A 65 éve a vásznon levő színész nevének hallatán egyszerre jut eszünkbe a westernfilmek aranykora, vaskori életrajzi filmek sora és egy füstölgő Smith & Wesson a ’60-as évektől egészen máig. Páratlanul gazdag életmű, három Golden Globe- és két Oscar-díj, számtalan jelölés és elismerés. Látszólag nem úgy érzi, hogy elfáradt volna: legutóbbi filmje 2019 végén landolt a mozikban, és ki tudja, mi van még a tarsolyában.
Sámsonként született
Legalábbis így becézték a nővérek a kórházban, 5,2 kilós születési súlya ugyanis világrekord-közeli. Bármennyire is meglepő, Eastwood a középsuliban többször bukott, még nyári iskolába is járt, aztán amikor obszcén feliratokat rajzolt az intézmény sportpályájának eredményhirdető táblájára, majd felgyújtott egy miniszobrot az iskola gyepén, kirúgták. Ekkortájt több munkahelyen kipróbálta magát: újságkihordó, testőr, boltos, erdei tűzoltó és golflabdaszedő is volt. Az, hogy leérettségizett-e, mindmáig rejtély, de feltételezzük, hogy végül sikerült neki, hiszen 1951-ben megcélozta a seattle-i egyetemet. Végül a hadseregnél kötött ki. „A koreai háború témáját mindig dobta, remélve, hogy mindenki arra következtet, hogy a frontvonalon volt, valamiféle hősként. Valójában egész végig az észak-kaliforniai Fort Ord testőrosztagánál szolgált”, mesélte Sondra Locke, Eastwood egyik korábbi élettársa a The Good, the Bad, and the Very Ugly – A Hollywood Journey (A jó, a rossz és a nagyon csúf – egy hollywoodi utazás) című könyvben.
Először a mozivásznon
Nehéz elképzelni Hollywood örökös párbajhősét jelentéktelen szerepben, pedig neki is el kellett kezdenie valahol: 1955-ben egy borzalmas, szörnyes horrorban játszott. A Revenge of the Creature-ben Eastwood egyszerű labortechnikus, aki azért aggódik, mert kísérleti patkánya elszökött. Egy pillanattal később – és itt a rendkívül humoros betét, persze idézőjelben ‒ összerezzen, hiszen rájön, hogy az apró pokolfajzat egész végig a laborköpenyében rejtőzött. A film egyébként A fekete lagúna szörnye című klasszikus horrorfilm folytatása ‒ egy a sok bugyuta, korai sci-fi horrorok közül. Eastwood egyébként nem kapott helyet a stáblistán, és szerencséjére nem is ragadt bele ebbe a műfajba, és pár évvel később ‒ több jelentéktelen film után ‒ zsebében is volt a debüt, hiszen főszereplő lehetett a Rawhide című westernsorozatban. Innen már egyenes út vezetett az Egy maréknyi dollárért főszerepéhez.
Eastwood, a zeneszerző
Ha közelebbről megnézzük az életművét, látjuk, hogy több filmjének nemcsak rendezője és főszereplője volt, de zeneszerzője is: ilyen a Misztikus folyó, a Millió dolláros bébi, A dicsőség zászlaja, az Elcserélt életek vagy a J. Edgar – Az FBI embere. De ő szerezte a főtémáját a Gran Torinónak is, illetve nemcsak komponál, de énekel, és zongorán is tökéletesen játszik, a Millió dolláros bébi zenéjéért pedig Grammyre is jelölték. Egész életét végigkísérte a zene, rendkívül szereti a dzsesszt és a countryt. Minden bizonnyal fia, Kyle Eastwood dzsessz-basszusgitáros és zeneszerző tőle örökölte a tehetségét.
A halál fala
Egyik korai rendezése volt a Bosszú az Eiger csúcsán, amelyben Hemlockot, a visszavonult bérgyilkost alakította, és amelyben a svájci Eiger-csúcson kellett forgatniuk. Zöld háttér és bármilyen modern technika hiányában a stáb tényleg kiment felvenni a jeleneteket a hideg Alpok kellős közepébe. A történet azonban tragikus fordulatot vett, amikor a 26 éves hegymászó, David Knowles baleset következtében meghalt, miközben Mike Hoover trénerrel és tanácsadóval – aki szintén komoly sérüléseket szenvedett ‒ éppen a csúcsot próbálták meghódítani a film készültekor. Eastwood úgy döntött, leállítja a forgatást, ám a hegymászók csapata tiltakozott: szerették volna, ha Knowles halála nem lenne hiábavaló. A rendező ekkor úgy döntött, hogy nem kockáztatja senki életét: maga csinálta meg a jelenetet, méghozzá testdublőr nélkül. Ő mászta meg a halál falaként is emlegetett meredek hegyoldalt. Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy egy színész ilyen kockázatos szituációnak tegye ki magát ‒ kivéve talán Tom Cruise-t, aki szintén szereti magát életveszélyes helyzetekbe hajszolni.
