félelmetes szellem kastély

A Koppenhágától kicsivel több mint 70 kilométerre található kastély úgy 2 kilométerre fekszik a festői Nekselø-öböltől, amelynek meseszép partjára csodálatos kilátás nyílik a Dragsholm kertjéből. A kastély egykor egy kis félszigeten feküdt, ezen a vékony földdarabon gyakran húzták át szárazon a hajókat, elkerülve Zeeland északi veszélyes tengereit. Ekkor talán még senki sem sejtette, hogy a 20–21. század egyik legkísértetiesebb helyének ad otthont.

Egy kis Dragsholm-történelem

A Dragsholm-kastélyt Roskilde püspöke építtette meg körülbelül 1215 körül. Eredetileg inkább egy palotára hasonlított, erődítménnyé csak a középkorban alakították. A munka látszólag jól sikerült, az 1530-as években ugyanis az egyetlen kastély volt Zeeland szigetén, amely állva maradt a grófviszályként elhíresült háborúban.

Az egyik dán–svéd háború után azonban a sorsa más irányt vett: a súlyosan megsérült kastély egy nemes kezébe került 1694-ben, miután az eladósodott királynak nem volt más választása, mint eladni azt. A kastély ezután e nemesi családban maradt egészen 1932-ig, ezután az épület viszont a központi földtanácshoz került, majd magánkézbe. A történelmi ingatlant ma a Bøttger család kezeli és tartja karban, amelyben ma egy luxusszálloda és egy Michelin-csillagos étterem található. 

Száz alak közül négyet sok vendég ismer

Óriási csoda, hogy a festői szépségű, gondosan karbantartott árkok és kertek ölelte kastély ennyi nehézséget túlélt, és hogy még ma is életben van. Éppen ezért meglepő is volna, ha a sok viszályon, ellenségeskedésen és háborún „átment” épület csendes és nyugodt volna – már ami a kísérteteket illeti. A szellemvilágban jártas szakértők nemegyszer azonosítottak kísérteteket a kastély falai között, sőt, az állítólag száz alak között többször is észlelték ugyanazt a négyet:

a püspököt, két dámát és I. Mária skót királynő harmadik férjét.

A püspök még mindig ott „él”

Itt börtönözték be a roskildei püspököt is, akit ugyanúgy, mint az összes többi egyházi rabot, a kastély közepén található toronyban lévő cellákba zártak. Ma ezek helyén szobák állnak, amelyek vendégei a második emeleti folyosó felől rendszeresen jajgató és síró hangokról számolnak be.

Egy lovas hintón átvonuló úr

Bothwell úr, ha úgy tetszik, egy igen tehetős szellem, hiszen a James Hepburn néven született férfi nem más, mint Skócia királynője, I. Mária, másik nevén Stuart Mária harmadik férje. Bothwell úr hosszúnak nem mondható élete tele volt fordulatokkal, kezdve azzal, hogy a skót koronáért folytatott konfliktusok során elmenekült Norvégiába, amely akkoriban még dán terület volt.

A férfit végül a Dragsholmban tartották fogva, és 44 éves korában itt is halt meg. Bothwellt szörnyű körülmények között, egy oszlophoz láncolva tartották, és hagyták meghalni. Nem csoda hát, hogy gyakran látják felbukkanni az udvaron egy lovas hintón, sőt, az sem ritka, hogy

a csendet a lovak patájának zaja veri fel, holott a Dragsholm területén évek óta egyetlen hátas sem fordult meg.

Tragikus sorsú nemeslány

A harmadik alak, a dragsholmi fehér dámaként elhíresült hölgy története szomorú. A nemesi családból származó Celina Bovles hiába járt jegyben egy másik nemesi család férfijával, beleszeretett egy, a kastélyban dolgozó „közemberbe”.

A kapcsolatuk nem sokáig maradhatott titokban, ám Celina apja engedélyezte neki, hogy az esküvőjéig együtt lehetnek.

Igen ám, de a fiatal nő még a frigy előtt terhes lett, ezért az apja kegyetlenül megbüntette: nem elég, hogy börtönbe záratta a kastélyban, a pincében falhoz láncolták, majd egy falat építettek köré, és hagyták meghalni. E történet hitelességét az 1930-as évek óta már senki sem vonja kétségbe, ekkor ugyanis a vízvezetékrendszer felújítása során egy csontvázra bukkantak a pince egyik falában.

A szürke dáma köszönetet mond

Többször beszámoltak már egy másik hölgyről is, akit csak a szürke dáma néven ismernek, és akinek a története nem olyan tragikus, mint Celináé. Azt mondják, hogy a gyönyörű nő a kastély egyik dolgozója volt, aki fogfájásra panaszkodott. A kastély ura egy tapasz segítségével enyhítette a fájdalmát, és egy ideig úgy is tűnt, hogy meggyógyult, ám mint kiderült, a fog megfertőződött, így a szürke ruhás nő meghalt. Noha ő már nincs többé, azt mondják, hogy a szelleme még mindig járja a kastélyt azért, hogy megköszönje a kastélyúrnak az érte tett jót. Úgy tartják, hogy ő egy boldog szellem.