csók kép

Az 1890-es évek végén a kissé görnyedt tartású, szakállas, kopaszodó Gustav Klimt, a bécsi művészélet bohém alakja megismerkedett egy ambiciózus ifjú varrónővel. Emilie Flöge és nővére, Pauline azonban nem egyszerű varrónők voltak: azoknak a bátor nőknek terveztek merész szabású, divatos és egyedi ruhákat, akik nem kívántak fűzőt viselni.

Klimt, a nőfaló

Klimt öccse, Ernst a harmadik Flöge lánynak, Helenének csapta a szelet, akit 1891-ben feleségül is vett. A következő évben Ernst meghalt, de Gustav továbbra is gyakori vendég volt a Flöge családban, hiszen ő lett Helene és Ernst közös gyermekének a gyámja. Nyaranta sokszor meglátogatta a családot a festői Atterseenél lévő nyaralójukban, ahol tájképeket is festett. Emilie különleges szépsége elvarázsolta a festőt, aki egyébként is nagy rajongója volt a női nemnek. Klimt nagy nőcsábász hírében állt: rossz nyelvek szerint minden modelljével kikezdett. (Valószínűleg lehet ebben némi igazság, Klimtnek ugyanis 14 gyermeke született, bár egyszer sem nősült meg.)

1904-ben a Flöge nővérek a Mariahilfer Strassén nyitottak haut couture divatszalont, Schwestern Flöge néven. Egyedi mintás, bő szabású dizájnerruháik tervezésében állítólag Klimt is segédkezett, a ruhák a bécsi feministák és a felső tízezer hölgyeinek körében nagy népszerűségnek örvendtek. Klimt szintén népszerű festőnek számított, sokszor dolgozott megrendelésre, és amikor a portréra vágyó nők ellátogattak hozzá, sokszor a figyelmükbe ajánlotta Emilie újszerű, szecessziós ruháit. Ugyanez fordítva is működött: miután 1902-ben először megfestette Emilie-t, sok bécsi úriasszony rendelt tőle hasonló portrét, hasonló ruhában.

27 év egymás mellett

Nem tudni, Klimtet és Emilie Flögét valójában milyen kapcsolat fűzte össze – plátói szerelem, valóságos kapcsolat vagy alkotótársi viszony? Jobb híján élettársaknak lehetne nevezni őket, a szó legnemesebb értelmében:

Emilie élete végéig Klimt mellett maradt, s bár a csapodár festőnek voltak kalandjai és hosszabb kapcsolatai egyaránt, mégis 27 éven át kölcsönösen inspirálták egymást.

Klimt több művében is megjelenik az intimitás, valamint a női test iránti élénk érdeklődés (gondoljunk csak a Judit Holofernész fejével, a Danae vagy A nő három életkora című képeire), de leghíresebb festménye a mai napig az 1907–1908-ban készült A csók, amely egyben a szecesszió egyik legfontosabb alkotása és a művész „aranykorszakának” a csúcspontja.

A csók

Nincs egyetértés a művészettörténészek között abban, hogy pontosan ki lehetett a festmény modellje. Sokak szerint maga Emilie Flöge térdel a képen a vadvirágos mezőn, összeölelkezve a kissé fölé magasodó férfialakkal. A legtöbb értelmezés szerint A csók szerelmes ölelést jelenít meg, mások szerint viszont nem ennyire egyértelmű a helyzet: a férfi arcát nem látjuk, a nőé olyan, mintha aludna, talán kissé üres is. Eszméletlen, vagy a boldogság miatt csukta be a szemét? A férfialak a nő nyaka köré fonja a karját, a nő a férfi kezeit markolja – a vágy miatt, vagy azért, mert szívesebben szabadulna már az ölelésből? És miért tűnik úgy, mintha a szakadék szélén térdelne a pár?

A legelterjedtebb elképzelés szerint a képen tehát maga Klimt látható Emilie-vel, mások szerint viszont a modell nem Emilie, hanem a Klimt más képein (Danae, az Aranyhal) is feltűnő, vörös hajú modellje (és szeretője), Hilde Roth. A csók nőalakjának testhezálló, mintás ruhája mindenesetre Emilie terveit idézi, és érdemes megfigyelni, hogy míg a férfin szögletesebb, téglalap alakú mintákat láthatunk, a női szereplő ruházatán az ovális-virágos minták dominálnak – ezek férfi- és női szimbólumokként is értelmezhetők.

Botrányos képek

Klimt munkáinak többnyire ellentmondásos fogadtatás jutott. Meztelen, kibontott hajú nőalakjait sokszor pornográfnak ítélték, különösen, amikor a Bécsi Egyetemtől kapott megbízatását – hogy a filozófia, a jog és az orvostudomány allegorikus alakjait ábrázolja – ruhátlan nőket megörökítve teljesítette. A művész gyakran használt aranyozást is a képein, ezt pedig blaszfémiának ítélték: a kétdimenziós aktok a bizánci ikonokat idézték. A csók ennek ellenére óriási sikert aratott: a osztrák kormány vásárolta meg, még befejezetlen állapotában.

Emilie Klimt nélkül

Klimt 1918-ban agyvérzést kapott, majd elkapta az akkoriban tomboló spanyolnáthát, amiből nem épült fel: még ugyanabban az évben elhunyt.

Utolsó szavai állítólag ezek voltak: „Emilie jöjjön ide!”

A festő halála után Emilie örökölte Klimt hagyatékának felét, és nagy becsben tartotta a műalkotásokat bécsi lakásában. Az 1938-as Anschluss után a Schwestern Flöge divatszalont be kellett zárnia, hiszen ügyfelei jó része a származásuk miatt elmenekült az országból. Emilie bécsi lakása a világháború során leégett, megsemmisültek csodás ruhái és a nála lévő értékes Klimt-hagyaték is.

Emilie Flöge nem ment férjhez, 1952-ben bekövetkezett haláláig Bécsben élt. Halálakor már szinte feledésbe merült a neve, de az utóbbi évtizedekben ismét felfedezték munkásságát: napjainkban már nemcsak Klimt múzsájaként emlékeznek rá, hanem mint független tervezőt és a feminizmus egyik ikonját is tisztelik benne, aki máig inspirálja a neves divatházak tervezőit.