gárdonyi géza

A Ziegler Géza néven született Gárdonyi életében mindig is fontos szerepet játszottak a nők, de ahogy mondani szokás, nem volt különösebben szerencsés a szerelemben. A csalódások gyerekkorától kezdve jelen voltak az életében: első gyerekkori szerelme, Dóra Örzse kerülni kezdte, miután társaik azzal csúfolták őket, hogy szeretők. Vilma, a tiszttartó leánya megígérte neki, hogy felnőttként feleségül megy hozzá, ám végül családjával együtt Budapestre költözött.

Első komolyabb érzelme egy Pék Zsuzsi nevű lányhoz fűzte: „Az ő arca az első női arc abban az albumban, amit a szívemben hordok” – írta róla később Gárdonyi, s alakját beleszőtte a Hosszúhajú veszedelem egyik elbeszélésébe is, csakúgy, mint Csík Ilkát, aki nemcsak hogy nem viszonozta az ifjú Gárdonyi érzelmeit, hanem szerelmes levelére írt válaszában úgyszólván őrültnek titulálta. Ezután Farkas Vilma tanítónő következett, akihez már szerelmes verseket is írt.

A vidéki tanító

Gárdonyi ekkoriban vidéki tanítóként kereste kenyerét, írásai kisebb élclapokban jelentek meg. 1881-ben a Somogy megyei Karádon volt segédtanító, a következő években megfordult – ugyancsak tanítóként – Veszprémben, Devecserben és a Vas megyei Sárváron. A nélkülözés gyakori vendég volt nála:

Karádon például még fűtött szobája sem volt, s éjjelente a langyos tanteremben próbált melegedni, vagy a szívének kedves elfoglaltságnak hódolt: hegedült.

A gyenge fizikumú, betegeskedő férfi kopottas ruházata, aszketikus életmódja sem lehetett kellőképpen vonzó a korabeli nők számára, azaz nem számított különösebben „jó partinak”.

Ennek ellenére foglalkoztatta a házasság gondolata: előbb a devecseri főtanító leánya, Tima Hermin tűnt egy lehetséges jelöltnek számára, de a házassági terv végül kútba esett: a főtanító családja számára nem tűnt különösebben meggyőzőnek, hogy Gárdonyi foltozott nadrágban jelent meg a bemutatkozáson, ráadásul Hermin sem nyerte meg a tetszését, mivel ekkor még egy másik nőért dobogott a szíve. Hiába: Gergelyi Katalinnal, azaz Katicával való kapcsolatából sem lett semmi, s Gárdonyit ez olyan mélyen érintette, hogy szakításuk után elgondolkodott azon, hogy szerzetesnek álljon. Jelentkezett is 1883 augusztusában, de a pozsonyi ferencesek rendfőnöke elutasította.

Végül egy újabb boldogtalan szerelem (Borbély Erzsike) után 1884-ben a Veszprém megyei Dabronyban kezdte a tanévet, a katolikus iskola kántortanítójaként. Ekkor maga mellé vette édesanyját és Árpád nevű öccsét is, majd a következő évben a pécsi Dunántúl című lap külső munkatársa lett. De továbbra is gyötörték az anyagi problémák, folyamatosan feljebbvalója, a plébános Muraközy József jóakaratára és adományaira szorult.

Boldogtalan házasság

Így fontolóra vette azt is, amikor Muraközy gazdag hozományt ígért neki, ha feleségül veszi „törvénytelen” 16 éves leányát, Csányi Máriát. Az unszolásra Gárdonyi végül beleegyezett a házasságba, és 23 évesen, 1885-ben oltár elé vezette a tizenéves lányt, maga a plébános eskette össze őket. Valószínűleg keresve sem találhatott volna hozzá kevésbé illő feleséget: Mária szórakozni, élni akart, hol elhagyta Gárdonyit, hol visszatért hozzá.

