A nagy Gatsby írója és bohém felesége fenekestül felforgatta New Yorkot

F. Scott Fiztgerald A nagy Gatsby című regényébe belesűrítette a dzsesszkorszak esszenciáját: az alkoholmámort, a fényűző partikat, a gondtalan költekezést, egyszóval a ’20-as évek bohém életfilozófiáját. Persze ki más tudta volna mindezt jobban átadni, mint a kor fiatalságot és szabadságot szimbolizáló ikonja? 

Ígéretes kamaszból lázadó fiatal

Francis Scott Key Fitzgerald a tollforgatás képességével génjeibe kódolva született. Nevét arról az apai ági felmenőjéről kapta, aki az amerikai himnusz szövegét szerezte. Talán Fitzgeraldot valóban írói pályára szánták, talán csak büszkék voltak a rokonra, aki dicsőséget szerzett a családnak, a fiú mindenesetre nem hozott szégyent a nevére. A fiatal Scott minnesotai iskolaévei alatt jelentette meg első komolyabb írását, egy detektívregényt az iskolaújságban. 

A Princetonra kerülve viszont magával ragadta a ’20-as évek dzsesszkorszakának előszele. Elkezdett inni, és elmaradozott az óráiról. Ebben az időszakban, tizennyolc évesen szeretett bele egy tizenhat éves lányba, Ginevra Kingbe, aki később A nagy Gatsby Daisyjét ihlette. Fitzgeraldot többé nem érdekelte az iskolapad: otthagyta az egyetemet és bevonult a hadseregbe. 

A csatatérre érkezve megrémítette a lehetőség, hogy elhalálozhat még azelőtt, hogy jelentős életművet hagy maga után. Hitte, hogy nincs vesztegetni való ideje. Ugyan bevonulása után nem sokkal véget ért a háború, mi több, a fegyverszünetet már azelőtt bejelentették, hogy őt külföldre szállították volna, rövidre sikerült katonasága alatt megírta A romantikus egoista című regényét. 

Scott, Zelda és a dzsesszkorszak

Az írói lendületen túl Fitzgerald mást is profitált a háborúból. Itt találkozott jövendőbeli feleségével, az önkéntesként dolgozó Zelda Sayre-rel. A férfi mindennap felhívta, szabadnapjain pedig meglátogatta a tizennyolc éves lányt Montgomeryben. Mesélt neki a terveiről, és részletet küldött neki készülő könyvéből. Annyira belehabarodott a lányba, hogy Az Édentől messze című munkájában átdolgozta Rosalind Connage alakját, hogy jobban hasonlítson Zeldára, és a lány naplójából szó szerint emelt át idézeteket hősnője szájába. A klub pedig, ahol először találkoztak, később Jay Gatsby és Daisy Buchanan első találkájának a helyszínét ihlette. 

De nem Fitzgerald volt az egyetlen férfi, aki Zeldának udvarolt, a versenyhelyzet viszont csak még elszántabbá tette őt. Hamarosan azonban a Long Island-i Camp Millsbe küldték, de a béketárgyalások alatt visszatért a Montgomery melletti bázisra. A háború lezárása után New Yorkban telepedett le, de nem felejtette el Zeldát. Sűrűn írt neki, 1920 márciusában édesanyja jegygyűrűjét is mellékelte az egyik leveléhez. A család és a barátok azonban – akikhez eljutott Fitzgerald alkohol iránti rajongásának híre – óvatosságra intették Zeldát. 

Szeptemberre az író befejezte első regényét, a háború alatt megkezdett, Az Édentől messze című könyvet. A műtől sokat várt, többek között, hogy meg tudja vele győzni Zeldát, menjen hozzá. A lány abban az esetben egyezett bele a házasságba, ha az írás valóban megjelenik. Az Édentől messze március 26-án került a boltok polcaira, Zelda három nappal később érkezett meg hozzá New Yorkba, április 3-án pedig egybekeltek.

A pár zabolátlan viselkedésével, stílusos megjelenésével és bohém életmódjával hamar magára vonta New York figyelmét. Nemegyszer utasították ki őket ittasságuk miatt hotelekből, Zelda pedig egyszer megmártózott a Union Square-en található szökőkútban. A róluk megjelenő cikkek a fiatalság és siker ikonjaivá tették őket.

1921 októberében kislányuk született, Frances „Scottie” Fitzgerald. Zeldát nem kötötték le különösképpen a háziasszonyi teendők, amit jól bizonyít írása, amivel a Herper & Brothers Favorite Recipes of Famous Women (Híres nők kedvenc receptjei) című rovatához hozzájárult: „Mindenekelőtt derítsük ki, hogy van-e otthon szalonna, ha van, kérdezzük meg a szakácsot, hogy melyik serpenyőben süssük meg. Továbbá kérdezzük meg azt is, hogy van-e tojás, és ha igen, vegyük rá, hogy készítsen el nekünk kettőt. A pirítóssal jobb nem is kísérletezni, mivel nagyon könnyen odakozmál. A szalonnát ne süssük magas lángon, különben vagy egy hét száműzetésre ítéljük magunkat a saját házunkból. Lehetőleg porcelánon tálaljunk, de az arany vagy a fa is megteszi.”

Kifizetetlen számlák

A ’20-as évek közepén a házaspár Rómába utazott, Fitzgerald itt kezdett el dolgozni A nagy Gatsbyn. Zelda a táncban találta meg a szenvedélyét. Balett-táncosnőnek készült, de olyan intenzitással gyakorolt, hogy fizikai és szellemi összeomlás szélére sodorta magát. Az ideg-összeroppanás 1930-ban, franciaországi útjukon érte utol, ezért hamarosan visszatértek Amerikába, de Fitzgerald továbbra is sokat utazgatott, közben kortársaival ismerkedett. 

Így talált barátra Ernest Hemingway személyében is, aki rajongott A nagy Gatsbyért. „Tehetsége annyira természetes volt, mint a lepkeszárnyon a minta. De ennek ugyanúgy nem volt tudatában, mint a lepke, és annak sem, amikor a minta lesöprődött vagy meghibásodott. Később észrevette, hogy szárnyai megsérültek; megtanult gondolkozni, de repülni már nem tudott, mert a repülés vágyát elvesztette – csak arra tudott emlékezni, valamikor milyen könnyen tudott szárnyalni” – írta róla a Vándorünnep című könyvében. 

Hemingway barátja önkontrolljának elvesztéséért Zeldát okolta, aki szerinte minduntalan ivásra buzdította férjét, elterelve figyelmét az írásról. Bohém életvitelük ráadásul minden pénzüket elemésztette, hiába keresett jól regényeivel Fitzgerald. Novellák publikálásával és hollywoodi forgatókönyvek írásával próbálta fedezni fényűző mindennapjaikat és Zelda szanatóriumi számláit. 

A kórházban töltött idő alatt Zelda megírta önéletrajzi regényét Save Me the Waltz címen, amit hosszas veszekedések után némileg átdolgozott, hogy ne fedje le Fitzgerald Az éj szelíd trónján című könyvének témáit. 

Míg Zelda hátralevő életét elmegyógyintézetekbe zárva élte le, férje Hollywoodban összeköltözött egy helyi újság pletykarovatának vezetőjével, Sheliah Grahammel. Az írót negyvennégy éves korában két szívroham érte, a másodikba belehalt. Nyolc évvel később a Highhland Memorial Hospitalban tűz ütött ki, és Zelda kilenc másik pácienssel együtt odabent veszett.