balatonederics fekete kastély bűnügy történelem

A Nedeczkyek családja rangos és kiterjedt dunántúli nemesi família volt. A Deák Ferenccel is rokonságban álló család lázadó szellemű férfitagjai részt vettek az 1848–49-es szabadságharcban, majd annak leverése után is sokszor adták jelét a Habsburgok iránt érzett ellenszenvnek, így sűrűn letartóztatták őket. Nedeczky Jenő 1860-ban, alig húszévesen egy álarcosbálon Albrecht főkormányzó jelenlétében kizavarta a teremből a császári himnuszt játszó zenekart, majd gyújtó hangú beszédet tartott. Négy év múlva pedig testvérével együtt összeesküvéssel vádolták: lőfegyvereket, nemzetiszínű szalagcsokrokat, illegális nyomtatásra alkalmas eszközöket találtak nála, sőt egy arcképet is Kossuth Lajosról. A fogság szerencsére alig néhány hónapig tartott: a füredi Anna-bálon már Jenő is ott volt a táncosok között.

Unokahúgát vette feleségül

Bátyját, Istvánt viszont a fegyveres felkelés előkészítésének vádjával letartóztatták, és halálra ítélték. Csak a befolyásos rokon, Deák Ferenc közbenjárásának köszönhető, hogy végül ezt „mindössze” húsz év olmützi várfogságra változtatták. István a kiegyezés évében, 1867-ben amnesztiával szabadult, Jenő pedig megvásárolta tőle a balatonedericsi birtokot, a rajta lévő régi kastéllyal együtt. Úgy tervezte, nagy családja lesz, így amikor 1881-ben feleségül vette a nála csaknem húsz évvel fiatalabb Emmát – aki egyébként bátyjának, Nedeczky Istvánnak a lánya volt –, tervezett egy újabb, nagyobb és díszesebb épületet is a birtokra, amelynek ablakaiból a Balatonra lehetett látni. A sors azonban közbeszólt: Emma mindössze két évig élvezhette a kilátást, 1883-ban gyógyíthatatlan tüdősorvadásban elhunyt.

Miért fekete?

A fekete kastély nevét egykor fekete tetejéről, mások szerint feketére festett ajtajairól és ablakairól kapta. Falait a kor legdivatosabb neoreneszánsz építészeti elemei díszítik: bábos korlátok, timpanonok, szemöldökpárkányok. A falon ma is látható a Nedeczkyek címerpajzsa, belső tereit az aranymetszés szabályai szerint alakították ki, teraszáról pedig lenyűgöző kilátás nyílt a Balatonra. Az eklektikus stílusú épület építése Emma halála után abbamaradt, feltehetően a gyász és az ekkoriban a környéken pusztító filoxérajárvány miatt. 

Gyilkosság a kastélyban

Nedeczky Jenő ezután országgyűlési képviselőként tevékenykedett, távolról irányította az építkezés befejezését, de nem szívesen időzött az edericsi kastélyban, ami végül 1892-ben nyerte el a végleges formáját. A századforduló után időnként kiadták nyaralóknak, de állandó jelleggel csak a személyzet tartózkodott ott. 1912-ben kegyetlen gyilkosság történt a falak között, amelyről így számolt be a Népszava: „Nedeczky Jenő földbirtokos kastélyában szerdán kegyetlen gyilkosság történt. Simon Károlyné 57 éves szakácsnő az egyik szobaleánnyal bement az edericsi kocsmába mulatni. Éjfél felé tértek vissza. Az uradalom egyik bérese, Pap István 55 éves ember, aki kedvese volt a szakácsnőnek, mert Simonné nélküle ment mulatni, a kastély sötét folyosóján megleste a visszatérőket, és éles késsel kilencszer beleszúrt Simon Károlynéba. Az asszony mindjárt meghalt. A gyilkosságot észrevette egy Csenge János nevű mindenes; amikor a gyilkos áldozatát otthagyta, a mindenes a halott zsebeiből annak kilenc koronányi készpénzét elrabolta. A gyilkost és a halottrablót a csendőrség elfogta.”

Öngyilkosságok a „fekete özvegy” miatt?