Furcsa pár lehettek: a korabeli viszonyok között magas (172 cm), komoly és egyszerű megjelenésű Gárdonyi mellé valószínűleg semmilyen szempontból nem illett a mindössze 137 cm-re nőtt, komolytalan, 16 éves lány.

Egyik fiuk, Gárdonyi József írta apjáról szóló könyvében: „Házasságuknak már az első napjaiban kifacsaródott Ziegler Géza lelkéből a szivárvány földi boldogság. Nászutukról egynapos bécsi tartózkodás után már hazajöttek. Az asszonyka másnap már egyedül megy színházba, az ura akarata ellenére.” Gárdonyi maga nem vallott közvetlenül a házasságáról, de Az a hatalmas harmadik című munkájába beleszőtte bizonyos jeleneteit.

Házasságukból végül négy gyerek született: Sándor (1887–1965), Gizella (1889–1944), József (1891–1948) és Géza (1893–1982), aki már különválásuk után jött világra. Őt az író ugyan a nevére vette, de soha nem törődött vele: meggyőződése volt, hogy nem ő a később színésznek álló ifjabb Gárdonyi Géza apja. Harmonikus családi életet soha nem éltek feleségével: az író már 9 hónapnyi házasság után azt írta naplójába, hogy „ennek a házasságnak vagy válás, vagy gyilkosság lesz a vége”.

Gárdonyi Géza, az egri remete

Végül – szerencsére – az előbbi történt: 1892-ben különköltöztek, majd több mint egy évtizedig húzódott a válásuk. Gárdonyi, miután 1897-ben Egerbe költözött, két idősebb fiát magához vette, nevelte és taníttatta. Gizella leányánál 1908-ban elmebajt diagnosztizáltak, és egész életét az Egri Irgalmasrendi Kórház falai között élte le. Gárdonyi maga is „remeteéletet” élt Egerben: idős édesanyján és maga mellé vett fiain kívül nemigen érintkezett senkivel, ablaktalan, bőrrel párnázott ajtajú dolgozószobájában ritkán fogadott látogatókat. A külvilág zajától teljesen elszigetelve alkotott, a napfény csupán a tetőablakon át hatolhatott be a csibukokkal, pipákkal és könyvekkel telezsúfolt „remetelakba”.

Az ideális nő

Akármennyire is elzárt életet élt, szerelmek azért továbbra is akadtak az életében. A festőművész Feszty Árpád unokahúga és nevelt leánya, Feszty Margit iránt táplált gyengéd érzelmeket, majd egy tanítónő, Szarvassy Margit iránt. Végül 1907-ben, 44 évesen ismerkedett meg Tóth Ilonával, akihez ezután két évtizeden át fűzte bensőséges, bár jobbára plátói kapcsolat. Mila szintén Egerben élt, és Gárdonyi számára ő volt az ideális nő: mindennap ellátogatott az íróhoz, intézte a hivatalos ügyeit, biztatta az alkotásra, sokat beszélgetett vele, és ápolta, amikor megbetegedett; Gárdonyi pedig felolvasta a róla szóló szerelmes verseket, vagy készülő műveinek új fejezeteit. Mila időközben férjhez ment, de továbbra is naponta ellátogatott az íróhoz, nem törődve azzal, hogy ez szóbeszédekre adhat okot. Idővel a férje, Mátékovics is munkát kapott Gárdonyitól, ez újabb pletykákat szült a városban, de a különös kapcsolatot ez sem zavarta meg. Az író szó szerint a haláláig fogta Mila kezét: már haldoklott, amikor magához térve így szólt a mellette ülő nőhöz: „Jó éjszakát, Istennek kedves angyala!” 1920-ban íródott, Ősz van című versében mintha már előre sejtette volna mindezt:

„A legnagyobb jó mit az élet ad
egy meleg kéz mely kezünkben marad
s nem is hagy el, velünk jő mind a végig,
ahol ágyunkat ásóval kimérik.”

Mila Gárdonyi halála után elvált férjétől, négy évtizedig élt magányosan. Mindennap ellátogatott Gárdonyi sírjához.