erotikus álmok

Kutatások szerint az álmok 8%-a sorolható az erotikus kategóriába, az álmodók 4%-a pedig egészen az orgazmusig is eljut. Nem volt ez másképp a múltban sem, amikor ezeket az álmokat tisztátalannak tartották, és mindent megtettek azért, hogy megszabaduljanak tőlük.

Ásd el, ami éjszaka elment tőled

Mózes harmadik könyvében olvashatjuk, hogy „ha egy férfinak magömlése van, mossa meg egész testét vízben, és legyen tisztátalan estig. Mossanak ki vízben minden ruhát és mindenféle bőrt, amelyre a magömlés került, és legyen az tisztátalan estig. És ha egy asszonnyal magömléses férfi hált, mosakodjanak meg vízben, és legyenek tisztátalanok estig.” A Biblia Mózes ötödik könyvében viszont kifejezetten az éjszakai magömléssel kapcsolatban említi a következőket: „Ha valaki valamely éjszakai eset miatt nem tiszta, az menjen ki a táboron kívülre, ne maradjon benn a táborban. Estefelé mosakodjék meg, és naplementekor már bemehet a táborba. Legyen a táboron kívül egy hely, ahová félremégy. Legyen a fölszerelésed között ásó is, hogy amikor kinn leülsz, gödröt áshass vele, és betakarhasd, ami elment tőled.”

Virrasztással és böjttel az erotikus álmok ellen

Az erotikus álmok igencsak megkeserítették a szerzetesek életét is, akik úgy vélték, hogy napközbeni tisztátalan gondolataik miatt jelentkezik az éjszakai magömlés. Az ókeresztény időszakban Etiópiai Szent Mózes (akit szerecsen származása, fekete bőre miatt Fekete Mózesként is emlegetnek), a rabszolgából lett útonálló megtérése után nagyon szenvedett az erotikus álmoktól, amiről Palladiosz késő ókori görög szerzetes és történetíró is beszámol Historia Lausiaca című munkájában. Etiópiai Mózes tanácsot kért egy idősebb szerzetestől, aki szerint virrasztással és böjtöléssel tud megszabadulni az őt kínzó álmoktól. Etiópiai Mózes követte a tanácsot, de az álmok csak nem tűntek el, épp ellenkezőleg. Végül Egyiptomi Szent Izidor felszólította, hogy ne hadakozzon többé a démonjaival, mivel azok „Jézus Krisztus nevében eltűntek” – és Palladiosz szerint ezután tényleg megszabadult az erotikus álmoktól a szerecsen szerzetes.

A szerzetesek igyekeztek megregulázni gondolataikat és testüket, de álmaikat nem nagyon sikerült. Maga Szent Ágoston is viaskodott álmaival, szégyellte őket, mivel életének azt a korszakát idézték fel, amikor kicsapongó életmódot folytatott, és nem gondolt a megtérésre. Végül arra jutott, hogy az éjszakai magömlés a maszturbációval ellentétben nem szennyezi be az ember lelkiismeretét, mivel nem önkéntes testi cselekedet, ezért nem tekinthető bűnnek. Ugyanerre a következtetésre jutott Aquinói Szent Tamás is.

A succubus ondót gyűjt a férfiaktól

Mások Lilith, az „éjszakai démon” jelenlétét sejtették az erotikus álmok mögött. Lilith, a zsidó misztikusok szerint Ádám első felesége volt, aki úgynevezett succubusszá vált: a succubus elcsábítja és szexuális aktusra próbálja rábírni az alvó férfiakat. (Az elnevezés a latin succubare, ´aláfeküdni´ szóból ered.) A succubus felveheti egy gyönyörű fiatal nő alakját, de közelebbről megnézve kiderül, hogy madárszerű karmai vannak, és kígyófarok vagy valamely más torzulás található a testén.

A Heinrich Kramer inkvizítor által 1486-ban írt Malleus maleficarum (magyarul: Boszorkánypöröly) szerint a succubus ondót gyűjt az elcsábított férfiaktól, mert erre van szüksége a túléléshez.