Ezután következett a harmadik haláleset a kastélyban. 1914-ben az akkor már idős Nedeczky Jenő gyógyíthatatlan reumától szenvedett, és a 74. születésnapjára virradó éjjel főbe lőtte magát. Halála után többször gazdát cserélt a kastély, majd 1928-ban egy, az utókor által Vág Jenőként emlegetett jómódú budapesti ügyvéd vásárolta meg, és költözött be a feleségével együtt. A legenda szerint az ügyvéd tetten érte a „kikapós” feleségét egy másik férfival, majd szégyenét nem tudván elviselni, öngyilkos lett a kastélyban. Mindezt még az a szóbeszéd is árnyalja, hogy a szerető egy kútfúró volt, aki, miután rájött a nő „kicsapongó” természetére, szintén öngyilkos lett. A fekete kastély történetét feldolgozó cikkek nem fukarkodnak a jelzőkkel, és a nő csapodárságát sem jut eszükbe megkérdőjelezni: nevezik nimfománnak, fekete özvegynek, aki mindezért természetesen, az igazságos világba vetett hit jegyében, elnyerte méltó büntetését: harmadik választottja egy házasságszédelgő volt, aki jól kisemmizte, így a sors nem hagyta „büntetlenül” a gonosz némbert.

Nem Jenő, hanem László, és nem Balatonedericsen, hanem Budapesten

A korabeli lapokat olvasva azonban kiderül, hogy mindez csupán mendemonda és spekuláció. Dr. Vág, akit valójában Lászlónak hívtak, nem Jenőnek, egy sikeres megbízatása után valóban megvásárolta a balatonedericsi kastélyt. Feleségével és csecsemőkorú gyermekükkel nyaralónak kívánták használni a kastélyt, de leginkább Budapesten tartózkodtak, ahol a fiatal és sikeres ügyvéd két ingatlant is vásárolt: egyet a Városház utcában, egy másikat pedig a Villányi úton. A férfit akkor érte az első megrázkódtatás, amikor özvegy édesanyját elgázolta a villamos. Ezután a munkájába menekült, de csakhamar a depresszió tünetei mutatkoztak rajta, miközben nyakig ült az adósságban, mert munkáiért nem kapta meg a kialkudott fizetséget. Klienseit nem fogadta, naphosszat bibliai idézetekkel traktálta a hozzá érkező, aggódó ismerősöket, végül egy klinikán kezeltette magát. Már úgy tűnt, rendbe jönnek a dolgai, amikor mégis véget vetett az életének: 

Egy tisztes(ségtelen) őszes halánték

Az özvegy, Benda Ilona ekkor tehát magára maradt egy csecsemővel és férje rengeteg adósságával. Elhatározta, eladja az edericsi birtokot, ügyvédje be is mutatott neki egy lehetséges vevőt: bizonyos Kaáli (már források szerint Kállay, Káli) Adorjánt. A sármos, határozott, őszülő halántékú férfi tengerészkapitányként mutatkozott be, és azt állította: speciális találmányáért, amely lehetővé teszi, hogy hajókat emeljen ki a tengerből, Amerikából kap járadékot. Dr. Vág özvegyét meggyőzte a megnyerő fellépésű idegen, olyannyira, hogy még Szent Antalnak is hálát adott a jó vevőért. Azt sem utasította el, amikor Kaáli Nagy udvarolni kezdett neki: abban bízott, hogy az gyermekének is jó apja lesz – állította a későbbi bírósági tárgyaláson.

Házasságszédelgő tengerészkapitány

A „tengerészkapitány” azonban valójában közönséges szélhámos és házasságszédelgő volt. Kaáli Nagy többször kért kölcsön kisebb-nagyobb összegeket az asszonytól, majd elhalmozta az ebből a pénzből vett ajándékokkal. Házasságkötésük után ékszereket, autót vásárolt, rávette az özvegyet, hogy felújításokat végezzen a birtokon, váltót íratott alá az asszonnyal, majd a házasságkötés után egy évvel megszökött, Benda Ilona pedig végképp eladósodva és kisemmizve fordult a rendőrséghez.

