Ma a legjobb művészekkel emlegetik együtt, a holland festészet aranykorának egyik legkiemelkedőbb alkotójának tartják, ám életében és halála után jó darabig nem örvendett különösebb hírnévnek Johannes Vermeer. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy nem volt termékeny alkotó, életében 36 képet készített (egyes források szerint 45-öt, ám ezek közül ma 36 ismert), másrészt legtöbb képét mecénások egy aránylag szűk körének festette, lakóhelye, Delft környékén. Valószínűleg az is hozzájárult ahhoz, hogy mind saját korában, mind halála után hosszú időn keresztül nem örvendett különösebb népszerűségnek, hogy nem lehetett tudni, ki volt a tanára, és – az akkori szokásokkal ellentétben – tanítványai sem voltak. A festőcéhen belül persze ismerték és el is ismerték – nem is ok nélkül.
Saját magát tanította Vermeer
Tanáráról valószínűleg azért nem tudni semmit, mert saját magától tanult meg festeni. Ebben segítségére lehetett, hogy apja vendéglőt üzemeltetett és műkereskedelemmel foglalkozott, utóbbinak köszönhetően Vermeer rengetegféle festészeti stílussal és alkotóval megismerkedett. Ennek ellenére feltehetően formális oktatásban is részt vett volna, ha apja nem veri magát adósságokba, halála után lényegében mindenfajta vagyon nélkül hagyva az ifjú festőt. Pénzügyi gondjai aztán megoldódtak, amikor 1653-ban elvette egy gazdag nő, Maria Thins lányát. A frigy érdekében Vermeer még a katolikus vallást is felvette – korábban ugyanis református volt.
A későbbiekben – utolsó éveit leszámítva – már nem kellett szűkölködnie: noha évente csak két képet festett, ezek árából el tudta tartani egyre népesebb családját. Catharina Bolnesttel ugyanis összesen 15 gyermekük született (4 nem élte túl a csecsemőkort).
Különleges képe az Észak Mona Lisája
Festményein gyakran szerepelnek nőalakok. Legtöbbjüket valamilyen tevékenység közben ábrázolta: levelet írnak, hangszeren játszanak vagy tejet öntenek. Általában olyan tárgyakkal vannak körülvéve, amelyek kontextust szolgáltatnak, vagyis segítik a szemlélőnek a festmény megértését. Két kivétel van ez alól: a Leány gyöngy fülbevalóval és a Leány portréja.
Ezeken a képeken a nőalakokat sötét háttér elé helyezte a mester, és semmilyen tárgy nem veszi őket körül.
Előbbi alkotás kétségtelenül Vermeer leghíresebb festménye, amelyet nem véletlenül szoktak az Észak Mona Lisájának is nevezni. Leonardo da Vinci híres művéhez hasonlóan ugyanis ezt a nőalakot is valamiféle titokzatosság lengi körül. Máig vitatott, hogy vajon kiről készülhetett, a legtöbbek szerint nem is egy konkrét személyt ábrázol, hanem egy nőtípust. (A holland tronie szó, amellyel gyakran jellemzik a festményt, típust jelent.)
A festményen szereplő lánynak már a kinézete is rejtélyes: a feje tartása miatt kifejezetten nehéz eldönteni, hogyan is néz ki az arca, és a haja színe sem állapítható meg egykönnyen. Ezenkívül azonban még több érdekesség, illetve titok is akad a műalkotás körül.
Volt-e modellje az Észak Mona Lisájának?
Vermeer családtagjai gyakran álltak modellt a holland festőnek. Egyes szakértők szerint legidősebb lányukról, Mariáról készülhetett a Leány gyöngy fülbevalóval című kép, sőt, A festőművészet című alkotáson szereplő kék ruhás alak is ő lehet. Benjamin Binstock művészettörténész
azt is felvetette, hogy a leány talán több is volt modellnél – olykor maga is festhetett.
A szakember véleménye szerint ez lehet a magyarázata annak, hogy az általában Vermeernek tulajdonított festmények közül hatnak az anyaghasználata és technikája nem egyezik a holland mesternél megszokottakkal.
Luxus veszi körül Észak Mona Lisáját
Sok érdekességet rejt a festmény nőalakjának ikonikus kiegészítője is. Az igazgyöngyök Vermeer idejében rendkívül drágák és értékesek voltak – ami persze nem is csoda, tekintve, hogy az India és Sri Lanka közötti tengerszorosban buktak le értük életük kockáztatásával a búvárok. A holland mester elsősorban otthona tárgyait vette alapul festményein – valószínűtlennek tűnik, hogy művészként vásárolni tudott volna ilyen méregdrága ékszert. Vagyis a gyöngy vagy hamisítvány lehetett – akkoriban a velencei üvegfúvók előszeretettel készítettek ilyeneket –, vagy pedig csak Vermeer teremtette oda néhány jól sikerült ecsetvonással.
Nem a gyöngy azonban az egyetlen meglepően drága elem a festményen. Az 1990-es évekig Turbános nőként emlegetett alkotáson a kékszínű fejfedőt ultramarinkékkel színezte Vermeer.
A lazuritőrleményből előállított festék annyira drága volt akkoriban, hogy szinte kizárólag Szűz Mária köntöséhez használták.
(A mai Afganisztán területén bányászták, majd körülményes és veszélyes szállítás után bonyolult eljárással készítették belőle a gyönyörű kék színű festéket.) Hasonlóan exkluzív színezőanyagot használt Vemeer a lány bőréhez és ajkához: a kép ezen részein kármint használt – ennek alapanyaga a kokcsinella, melyet dél-amerikai fügekaktuszokon élősködő bíbortetűből állítanak elő, miután a nőstényeket kiszárították, majd porrá őrölték.
Noha Vermeer elég jól látható módon aláírta alkotását, ez sokáig nem vették észre. Így történhetett, hogy 1881-ben, amikor utoljára elárverezték, mindössze 2 guldent és 30 centet fizettek érte. Ma már mindenki tudja, hogy a Leány gyöngy fülbevalóval a holland mester alkotása – annak ellenére is, hogy az összefonódó I, V és M betűk szabad szemmel ma már szinte teljesen kivehetetlenek.
Érdekel, miért olyan tartós Mona Lisa mosolya? Kattints ide és megtudod!