Először női, aztán férfialakot ölt

A succubus férfi párja az incubus (incubare: ´ráfeküdni´), de Aquinói Szent Tamás szerint a két démon voltaképpen egy és ugyanaz: a succubusok által éjszaka ellopott spermát az incubusok használják fel alantas céljaikra: „Még ha olykor némelyek meg is esnek démonoktól, az nem a démonok magjától esik meg és nem is a magukra öltött testektől, hanem emberi magtól, melyet ebből a célból ragadtak el, mint amikor a démon először női alakot ölt, majd férfi bőrébe bújik, úgy ragadják el többek magjait mások megtermékenyítése céljából.” A már említett Malleus maleficarum szerint az incubus ellen ördögűzéssel, gyónással, keresztvetéssel vagy az üdvözlégy fennhangon történő elmondásával lehet védekezni, bár mások szerint az incubusok nem félnek az ördögűzéstől, mert nem mutatnak tiszteletet a szent dolgok iránt.

Nemi aktus az ördöggel

A női erotikus álmok mindig is gyanúsak voltak: a boszorkányok legriasztóbb vonása az ördöggel való paráznaság volt, aki a hiedelem szerint éjjel támadott. VIII. Ince pápa 1484-ben adta ki a Summis desiderantes… kezdetű, Boszorkánybullaként emlegetett pápai bullát, amiben a következőket szögezte le: „Nagy szomorúsággal vettük hírét és minden sóvárgással azon vagyunk, hogy megszűnjenek azok a jelenségek, hogy Németország déli részeiben, továbbá a mainzi, trieri és kölni érsekségekben sok, mindkét nembéli személy, elfelejtkezve saját üdvéről és elfordulva a keresztény hittől, gonoszságokat művel az ördögökkel, akik ővelük mint incubusok és succubusok keverednek, varázslataikkal, énekeikkel és egyéb babonás cselekedeteikkel, bűnnel és gonosztettel elpusztítják, megrontják az asszonyok újszülöttjeit, az állatok kicsinyeit, a földek termését, a szőlőt és a gyümölcsöt, a férfiak, a nők és az állatok mindenféle fajtáját. (…) A férfiakat megakadályozzák a nemzésben, az asszonyokat a szülésben, továbbá a férfiakat és a nőket abban, hogy eleget tegyenek házastársi kötelességüknek.” A Malleus maleficarum és a Boszorkánybulla eredményeképpen tömeges és kegyetlen boszorkányüldözés vette kezdetét: rengeteg ártatlan nő lelte halálát, miután megvádolták, hogy az ördöggel folytatott nemi aktust.

Ólomlemez és ezüst-nitrát

Mindezek után nem meglepő, hogy a férfi szerzetesek is minden eszközt bevetettek az erotikus álmok ellen: ólomlemezt helyeztek az ágyékukra, hideg folyadékot fecskendeztek a húgycsövükbe, és szigorú böjtöt tartottak, abban a reményben, hogy mindez megóvja őket az éjszakai meglepetéstől. Később is elszántan hadakozott az emberiség a „nedves álmok” ellen: a viktoriánus korban William Acton orvos amellett érvelt, hogy az emberi testnek csak véges mennyiségű (szexuális és egyéb) energiája van, ezt elpazarolni pedig nagyon veszélyes. Diétát javasolt, illetve azt, hogy este nyolc után már ne igyanak a fiúk lehetőleg semmit; de ennél durvább ötletei is voltak, mint például a húgycsőbe csepegtetett, maró hatású ezüst-nitrát. Az éjszakai merevedés megakadályozására alakították ki a hírhedt „spermatorrhoea gyűrűt”, aminek tüskéi egészen biztosan felébresztették a férfiembert, ha bekövetkezett volna a nemkívánatosnak tartott jelenség.

Az erotikus álmok elleni hadjárat csak Freud fellépése után szűnt meg. Freud szerint álmainkban a tudattalanba száműzött vágyak jelennek meg, s a kígyótól kezdve a puskán át az alagútig minden erotikus szimbólumként is értelmezhető. Azóta azonban már tudjuk, hogy nem minden erotikus álom, ami annak látszik: egy élethelyzetünkben bekövetkezett változás vagy szexmentes rajongás valaki iránt éppúgy eredményezhet erotikus álmokat, mint a valódi szexuális vonzalom.