Nem ismeretlen a hatóságok előtt

A nyomozás során kiderült: Kaáli Nagy korántsem ismeretlen a hatóságok előtt: már 1918-ban is körözték, 200 000 pengős csalás gyanújával. Korábban Bánffy Andor báró álnéven tevékenykedett, és fő módszere a sikkasztáson kívül a házasságszédelgés volt: legalább háromszor nősült, de ez nem tartotta vissza attól, hogy előkelő fiatal nőknek házasságot ígérjen. A módszere az volt, hogy a kiszemelt áldozatoknak házasságot ígért, kisebb-nagyobb összegeket csalt ki tőlük, majd nyomtalanul eltűnt. Összesen tizenkét áldozat jelentkezett a rendőrségen, a férfi ellen pedig európai elfogatóparancsot adtak ki. Végül Romániában fogták el, és 1935-ben szembesítették két áldozatával: Benda Ilonával és Keszthelyi Ferencnével.

Kinél volt a revolver?

Az Esti Kurir bírósági tudósítása Vág Lászlónét „csinos, elegáns fiatalasszony”-ként festi le, akit meggyőzött Kaáli Nagy határozott fellépése. A nő állította: Kaáli Nagy revolverrel fenyegette, így fiával együtt menekülnie kellett Edericsről. Kaáli Nagy tagadta ezt a vádat: „Másfél évig mint egy állat dolgoztam a birtokán, de aztán, amikor már nem volt pénzem, kikergetett a birtokáról. Úgy bánt velem, mint egy szolgával. Egy alkalommal nagy jelenetet rögtönzött, elém tett egy revolvert azzal, hogy lőjem magam főbe, de ne itt a közelben.” A bíróság kérdésére, hogy mégis miért mondta volna ezt a feleség, a következő válasz érkezett: „Nem tudom, miért mondotta, de azt tudom, hogy az első ura is öngyilkos lett, tudom azt is, hogy a cselédséggel is szörnyen bánt ez az asszony, akitől végül is különváltam, és míg én nyomorogtam, ő dúskált a vagyonban, és férfiakkal sétált.” Végül a bíróság arra hivatkozva, hogy a feleség elkésett a feljelentéssel, ejtette az asszony vádjait, és csak egy másik nő, bizonyos Keszthelyi Ferencné vádjait találták megalapozottnak, akit Kaáli Nagy szintén házassággal hitegetett. Kaáli Nagy hat hónap börtönbüntetést kapott.

Kommunista kém, német ügynök vagy dzsemgyáros?

A kisemmizett asszony ezután eladta az edericsi birtokot egy bizonyos Marich Jenőnek, aki ismert dzsemgyáros volt a környéken. A történet ezen a ponton végképp összekuszálódik. A húszas években egy nyugalmazott miniszteri tanácsost, akit szintén Marich Jenőnek hívtak, letartóztattak bolsevista röpiratok birtoklásáért. Ez a dr. Marich az első világháború alatt belekeveredett egy élelmezési botrányba (az úgynevezett „burgonyapanama-ügybe”) is, a húszas években pedig állítólag azt is bevallotta, hogy szovjet kém. Mivel a kémkedési vádak után dr. Marich minden vagyonát elveszítette, nem világos, hogyan tudott egy hatalmas balatoni birtokot megvásárolni. Fia, Viktor egy 1929-es újsághír szerint szülei budapesti lakásán öngyilkosságot kísérelt meg, de túlélte: két évvel később már golfbajnokságon vett részt. A legenda szerint azonban dr. Marich a második világháború alatt kettős ügynök volt: a németeknek kémkedett, ám valójában a szovjetek és az angolok hírszerzője volt. Állítólag 1945 januárjában a németek megtalálták a kastély parkjában elásott rádióvevőjét, aminek Marich az ablakból szemtanúja volt, és kilátástalan helyzetében öngyilkos lett. Vannak azonban arra vonatkozó adatok is, hogy 1947 végén orosz vízumot igényeltek a számára.

A „fekete kastély” és tulajdonosainak valódi történetére az évtizedek során számtalan legenda rakódott. Az épület a második világháború után gyermeküdülőként funkcionált, ekkor néhány átalakítást végeztek rajta. Ezután állapota leromlott, ma pedig romos, összefirkált, elhagyatott állapotában láthatja, aki Balatonedericsre téved. Ha nem is minden a legenda szerint történt, a kastély hajdani tulajdonosainak élete nem szűkölködött váratlan és tragikus fordulatokban – a falak pedig így vagy úgy, de őrzik ennek a nyomait.