A lombhullató fák és cserjék lassan levetik teljes lombozatukat, így elvesztik dekorativitásukat, ám közben egyre inkább közeledik az örökzöldek időszaka, amelyek télen is jól mutatnak a kertben. De milyen fajok, fajták közül lehet válogatni, és hogyan kell gondozni őket? A témáról Megyeri Szabolcs kertészmérnökkel beszélgettünk.
Mennyire gyakoriak az örökzöldek a kertben?
Szabolcs szerint az örökzöldek népszerűek a kertbarátok körében. Akiknek nagy a kertjük, azok gyakran fenyőket, így luc- vagy ezüstfenyőket ültetnek – akár sövényként nevelve –, de a kínálatban sok sziklakerti faj is szerepel, mint amilyen a törpefenyő. „Nagy előnyük, hogy számos helyen és módon felhasználhatók, így azt gondolom, mindenki megtalálhatja köztük a számára megfelelőt.”
A tűlevelű fajokon kívül más örökzöldek is vannak?
Igen, mégpedig a lomblevelű örökzöldek, amelyek télen is fenntartják lombjukat, de leveleik nem tűszerűek és szúrósak, hanem a legtöbb lombhullató fajhoz hasonlóan széles levéllemezzel rendelkeznek. A kertészmérnök kiemelte, ebbe a csoportba számos kedvelt faj tartozik, amelyik könnyen nevelhető a kertben.
„Alapvetően az jellemzi őket, hogy nem nőnek magasra, mint mondjuk egy feketefenyő. Inkább kis- vagy középtermetű növények, ennélfogva a kisebb kertekben is helyük lehet. Alkalmazási területük igen széles, hiszen szoliterként is találkozhatunk velük, de társításban is nagyszerűen mutatnak. Sok fajból alacsony és magasabb sövény is egyaránt nevelhető, az alacsonyabbakból pedig ágyásszegély alakítható ki.”
Mennyire jó választás a babérmeggy?
A babérmeggy (Prunus laurocerasus) az egyik legnépszerűbb lomblevelű örökzöld faj. Szabolcs azt mondja, 15-20 éve alig akadt olyan ember, aki ismerte volna, mára azonban szinte minden kertben megtalálható. „Klasszikus fajtái – mint a méregzöld, fényes lombú Novita, vagy a kifejezetten keskeny levelű törpe babérmeggy, az Otto Luyken – ma is nagyon keresettek, hiszen sokoldalúak és könnyen viselik a környezeti stresszt. Alkalmasak sövény kialakítására is, hiszen jól metszhetők. Erre a célra az Obelisk fajta az egyik legjobb választás, mivel oszlopos, tömött növekedésű, így kevés alakítás mellett is sűrű növény nevelhető belőle.”
Hogyan kell gondozni?
„A ma kereskedelmi forgalomban lévő fajták többsége teljesen télálló, ezért téliesítésük csak igen fiatal, egy-két éves korban szükséges” – jegyezte meg a szakember, aki szerint a babérmeggy közepes vízigénnyel rendelkezik, a szárazságot kevésbé tolerálja, ezért érdemes rendszeresen, kisebb adag öntözővízzel öntözni. A metszést kifejezetten jól bírja, ezért az tavasszal és ősszel is elvégezhető.
Milyen növény ajánlható még a lombhullató örökzöldek közül?
Népszerűségét tekintve a babérmeggyet a babérsom (Aucuba japonica) követi a sorban, amely nagy, széles, gyakran tarka levelei miatt kedvelt. Szabolcs úgy vélte, mivel közepes termetű (0,5–1,5 méter magas) cserje, ezért szinte minden kertbe illik: alkalmazható szoliterként, társításban, de nagyon szépen mutat a ház elé ültetve is. Tudni kell azonban, hogy kissé kényesebb, mint a babérmeggy, és igazán a félárnyékos környezetben érzi jól magát, fejlődik kielégítően.
„Gyakran panaszkodnak nekem a kertbarátok, hogy megfeketedett a babérsom levele. Ez szerencsére nem betegség, de azt jelzi, hogy növényünk túl erős napsugárzást kap, és megég, megperzselődik. Ezért erre a tényezőre tényleg érdemes figyelni. Kissé fagyérzékeny is. Régebben még egyáltalán nem lehetett kint hagyni a kertben télre, mert megfagyott, az utóbbi évek enyhébb időjárása miatt viszont a védettebb helyeken a szabadban is telelhet. Ehhez szükséges, hogy a hideg, fagyos téli napokon takarással oldjuk meg a növény téliesítését, a fiatal példányokat pedig az első 2-3 évben egész télre takarjuk az erős fagyoktól. Bár jól tűri a szárazságot, a babérmeggyet célszerű rendszeresen öntözni. Talaj szempontjából nincsenek nagy igényei. Lassan fejlődik, emiatt sokáig nem szükséges metszeni.”
Mindent összevetve igazán mutatós faj, melynek számos fajtája létezik.
Az igazi klasszikus kinézetű babérmeggyre jó példa a „Variegata” és a „Crotonifolia” fajta, melyeknek széles, zöld színű levelein sárgás vagy krémfehér foltok, pöttyök sorakoznak. A „Golden King” fajtánál ezzel szemben a sárgás krémszín kerekedik felül, így még inkább óvni kell az erős napsugárzástól. A „Rozannie” fajta pedig igazán formabontó: levelei sötétzöldek, kicsik, és kiváló kontrasztot alkotnak a tűzpiros, kerek termésekkel.
A lomblevelű örökzöldek között van olyan, ami virágzik?
Ilyen növény például az azálea, amiről sokan azt gondolják, hogy a „rododendron” szobanövény változata, ezért lakásban tartják, ahol hamar tönkre is megy. Szabolcs szerint ez téves elképzelés, az azáleák ugyanis kifejezetten kerti cserjék, amelyek nem bírják a lakásokban uralkodó száraz levegőt, a sok fényt és a magas hőmérsékletet. Számukra a hűvös, félárnyékos helyek a megfelelők, hőoptimumuk 12–18 Celsius-fok körül van.
„Ha a kertben tudunk számukra ilyen helyet biztosítani, akkor sikeres azáleatulajdonosok lehetünk. Amit fontos róluk tudni, az az, hogy csak enyhén savas közegben érzik jól magukat. Amennyiben nem megfelelő a talaj a kertben, akkor sincs ok aggodalomra, mivel nagyobb konténerben is nevelhetők, illetve a talaj több módszerrel is savanyítható. Ehhez érdemes néha citromsavas vagy almaecetes öntözővizet használni az öntözésnél.”
A kertmészmérnök hozzátette, az azálea tavaszi virágzású növény. Áprilisban és májusban bontja ki nagy méretű virágait, amelyek rózsaszín, fehér, piros és kevert színekben pompázhatnak.
Mekkorára nő egy azálea?
Változó, a fajtától is függ. Vannak, amelyek kifejlett korukban körülbelül 0,8 méteres magasságot érnek el, ilyen például a rózsaszín „Geisha Pink” fajta is. A „Kermesina” viszont csak 0,5 méteres magasságig növekszik. Egyre kedveltebbek a fehér-zöld levelű változatok is, amelynek ékes példája a „Hotsot Variegata” fajta.
