A vágy egy pillanatra sem hagy nyugodni – írta Tolsztoj, és ezt nem csak a felesége tanúsíthatja

Alkonyodott. A birtokra ereszkedett köd magába itta a lemenő Nap sápadt vörösét és puha selyemlepelként borult a házra. Szofja az emeleti dolgozószoba karosszékébe rogyott. Megigazította zilált kontyát, az ingaórára nézett, majd arcát a karfán megtámasztott kezébe hajtotta, és lehunyta a szemét. Gondolatban végigszaladt aznap elvégzett feladatain: kimosta Ilja ingecskéit és pelenkáit, zongoraleckét adott Tatjanának, írni és olvasni tanította Szergejt, ebédet és vacsorát készített, kiszellőztette a dunyhákat és a vánkosokat, fogadta Zsukovszkijt a faluból, aztán ellátogatott a klinikára. Kihagyott valamit? 

Elbóbiskolhatott, mert arra ébredt, hogy férje az íróasztala előtt áll, és egy köteg szamárfüles, tintafoltos papírt rendezget. 

 – Kezdhetjük? – kérdezte a férfi, és írógépére mutatott. 

 Az asszony felkelt, átült az írógép elé, maga alá húzta a széket és bólintott. 

 – Napóleon háborút indított Oroszország ellen, mert nem tudott nem menni el Drezdába, nem tudott meg nem ittasulni attól a nagy tisztességtől, a melyben ott része volt – diktálta Tolsztoj.

Exek, szeretők és házasságon kívül született lurkók

Az arisztokrata családban nevelkedett Lev Tolsztoj életéből 34 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ráeszméljen, nem folytathatja tovább a földi örömök hajszolását, ezért olyan jövendőbelit választott, aki konzervatív családból származott, és aki – reményei szerint – ártatlanságával és otthonról hozott értékeivel jó útra térítheti őt is.  

Szofja Andrejevna Bersz tizenkilenc éves volt, amikor igent mondott az író házassági ajánlatára. Tolsztoj azonban mégsem akarta hazugságokkal kezdeni új, makulátlan életét, ezért mielőtt oltárhoz vezette volna fiatal kedvesét, elküldte neki naplóját, amelyben talán előző kapcsolatainak intim részleteiről is ejtett néhány szót. Feljegyzéseiből többek között egy parasztlánykával való afférjára is fény derült, melyből gyermeke született. 

Menyasszonyát sokkolták az olvasottak, és ugyan nem bontotta fel az eljegyzést, de úgy érezte, képtelen lesz megbékélni mindazzal, amit Tolsztojról megtudott. „Minden alkalommal, amikor megcsókol, arra gondolok: nem ez az első alkalom, hogy így elragadtatta magát. Az én szívem is lángra gyúlt azelőtt, de csak képzeletben, miközben ő gyönyörű, hús-vér nőkkel volt együtt” – jegyezte le aggodalmait Szofja. 

Tolsztoj elhatározta, hogy házasságában megtisztul fiatalkori bűneitől, de rossz szokásait sosem tudta levetni, azok élete végéig elkísérték őt és feleségét. 

A férfi, akit a vágyai hajtottak

Tolsztojnak két szenvedélye volt, amelyekről sosem tudott volna lemondani: az írás és a nők. Nagy reményekkel indult a házasságba, de a vágyai végül felülkerekedtek rajta. „A bűn már szokásommá vált – írta naplójában. – Nővel kell lennem, különben a vágy egy pillanatra sem hagy nyugodni.”

Ugyan szerette a feleségét, nem csak azt várta el tőle, hogy hunyjon szemet hűtlensége felett. Sokat követelt Szofjától, ezek közé tartozott például az élénk házasélet. Elég csak annyit mondanunk, hogy összesen tizenöt gyermekük született. 

Ráadásul valahányszor Szofja teherbe esett, az író a falubéli asszonyok és lányok karjai között keresett megnyugvást a test örömeiben, feleségének pedig egy szava sem lehetett, hiszen férje már a házasságuk elején nyilvánvalóvá tette, hogy ugyan megpróbál törekedni a hűségre, de teljes önmegtartóztatást nem ígérhet. 

Ennek ellenére, levelei alapján, Szofja nagyon szerethette a férjét. Minden alkalommal, amikor nélkülöznie kellett, úgy érezte, mintha a lelke egy darabját vesztette volna el. „Számomra minden halott ön nélkül. Csak azt szeretem, amit ön szeret” – írta levelében Tolsztojnak. A szülés körüli napokban az írót mégis hazahúzta a bűntudat és a Szofja iránti szeretete, éjszakákat virrasztott át az asszony ágya mellett. 

Hamupipőke, Hamupipőke...

Férje hűtlenségének tudatával együtt a Jasznaja Poljana-i birtok minden ügyes-bajos gondja is Szofja vállát nyomta. Mivel Tolsztoj szembe kívánt menni nemesi örökségével, eldöntötte, hogy nincs szüksége személyzetre, ezért mindazt a munkát, amit máshol egy többfős csapat végzett el, feleségének kellett magára vállalnia. 

Így Szofja vezette a háztartást és viselte gondját a birtoképületeknek, nevelte, tanította és etette a gyerekeket, mi több, még azoknak a parasztoknak az ügyeivel is ő foglalkozott, akiknek gondjuk akadt a szomszédaikkal vagy kölcsönre volt szükségük, és a falubéli klinika megalapításának a költségeit is ő állta. 

Ha pedig maradt még néhány szabad órácskája a napban, akkor férje szerkesztőjeként, titkárnőjeként és ügynökeként dolgozott. A Háború és béke teljes szövegét például hétszer másolta le. 

Tolsztoj élete végén a hitről alkotott, sajátos elképzelései miatt elidegenedett az ortodox egyháztól, és ezzel együtt családjától is. Halála évében aztán összecsomagolt, és elhagyta otthonát, feleségét és gyerekeit, megfeledkezve arról, mennyi mindent köszönhet Szofja érte hozott áldozatainak.