Száraz gőzölésnél a forrón üvegekbe töltött befőttek saját hőjét használjuk fel, és arra kell törekednünk, hogy az üvegek minél lassabban hűljenek ki. A megtöltött és légmentesen lezárt, forró üvegeket azonnal többrétegű papírba csavarjuk, majd egy jó sűrű szövésű takaróval bélelt lábasba, ágyneműtartóba, ládába vagy más tárolóba tesszük, és ott hagyjuk kihűlni.
Ha nyers zöldségekkel és gyümölcsökkel dolgozunk, inkább a nedves dunszt a hatékony, amelynek során a lezárt üvegeket nagy lábasban, vízben forraljuk.
Mire jó egyáltalán a dunsztolás?
Hát a tartósításra – mondhatnánk egyszerűen. A pontos válasz inkább az, hogy a biztonságos tartósításra és annak elkerülésére, hogy az üveg tartalma megromoljon. Dunsztoláskor a befőttesüveget, az üvegben maradt levegőt és magát a befőzésre szánt gyümölcs- és zöldségféléket hőhatásnak tesszük ki, aminek köszönhetően a különböző, romlást okozó baktériumok és mikroorganizmusok jelentős része elpusztul, így nem rémkedik tovább az üvegben.
Vagyis a dunsztolás azért fontos, hogy megnöveljük a finom, házi készítésű befőttjeink, lekvárjaink eltarthatóságát.
Említettük már, hogy alapvetően fontos a higiénia – olyannyira, hogy nagyanyáink gyakran külön befőzőedényt és csak ehhez használatos fakanalat tartottak. Ez élelmiszer-biztonsági szempontból is fontos lépés volt, ugyanígy az üvegek alapos elmosása és mikróban vagy forró vízben való hevítése is.
És még ez sem feltétlenül elég: bár a hőkezelés elpusztítja a mikrobákat, a cukor, a méz, a só, az ecet vagy alkohol hozzáadása megakadályozza a szaporodásukat – ezzel is sokat teszünk az eltarthatóságért.
