Oszlásnak induló holttest, bűnügyi és öngyilkossági helyszínek, olyan otthonok, amelyekben családon belüli erőszak történt, gyűjtögetők otthonai: a valóságban ezeket a helyszíneket keresi fel Péczeliné Imre Erika csapata, a Káoszirtók. Mentális betegségekben érintettek otthonai és agresszív bűncselekmények színterei azok a helyek, amelyeken az extrém takarítók leggyakrabban megfordulnak, árulta el Erika a Díványnak.
A városi elidegenedés látlelete
„Faluhelyre sosem hívnak: ott bármi is van, összezár a közösség, ha ilyen probléma is akad, megoldják. A városok, különösen a nagyvárosok azok, ahol nagyon elterjedt a közöny és az elidegenedés. Nem figyelünk a lakóközösségünkre, de a szomszédot sem ismerjük: gyakran futok bele ebbe” – mondja Erika, akinek beszámolója nem a takarításról magáról szól, sokkal inkább szociológiai látleletét adja a 21. századi Magyarországnak.
Gyakrabban jeleznek ugyanis tapasztalatai szerint a futárok, mint a szomszédok még akkor is, ha egy ajtó mögül már hetek óta szivárog az oszló holttest sok mindennel össze nem téveszthető szaga.
Munkájukban nincs két hasonló eset – még akkor sem, ha a kiindulási helyzet hasonló.
„Ha két olyan idős ember él együtt, akik mindketten demensek, nem látogatják őket, könnyen elszakadnak a valóságtól. A lakásuk kritikán aluli állapotba kerülhet, sokszor a családsegítő központ, közös képviselők jeleznek, hogy valami gond van. Ilyenkor, ha élő személy van a lakásban, hosszas egyezkedéssel kezdődik az együttműködési eljárás, ugyanis be kell engednie minket a lakásba: anélkül, hogy ő ezt megtenné, nem mehetünk be sem mi, sem a rendőrök. Ha ő a tulajdonos, és nincs papírja a cselekvőképtelenségről, akkor távoznunk kell, ha ő azt mondja, hogy kérem szépen, menjenek innen – vagy hogy takarodjanak. Gyakrabban mondják az utóbbit” – avatott be Erika, aki szerint az elviselhetetlen állapotok kialakulása tapasztalataik szerint gyakran apróságokkal kezdődik.
Így alakulhatnak ki az extrém körülmények
„Az idős ember nem tud elmosogatni vagy nem tudja levinni a szemetet, mert valami közbejön, azt mondja, majd holnap megcsinálom, de másnap például rosszul lesz. Egyre gyűlik, amit nem végzett el, így alakulhatnak ki elviselhetetlen állapotok” – summázta a Káoszirtók alapítója, aki szerint néha csoda is történik, vagyis egy ilyen állapotú lakás kitakarítását követően, szigorú és következetesen utómunkával megelőzhető, hogy ugyanoda süllyedjenek vissza az idősek, ahonnan kiindultak takarítás előtt. Ez azonban nem az extrém takarítók feladata, hanem a házi segítségnyújtással foglalkozó szervezet vagy a családsegítő központ dolga.
„Mi látjuk azt, hogy a szociális háló nem lyukas, hanem konkrétan nincs.
És ilyesmi nem csak idősekkel történik meg: láttunk olyat is, aki fiatalon agyvérzést kapott, és nem volt, aki segítsen rajta” – tette hozzá.
Holttest utáni takarítás: erre kell figyelni
Extrém takarítást rendelni és kifizetni hatalmas kiadást jelenthet: Erika azt mondja, nem a négyzetméterszám, hanem az adott otthon állapota a meghatározó. Hoztak már ki annyi holmit egy 35 négyzetméteres lakásból, amennyiről azt hitték, legalább 100 négyzetméteren férhetne el, de volt olyan ház is, amelyben meglepően kevés dolgot kellett összegyűjteniük. Az ugyanakkor biztos, hogy százezrekbe kerül egy ilyen típusú takarítás, és okkal.
„A halált követően azonnal megindul a bomlás folyamata, az enzimháztartás felborul, ennek következtében 3-4 napon belül minden testnyíláson különböző folyadékok folynak ki.
Az sem mindegy, hogy az elhunyt életében mit ivott, milyen gyógyszereket szedett, hogyan élt. Másképp bomlik el egy alkoholista vagy egy erős gyógyszerfüggő teste: gyakorlatilag amikor elviszik a halottszállítók, már csak fél ember van a padlón.
