Több mint 200 ezer magyar katona került a keleti frontra – a végletekig embert próbáló körülmények közé, ahol nemcsak az ellenséggel kellett szembenézniük, hanem a kegyetlen fagy és a reménytelenség is mindennapos ellenfél volt.
A háború valódi arca a Don-kanyarnál
A katonák pedig menedéket kerestek ebben a pokoli helyzetben: többen az írásba menekültek, aminek nyomán levelek, versek és naplók maradtak hátra, amelyben kifejezhették félelmeiket, szeretetüket és reményüket – vagy éppen a megváltoztathatatlanba való beletörődésüket. Ezek a sorok amellett, hogy személyes üzenetek, egyben történelmi dokumentumok, amelyekből a háború valódi arca rajzolódik ki.
A 2. magyar hadsereg (a magyar királyi 2. honvéd hadsereg) története szívszorító tragédia, amely a háború embertelenségét és értelmetlenségét példázza. A német hadvezetés nyomására 1942-ben Magyarország jelentős erőkkel vett részt a keleti front hadműveleteiben. A 2. magyar hadsereg feladata az volt, hogy a Don folyó mentén védelmi állásokat foglaljon el és tartson meg – biztosítva ezzel a német csapatok hátországát. A valóság azonban az volt, hogy a magyar csapatoknak szinte esélyük sem volt sikerrel teljesíteni ezt a feladatot.
A szovjetekhez képest a magyar hadsereg rendkívül alulfelszerelt volt:
elavult fegyverzettel és hiányos téli felszereléssel indították őket a frontra.
Már ekkor súlyos nehézségekkel szembesültek: a -30 fokot is meghaladó orosz tél, a szűnni nem akaró hideg és az éhezés napról napra egyre jobban legyengítette őket, ellenben a szovjet csapatok egyre erősödő támadásokkal ostromolták a magyar vonalakat.
Végül a szovjetek 1943 januárjában nagyszabású támadást indítottak a Don mentén, aminek következtében gyorsan áttörték a magyar állásokat. A csapatok emiatt szétszóródtak a jeges, hóborította orosz pusztában. A magyar katonák jelentős része elesett a harcokban; sokan a fagynak vagy éhezésnek estek áldozatul, míg a hadifogságba kerültek közül csak kevesen tértek haza. Az áldozatok száma óriási volt: 200 ezres magyar seregből 130 ezer katona vesztette életét, tűnt el vagy lett fogoly.
A Don-kanyarba induló katonák közül sokan már a frontra érkezésük előtt sejtették, hogy küldetésük szinte lehetetlen. Hamar eljutottak a hírek a magyar katonákhoz a németek által elszenvedett kudarcokról, a szovjetek elképesztő ember- és fegyverutánpótlásáról, valamint a kegyetlen orosz télről. A háborús vezetés által tapasztalt szervezetlenség, a németek közömbössége és a hadvezetés hibái csak tovább erősítették ezt az érzést.
A búcsúlevelek érzelmi súlya
A frontvonalról érkező búcsúlevelek, naplók egyedülálló bepillantást engednek a háború mindennapjaiba és a katonák lelkiállapotába. Ezeknek a leveleknek a többsége az otthon maradt családtagoknak – feleségeknek, szülőknek, gyermekeknek – íródott, és egyértelműen tükrözi az érzelmi kötődést, szeretetet és a félelmet. Sokszor egyszerű szavakkal, mégis szívbemarkolóan fogalmazták meg a búcsújukat, mintha érezték volna, hogy már sosem térhetnek haza.
Drága Anyukám!
Most feketén írok, nem tudom, eljut-e hozzád. Andrássi őrmesterrel találkoztunk Novij Oszkolban és megy haza szabadságra, megígérte, hogy elviszi. Ebben megírhatom a valódit. Bizony, elég sok szenvedés után jutottunk eddig és még megyünk tovább. [...] Az ellátásunk nagyon gyatra. Reggel kaptunk egy kis keserű feketét, egy csipet vajat, evvel megyünk 38 km-t. Este megkapjuk abban a községben az ebédet-vacsorát, ahová érkezünk. Sárgarépa-főzeléket, 50 dekás konzervet 8 ember. Képzeld, hogy jól lehetünk lakva, talán ha megérkezünk, jobb lesz. [...]
Azért Anyukám nehogy sírjál, ne sajnáljál engem. Ha valami emberi dolog történik velem, viseld gondját a gyermekeinknek és tartsatok meg emlékezésetekben.
Bocsáss meg, hogy olyan könnyedén búcsúztam tőletek. Ezt szándékosan csináltam, mert úgy gondoltam, talán könnyebben válunk, mintha sírtunk volna mindnyájan. Áldjon meg benneteket a jó Isten, én is vigyázok magamra, azt megígérem [...] Vigyázz te is magadra és a gyerekekre is! A segélyt megkapod-e? Pontosan írd meg, írjál meg mindent, csak amit most írtam, arról ne írjál.
Isten veletek, sokszor csókollak benneteket és mindenkit. A viszontlátásra, szerető férjed: Józsi.
Tábori szám: 233/111
Hogy lehet a halállal szembenézni? A katonák kétségtelenül tisztában voltak vele, hogy a Don-kanyar körülményei között alig van esélyük a túlélésre. A hideg, az éhezés, a folyamatos orosz támadások és a katonai vezetés hibái végzetes kombinációként hatottak. Mindezek jól érezhetően megjelennek az üzeneteikben is: bár a halállal néztek szembe, leveleikben a hazájuk és szeretteik iránt érzett szeretetük volt a legmeghatározóbb.
A magyar katonák által írt levelek, naplók, versek mind a háború abszurditásáról íródtak, a pusztításról és a belső vívódásokról szóltak. Ezek az írások mind arra szolgáltak, hogy a kegyetlen valóság közepette megőrizhessék emberi mivoltukat. Amellett, hogy ezek személyes dokumentumok, érzelmek, a katonák pszichológiai állapotáról is tanúskodnak: egyeseket elhagyott a remény, mások dühösek vagy éppen rezignáltak voltak. Ezek az írások hiteles képet adnak arról, hogy mit jelentett a keleti fronton szolgálni.
„Irénkém, én csak arra kérlek, imádkozzatok otthon nagyon sokat, hogy ebből a földi pokolból csak még egyszer haza tudjak jönni. 15 napban egyszer mosakodtam, csupa rongy és piszok az ember. Lajcsinak megmondhatod, hogy egyáltalán nem érdemes az elvünkért a mellet fél téglával verni. Mert ami itt véghezmegy, azt nem hogy leírni, hanem elmondani is nehéz volna.
Itt minden van, csak ember és embernek lenni, az megszűnt.”
A Don-kanyarban elesett katonák üzenetei ma is tanúságként szolgálnak: nemcsak a háború borzalmaira és értelmetlenségére hívják fel a figyelmet, hanem az emberi kitartás és szeretet erejére is. A háború nem csupán statisztika vagy távoli esemény, hanem emberek millióinak személyes tragédiája.
Az írásokban megelevenedő történetek és érzelmek pedig azt bizonyítják, hogy a legkilátástalanabb helyzetben is van, ami megmarad: a hit és a szeretet, amely összeköti az otthon maradottakat és azokat, akik már soha nem tértek haza. Emlékezzünk azokra, akik a Don-kanyarnál estek el, és őrizzük meg leveleik üzenetét a jövő számára.
Hogyan éltek a női náci koncentrációs tábor őrei? Olvasd el erről szóló cikkünket.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
