Bajor Gizi

- 555—25! Halló, Bajor Gizi lakása?

- Igen, én vagyok.

- Igaz?

- Igen, igen, igen.

- És?

- Nem tudok semmi egyebet mondani, csak nagyon, nagyon boldog vagyok. Nagyon boldog…

Bajor Gizi titkos esküvője

A fenti telefonbeszélgetés Bajor Gizi és a 8 Órai Újság riportere között zajlott le 1933. július 21-én, azon a napon, amikor a harmincas évek egyik legnagyobb színésznője feleségül ment dr. Germán Tiborhoz. A IV. kerületben megtartott esküvő a legnagyobb titokban zajlott le: a tanúk, Herczeg Ferenc író és Homonnay Tivadar politikus is csak két nappal a ceremónia előtt értesültek a pár terveiről. Bajor Gizi és dr. Germán Tibor mindketten útiruhában érkeztek az anyakönyvvezetőhöz, hogy azonnal megkezdhessék nászutukat. A lapok tudósításai szerint Ausztrián át Olaszországba távoztak, ahol négy hétig élvezték a mézesheteket.

Bajor Gizi szerelmei: fülproblémája hozta össze harmadik férjével

A 40 éves Bajor Gizinek ez volt a harmadik házassága. 27 évesen ment először férjhez, a nála kilenc évvel idősebb Vajda János Ödön ügyvédhez, hét évvel később azonban elváltak, de jó kapcsolatuk megmaradt. Két év múlva Paupera Ferenc bankár, országgyűlési képviselő vette feleségül, de ez a kapcsolat sem tartott sokáig: miután Paupera anyagilag tönkrement, 1929-ben elváltak. A rendkívül népszerű színésznőnek (aki színpadon és filmeken egyaránt sokat szerepelt) rengeteg hódolója akadt, például az írók között is: az idősödő Ambrus Zoltánt elvarázsolta, Zilahy Lajossal együtt is élt, Indig Ottóról pedig a sajtóban mint a vőlegényéről írtak. Mindenki meglepetésére azonban végül nem őt, hanem az orvosát választotta: néhány évvel korábban ugyanis páciensként ismerkedett meg a jó nevű fül-orr-gégésszel, aki a Nemzeti Színház és az Operaház művészeinek hangszálaira is vigyázott. Bajor Gizi fülproblémával fordult hozzá, az orvos pedig beleszeretett.

Bajor Gizi, az ünnepelt sztár

Házasságuk a második világháború kitöréséig mentes volt a nagyobb bonyodalmaktól. A Stromfeld Aurél úton laktak, Bajor Gizi villájában (ma: Bajor Gizi Színészmúzeum). A ház első emeletén lakott Bajor Gizi a férjével, a földszinten édesanyja, fivére, sógornője és unokahúga élt. A lapok beszámoltak arról, hogyan telnek a reggelei: „Nyolc órakor ébred, az urával reggelizik, majd miután a tanár úr elment a klinikára, egy kicsit tovább folytatja a lustálkodást, lapokat olvas, telefonál és szobalánya hangját utánozva, letagadtatja magát, ha idegen vagy alkalmatlan jelentkező keresi a telefonon.” Máskor tiroli nyaralásáról tudósítottak: „Minden boltba bemegy, mindenütt vásárol valamit, jókedvű, gondtalan és derűs, nézi, élvezi a vidéket, ami errefelé igazán isteni szép” – írta a Színházi Élet 1935-ben. De kikérdezték a házasságáról is:

„Ez a legszebb a világon. Amikor az uramhoz mentem feleségül, az életemet az ő kezébe adtam. A házasság a legszebb, a legszentebb összetartozás a világon. (…) Boldogok vagyunk, ha otthon lehetünk és csendben, békességben megbeszéljük a dolgainkat.”

A háború és a politika tönkretette Bajor Giziék idilljét

Az idilli kép azonban egyre sötétebb lett, ahogy közeledett a világháború fenyegetése. A német megszállás után a színésznő kijelentette, nem áll többé színpadra. Sokkal nehezebb szerep várta: zsidó származású barátait és ismerőseit, köztük első férjét és családját, valamint Germán Tibort is bújtatta a villában. Egy ízben a kegyetlenkedéseiről híres Kun páter tartott náluk házkutatást, és elfogták Vajda Ödön második feleségét és fiát, Vajda Miklóst (aki Bajor Gizi keresztfia volt). A színésznő a nyilasok Városmajor utcai főhadiszállásáról szabadította ki őket, Germán Tibor pedig a manzárdszobában, egy beépített szekrény mögötti titkos fülkében vészelte át ezeket a razziákat.

Az ostrom után viszonylag hamar rendeződött szakmai életük: Bajor Gizi szinte azonnal visszatért a romos főváros újranyíló színházaiba, 1948-ban pedig az elsők között vehette át a Kossuth-díjat. Férje egyetemi tanár lett, az Orr-, Gége- és Fülgyógyászati Klinika igazgatója. Életük mégsem volt gondtalan: az ötvenes évek elején, a személyi kultusz éveiben a színházakban is folyt a propaganda, és Bajor Gizi háttérbe szorult a Major Tamás vezette Nemzeti Színházban. Barátnőjét, az időközben özvegyen maradt Vajda Ödönnét rémhírterjesztés miatt letartóztatták, és Márianosztrára internálták. Csakúgy, mint a háború alatt, ismét Bajor Gizi sietett a segítségére: csomagokkal megrakodva jelent meg a börtönben.