Szöveteket, csontokat szállítanak el: az ember másik fele ott marad nekünk folyékony formában. Mi nem ismertük: nem tudjuk, AIDS-es, hepatitiszes vagy covidos volt-e. Úgy kell kezelnünk, hogy ha bármilyen betegsége volt, azt mi ne kapjuk el. Ezért vannak védőoltásaink, ezért viselünk védőruházatot és maszkot, és használunk speciális szereket” – avatott be munkájuk részleteibe Erika.
A legtöbb ember erre nem képes
Talán mindezek ismeretében érthető, hogy ezt a feladatot rájuk bízzák, az emberek ugyanis lelki okokból nem akarnak maguk kitakarítani egy ilyen lakásban, ahol egyébként a hipó már egyébként is kevés lenne.
„Az a jellemző, hogy be se mennek, a lakás zárt ajtaja előtt megkapjuk a kulcsot, és elmondják, mi az, amiről azt gondolják, benn van, és szeretnék, ha kihoznánk. Személyes tárgyak, papírok, okmányok, ékszerek, óra, fotók – a többire azt szokták mondani, dobjuk ki vagy adományozzuk el” – mesélte a Káoszirtók alapítója. Több jótékonysági szervezettel is kapcsolatban állnak, tudják, hol mit tudnak hasznosítani – ami pedig veszélyes hulladéknak minősül, azt a megfelelő kezelőtelepre adják le, ahol megsemmisítik majd ezeket a tárgyakat.
Mindebből kifolyólag erre a munkára ő sem talál könnyen embert: csak az alkalmas extrém takarítónak, aki lelkileg, mentálisan is rendben van.
Erika maga is szembesült azzal, hogy olyan kigyúrt, erős fiatalember, akiről ránézésre azt hitte, bármit megcsinál, amint megérezte a szagokat, elhányta magát és otthagyta a munkát.
A munka kapcsán Erika gyakran szembesül azzal is, milyen hibákat követünk el sokan életünkben.
„150 ezres kabátot, drága étkészleteket találunk, amiket sosem használtak. Várták az alkalmat, ami sosem jött el.
A legtöbbször a tévéshopos, ügynökök árulta termékekkel telnek meg a kukák, mert akik 20-40 éve egyedül élnek, bármire képesek fél óra beszélgetésért. Hitelt vesznek fel, részletet fizetnek 45 ezres rokkantnyugdíjból, csak mert beszélgettek velük.
Erre egy egész iparág épül” – meséli Erika, hozzátéve, egy takarítás során fültanúi voltak annak, hogy egy rossz anyagi viszonyok közt élő idős ember 600 ezres terméket vásárolt egy ilyen házaló ügynöktől – majd távozása után könnyekben tört ki, maga sem értette, miért költötte el a saját temetésére félretett pénzét.
A katasztrófaturizmus ilyenkor is jellemző
A társadalomról nem túl fényes képet festő tapasztalatai szerint a katasztrófaturizmus jellemzi egyetemesen a lakóközösségeket: ha valaki a házban elindul a lecsúszás útján, először sajnálják, de amikor már teljesen leamortizálta a lakását, nem fizeti a számláit és mindent ellepnek a bogarak, lincshangulatba fordul át minden, egy emberként dolgoznak azon, hogy eltüntessék onnan.
„Arra kelni mindennap, hogy valaki miatt az én tiszta lakásomba jön az ágyi poloska, a csótány, és háromhetente hívhatom az irtót, nagyon frusztráló, de nehezen értik meg azt, hogy a problémás emberek nem szándékosan okoznak kárt”
– mondta Erika, hozzátéve, hogy az ő érkezésükkor a közösségek egy része örül, más része azonban azt is megtiltaná, hogy lépcsőn, liften vagy ablakból leeresszék a szemetet, viszont fotóznának a lakásban.
A nehéz munka hallatán felmerülhet az emberben, miért választotta Erika az extrém takarítást.
„Nem akartam tucatmunkát választani. Ez kihívás, tudok benne fejlődni. Szeretem próbára tenni magam: azt hiszem, megtaláltuk egymást ezzel a munkával. Sokszor nagyon nehéz, viszont ha nem is mindig, de néha történnek csodák” – summázta.