fiatalító szer

Voronoff csodaszere

Az 1923-as londoni Nemzetközi Sebészkongresszus egyik legszenzációsabb előadását az orosz származású Serge Voronoff francia sebész tartotta. 

Voronoff azzal kezdte előadását, hogy a világ több mint 700 vezető sebészéből álló, összegyűlt hallgatóságnak egy filmsorozatot mutatott be, amelyen kezelései „előtte-utána” hatásait mutatta be több, 65–70 éves korú páciensén. A filmek figyelemre méltó javulást mutattak az egészségükben, ami már az arcukon is látható volt. Néhányan közülük lovagoltak, eveztek, és más sportértékű mozgást végeztek. Voronoff azt állította, hogy több mint negyven 60 év feletti férfit kezelt, akik közül sokan jómódúak és tekintélyes foglalkozású emberek voltak.

Voronoff kigyógyít az értelmi fogyatékosságból is

A Párizsban működő orosz professzor, Serge Voronoff (1866–1951) Alexis Carrelnél kezdte pályafutását, aki a sebészet és a transzplantáció úttörőjeként az erek varrásával kapcsolatos munkájáért Nobel-díjat kapott. A Carrelnél folytatott tanulmányai révén Voronoffot lenyűgözték az állatról emberre történő transzplantáció lehetőségei, amelyekről úgy vélte, hogy a hormonok átvitelével visszaállíthatják a fiatalos életerőt, sőt, akár betegségeket is gyógyíthatnak.

Voronoff egy 14 éves egyiptomi kitérő után – ahol az eunuchokat tanulmányozta – a nyitott gondolkodású Collège de France Egyetemen folytatta felfedező munkáját. Állatkísérletei során szerveket, szöveteket és csontokat ültetett át állatfajok között. Kiemelkedő munkája meghozta számára a hírnevet, bebizonyította, hogy a fiatalabb állatokból származó hereszövetek idősebb állatokba történő beültetésével a haszonállatok (lovak és a juhok) teljesítménye fokozható. Kísérletei során arra a gondolatra jutott, hogy a magasabb rendű majmok tökéletes donorok lennének az ember számára, mivel minden, az átültetéshez szükséges biológiai hasonlósággal rendelkeznek, a majmok erősebb alkatának előnyével együtt. Voronoff 1915-ben egy fiatal francia szellemi fogyatékosnak ültetett be csimpánzpajzsmirigyet, és azt állította, hogy a műtétet követő egy év alatt a szellemi képességei normalizálódtak.

1920-ban megjelent könyvében így ír munkájáról: „A nemi mirigy serkenti az agyi aktivitást, valamint az izomenergiát és a szerelmi szenvedélyt. A véráramba egyfajta vitális folyadékot tölt, amely helyreállítja az összes sejt energiáját, és boldogságot terjeszt.” Voronoff úgy hitte, az egészséges nemi mirigyszövetek, például a majomherékből származó darabkák egyet jelentenek a fiatalság elixírjével.

Az emberkísérlet állítólag lezajlott, Voronoff azt állította, hogy az eljárás a fiatalos energia visszaadásától kezdve a szenilitás és a skizofrénia gyógyításán át az élet radikális meghosszabbításáig mindenre képes. Hiába terelődött a figyelem a szexuális képességek növekedésére, Voronoff azt csak mellékhatásként jegyezte.

1923-ra Voronoff a Collège de France kísérleti laboratóriumának igazgatója lett, és heretranszplantációi olyan népszerűségre és elismerésre tettek szert, hogy Afrikában egy speciális rezervátumot hoztak létre kifejezetten a mirigyátültetésre szánt majmok befogására és fenntartására. Eljárását a londoni Nemzetközi Sebészkongresszuson mutatta be, lenyűgözve az egybegyűlteket az öregedés (és ideális esetben az impotencia) problémájának látszólag úttörő megoldásával.

Voronoff lelkesedése a majomherék emberi testbe való beültetéséért egyszerre volt ambiciózus és ragályos. Az 1920-as évek közepére legalább 300 emberen végezték el az eljárást, köztük legalább egy nőn is.

Saját majomtelep az őrült orvos kastélykertjében

A Voronoff eljárása iránti kereslet egyre nőtt, párhuzamosan az orvos ambíciójával. A klasszikus őrült tudósok mintájára Voronoff 1925-ben vett magának egy kastélyt az olaszországi Grimaldiban. Az eljárásaihoz szükséges majomrészek szállításának megfizethetetlen költségeire és nehézségeire hivatkozva Voronoff egy főemlősketrecet épített a kertben, és felfogadott egy korábbi cirkuszi idomárt, hogy irányítsa új farmját. A Voronoff-kastélyt egy kis kórházzal is felszerelték, ahol az orvos elvégezhette a transzplantációkat.

1925-ben írt, Fiatalítás átültetés útján című könyvében úgy összegezte a szenzációs beavatkozást, hogy az javítja a nemi vágyat, az emlékezőképességet, az állóképességet, a szemizmokat, és még a skizofrénia hatásait is csökkenti.

Bár egyesek ugyanolyan őrültségnek találták a csodatranszplantáció koncepcióját, mint mi ma, Voronoff képes volt akár 10 000 frankot is elkérni a műtétért – ez az 1920-as években a párizsi Opera kórustagjának egyévi fizetése volt. 

Ahogy öregedtek azok, akik átesett az eljáráson, úgy nőtt a szkeptikusok kórusa. A Voronoff által állított előnyök körülbelül három-öt év elteltével megszűntek, amit azzal magyarázott, hogy a mirigy elhal, de egy későbbi átültetéssel helyre lehet hozni.

Voronoff karrierje azonban egyszer csak véget ért a tudományos közösség nyomására.

A valóság az állatok ivarmirigyeiről

Voronoff idejében még semmit sem tudtak a kilökődés mechanizmusairól vagy az immunrendszer működéséről. A hormonok fogalmát sem értették teljesen, és fogalmuk nem volt a szerepükről. A tapasztalt transzplantációs sebész, David Hamilton A majommirigyügy című könyvében elmagyarázza, hogy az emberbe beültetett állati szövet nem szívódik fel, hanem azonnal kilökődik, hegszövetet hagyva maga után, amely megtévesztheti az embert, hogy a graft még mindig a helyén van. 

Voronoff örömmel fogadta a hírt, hogy 1935-ben először izolálták a tesztoszteront, mert arra számított, hogy ez az új felfedezés igazolni fogja elméleteit. Amikor azonban a tesztoszteront állatokba fecskendezték, az nem fiatalította meg őket, és nem is hosszabbította meg az életüket sem. Csúfos kudarcát a sajtó gúnyolódása mélyítette el. 

A legújabb felfedezések kimutatták, hogy az ivarmirigyek óriási hatással vannak az emberi viselkedésre, és ez a felfedezés számos modern terápia alapját képezte, beleértve az öregedés elleni stratégiát, amely a korral csökkenő hormonok pótlására irányul, hogy visszaállítsa a fiatalsággal járó fizikai vitalitást. A modern orvosok már nem kérdőjelezik meg azt a tényt, hogy a hormontermelés a korral csökken, és kizárólag hormonterápia segítségével megállíthatóak az életkorral összefüggő változások. 1991 novemberében a világ egyik legrégebbi orvosi szaklapja, a The Lancet azt javasolta, hogy Voronoff majommirigyeken végzett tanulmányait nyissák újra. 1994-re az ortodox orvosi intézményektől minősített bocsánatkérést követeltek Voronoff munkájának elutasítása miatt.