Keresztfia, Vajda Miklós később így idézte fel a látogatást: „Nagy ruháskosárba élelmet, fehérneműt, szappant, cigarettát csomagol össze, hatalmas mennyiséget. A kapuőrség elképed, amikor sofőrjével egy zsinóros sofőrsapkát viselő báróval, aki szintén védelme alatt áll – lerakják a púpozott ruháskosarat a bejárati vaskapu előtt, Gizi pedig közli, hogy a parancsnokasszonnyal óhajt beszélni.

Az akció nincs előkészítve, hétköznap van – és ez a kegyetlenségéről hírhedt nő Gizi neve hallatán hanyatt-homlok, a megtiszteltetéstől valósággal röpdösve jelenik meg a kapuban, hajlongva, irulva-pirulva tessékel az irodájába.

Mikor megtudja, minek köszönheti a látogatást, fölhozatja anyámat, akinek Gizi mindenekelőtt azonnali zuhanyozást eszközöl ki, majd pedig alaposan megeteti. (…) Gizi dedikált fényképpel ajándékozza meg, letegezi, színházba hívja, odaadja a telefonszámát, meghívja magához, teljesen leveszi a lábáról.” Bajor Gizi ezután minden kapcsolatát bevetette és levelekkel bombázta Rákosi Mátyást, mígnem 1950-ben sikerült elérnie, hogy Vajdáné kiszabaduljon.

Germán Tibort azonban megviselték a háború alatt átélt traumák és a bujkálás. Szintén Vajda Miklós írását idézzük: [Bajor Gizi] „nekem is panaszkodik, hogy fél Tibortól, aki valósággal kivetkőzött magából – de mindezt férje orvosi kudarcának számlájára írja.

Germán azt képzeli, hogy a színésznő súlyos beteg, a leggondosabb kezelés ellenére is a megsüketülés fenyegeti.

Minden orvosi meggondolást és hagyományt félredobva, maga operálja meg a feleségét. A műtét – amelynek sem célja, sem értelme – nem sikerül. Germán nyilvánvalóan súlyos lelki beteg, komor, néma kísértetként jár-kel a házban.” Az orvos ekkor már rendszeresen ivott, felesége félni kezdett tőle.

Mi történt azon a reggelen Bajor Gizivel és férjével?

1951. február 13-án a lapok már Bajor Gizi halálhírét közlik. Gyógyíthatatlan betegséget, tragikus hirtelenséget emlegetnek, majd kettős öngyilkosságot, hiszen Germán Tibor is életét vesztette azon a reggelen. Később kiderült: Germán Tibor mániákusan aggódott felesége hallása miatt, naplót vezetett betegségéről, és meggyőződésévé vált, hogy felesége állapota olyan súlyos, hogy előbb-utóbb eljön a pillanat: nem állhat többé színpadra. Bajor Gizi próbálta hárítani férje aggodalmait, de hiába.

Az ötvenes évek végén a lapokban megjelent vélemények szerint a következő történhetett: Germán Tibor halálos adag morfiumot szerzett, majd meggyőzte feleségét, hogy B-vitamin-injekciókra van szüksége. Végül aláíratott a színésznővel egy üres lapot (máskor is megesett, hogy ismerőseinek kért autogramot, így Bajor Gizi nem gyanakodott), és megvalósította szörnyű tervét: az aláírt papírlapra megírta a búcsúlevelet, azt a látszatot keltve, hogy az Bajor Gizitől is származik, majd halálos adag morfiumot fecskendezett felesége vénájába. Végül magának is beadta a halálos dózist.

A korabeli sajtó boncolási jegyzőkönyvekre hivatkozva azt állította: a színésznő fülének nem volt komoly baja, Germán Tibornál viszont agykéregsorvadást állapítottak meg, amely a személyiség torzulásával járva rémképeket, tévképzeteket okozhat. Ezek a dokumentumok ma már azonban nincsenek meg, és a haláleset körülményei, valamint az ötvenes évek politikai légkörének ismeretében sokak politikai gyilkosságot, vagy legalábbis politikai okokat sejtettek a háttérben. Germán Tibor állítólag évek óta próbált útlevelet szerezni, hogy Londonban élő rokonaihoz kiutazhassanak, és az ÁVH tarthatott attól, hogy a Magyar Népköztársaság első számú színésznője nem tér többé vissza – ezt pedig nem engedhették meg. Bajor Gizit állítólag éppen február 12-ére idézték be kihallgatásra, a haláleset után pedig az ÁVH átkutatta a házat, és iratokat vitt el. Hogy mi az igazság, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. (Borítókép: Bajor Gizi és Ráday Imre színművészek 1945-ben. Forrás: Fortepan / Ráday Mihály)

Ha szívesen olvasnál még színésznőkről, ezt a cikket ajánljuk.