Lehetett volna James Bond és Superman is
Jogos a kérdés: miért nem játszotta el a 007-es ügynök vagy a kriptoni szuperhős szerepét? Férfiassága és merev grimaszai tökéletesen illettek volna mindkettőhöz. Nos, az ok igen egyszerű: nem akarta. Miután Sean Connery leforgatta az utolsó Bond-filmjét (Gyémántok az örökkévalóságnak, 1971), a stúdió azt szerette volna, ha Eastwood lép a helyére. Minden bizonnyal másként alakult volna a karrierje, ha Bonddal is összenő a neve, ám ő úgy gondolta, a 007-es ügynököt mindenképp angol színésznek kell játszania. Superman szerepét is felajánlották neki, ő azonban csak annyit mondott: „Mindig is az olyan karaktereket szerettem, akik két lábbal a földön járnak.” A realista hősök, akik bármilyen köpeny és küldetéstudat nélkül, önnön emberségükből jók, mindig jobban vonzották.
Életeket is mentett
Bizonyítva a tényt, hogy Clint Eastwood minden bizonnyal a leghősiesebb figura a bolygónkon (némi túlzással): a színész A Jó, a Rossz és a Csúf forgatásán megmentette Eli Wallach életét, amikor a híd felrobbantását vették filmre. Eastwood odaszólt Wallachnak, hogy jobb lenne fedezéket keresnie, vagy távolabb jönnie a robbanástól. Az anekdoták úgy regélik, hogy Wallach nem élte volna túl a katasztrófát Eastwood tanácsa nélkül. Nem ez volt az egyetlen élet, amit megmentett: 2014-ben egy golfversenyen észrevette, hogy a rendező Steve John fulladozik egy falatnyi étel miatt. Eastwood odasietett és cselekedett, a Heimlich-fogással pedig megmentette az életét.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Túlélősztorik a háború másik oldaláról
Ahogy említettük, 1951-ben belépett a seregbe, ám nem a frontvonalon harcolt, hanem testőrként szolgált, valamint úszóoktatást is tartott. Egy Douglas AD bombázón volt utas, amikor az lezuhant az óceánba, nem messze Kalifornia partjaitól. A pilótával együtt sikerült kiszabadulnia a roncsok közül, majd 5 kilométert úsznia a szárazföldig. Hihetetlen, izgalmas túlélősztori, amiről úgy gondolhatnánk, hogy tökéletesen illene valamelyik filmjébe, ám ez nem Eastwood stílusa: ő sosem verte nagydobra a tetteit.
Üzenet a fegyverek ellen
Annak ellenére, hogy ismert filmjeiben gyakran fegyverrel a kezében bukkan fel, Clint Eastwood a való életben fegyverellenes. És bár a fegyver általi erőszak minden filmjében megjelenik, ezek éppen azt szolgálják, hogy a fegyverviselés hátrányait és káros hatásait helyezze előtérbe. Sokszor zár ilyen tartalmú üzenettel, ennek legjelentősebbje a Nincs bocsánat, egy kései western, amelyben az erőszak következményeit vizsgálja (ezért is tartják ezt a filmjét atipikus westernnek). Ugyanígy annak ellenére, hogy a mozivásznon szinte mindig van a szájában cigaretta, Eastwood sosem dohányzott, talán ezért is van, hogy 90 éves és semmi baja.
Pár száraz adat
És végül Clint Eastwood élete számokban: színészként 71 filmben szerepelt, rendezőként 41 filmet jegyez. Mindkettő óriási szám, főleg, ha azt vesszük, hogy egy rendező pályafutása során átlagosan 10-15 filmet rendez. Producere volt 50 filmnek, és 41 film zenéjéért felelt (akár részleteiben, vagy teljes egészében). 11 Oscar-díjra jelölték, melyből kettőt meg is kapott – a Nincs bocsánat és a Millió dolláros bébi rendezéséért. Két felesége és két partnere volt, és összesen 8 gyereke van ‒ legalábbis hivatalosan, ugyanis állandó kapcsolatai mellett és között számtalan afférja is volt.
