rejtvénykirályként kezdték emlegetni. Amikor megelégelte, hogy egyes lapok nem fizetnek a rejtvényeiért, furfangos tréfához folyamodott: elrejtette az egyik keresztrejtvényben a „Grätzertől lopva” szöveget. (Ezután hogy, hogy nem, mindig megkapta a neki járó összeget.) Hamarosan már a korszak neves és népszerű hetilapja, a Színházi Élet rejtvényrovatát is ő szerkesztette, Fejtörő címmel.

Az 1930-as években több kötetet is kiadott, köztük a máig igen népszerű, számos kiadást megért Siccet is, amelyeken generációk nőttek fel és próbálták ki az ott felsorolt szórakoztató időtöltések vagy cseles csalafintaságok valamelyikét. A könyv számtalan ötletes feladványához nincs szükség drága vagy nehezen beszerezhető hozzávalókra, de a gyerekek alkothatnak például a dió héjából tücsökciripelést utánzó hangszert, megtanulhatnak a kezükkel állatos árnyfigurákat formálni, elsajátíthatnak néhány bűvésztrükköt vagy titkos nyelvet, vagy egyszerűen csak rácsodálkozhatnak a fizika törvényszerűségeire anélkül, hogy tanulásnak tűnne. A rejtvénykirálynak sem volt azonban megfejtése a történelem ellen. 1944-ben zsidó származása miatt munkaszolgálatosként elhurcolták, a soproni Steiner téglagyárban pedig 1945 márciusában kiütéses tífuszt kapott, amibe alig 48 évesen belehalt. Fia, Grätzer György Kanadában élő matematikus pedig Elmesport egy esztendőre című könyvében folytatja a rejtvénykirály gondolkodtató feladványait.