2015-ben 22 év börtönre ítéltek egy új-mexikói fiatalembert, Anthony Blas Yepezt, aki megölte a barátnője mostohanagyapját. Az elkövető ügyvédje, Helen Bennett most az eset újratárgyalását szeretné elérni, ugyanis – mint állítja – a tesztek alapján Yepez a tudósok által „harcos génnek” nevezett enzim módosulásával született, ami erősítheti az agressziót az arra hajlamos személyeknél. Tényleg kevésbé felelnek a bűnözők tetteikért a genetika tükrében? Erről értekezik a Medium GEN cikke.
Először elutasította a bíróság az ügyvéd kérelmét
Yepez barátnőjével és annak 75 éves mostohanagyapjával, George Ortizzal élt egy fedél alatt. A fiatalok és az idős férfi között hangos szóváltásra került sor, melynek során Ortiz arcon ütötte a lányt. Yepez tanúvallomása szerint ekkor elködösült előtte a világ, majd arra tért magához, hogy Ortiz élettelenül fekszik előtte a földön, erősen vérző tarkóval. Ezután Yepez és barátnője benzinnel locsolták le a férfi holttestét, majd elégették, és elmenekültek az áldozat autójával.
Az ügyben végül három évvel később született ítélet. Bennett már ekkoriban, a hosszadalmas tárgyalások során megpróbálta bevetni az említett génmódosulás tényét védence érdekében, a bíró azonban elutasította keresetét. Az ügyvéd 2018 novemberében újra próbálkozott, ezúttal nagyobb sikerrel – az ügyet újra tárgyalni kezdte Új-Mexikó legfelsőbb bírósága. Eredmény idén várható, bár az előzetes hírek szerint Bennett és védence nem sok pozitív fejleményre számíthat.
Egy enzim módosulása okozza
A monoamin-oxidáz (MAOA) gén agresszív viselkedésért felelős módosulását először 1993-ban mutatták ki holland kutatók. A tudósok egy olyan család géntérképét vizsgálták, amelynek öt generációra visszamenőleg minden férfi tagja elkövetett erőszakos bűncselekményeket, köztük gyújtogatást, nemi erőszakot és gázolást. Mindegyik vizsgált férfi szervezetéből hiányzott az említett enzim kiválasztásáért felelős gén.
A MAOA az agy ingerületátvivő vegyületei, köztük a szerotonin és a dopamin hormonok kiválasztódásáért, ezen keresztül pedig az impulzuskontrollért felel. Hiánya, illetve csökkent működése hajlamosabbá teszi az érintett személyeket az agresszív viselkedésre. Azonban a felmérések szerint a férfiak harminc százalékánál megfigyelhető hasonló elváltozás. Mi a magyarázata annak, hogy mégsem lesz mindannyiukból kegyetlen gyilkos?
Először is, a holland tudósok által vizsgált család mindegyik férfi tagjából teljesen hiányzott a MAOA-enzim, sok esetben viszont csupán a normálisnál alacsonyabb szintről beszélhetünk. Másodszor, a génmódosulás csak a hajlamért felel – ahhoz, hogy tényleg agresszív tettekké fajuljon a dolog, más, elsősorban pszichológiai tényezők is szükségesek. Az elkövetők többsége – miként Yepez is – gyerekkorában súlyos traumákat élt át, amelyek eltorzították a személyiségüket.
A jogászok lecsaptak a harcos génre
A tanulmány megjelenése óta eltelt negyedszázadban sokszor próbálták ügyvédek a harcos gént bevetni védekezésként, többnyire sikertelenül. 1994-ben egy Stephen Mobley nevű georgiai férfi lelőtte egy pizzéria tulajdonosát, majd bevallotta tettét. Mobley ügyvédei arra kérték a bíróságot, végezzenek a férfin genetikai vizsgálatot, hogy megállapíthassák, vajon jelen van-e nála az említett génmódosulás. A bíróság azonban elutasította a kérelmet, Mobley-t pedig végül halálra ítélték, és 2005-ben kivégezték.
2009-ben azonban az olasz bíróság csökkentette egy késeléses gyilkos büntetését, miután a tesztek kimutatták, öt különböző genetikai rendellenesség is fellelhető nála – köztük a MAOA csökkent szintje –, melyek erőszakosabb viselkedésre való hajlamot okozhatnak. Számos szakember támadta a döntést, köztük dr. Steve Jones genetikus, a Londoni Egyetem professzora. Jones szerint a genetikai hajlam nem tesz valakit gyilkossá. „A gyilkosságok kilencven százalékát Y-kromoszómával rendelkező személyek, vagyis férfiak követik el – mondja a professzor –, ennyi erővel tehát minden férfi enyhébb büntetést kaphatna.”
Dr. Han Brunner, az eredeti holland kutatás vezetője továbbra is kitart negyedszázada publikált megállapításai mellett, és úgy véli, azokban a ritka esetekben, amikor a gyanúsítottak szervezete egyáltalán nem termel MAOA-enzimet, a bíróságoknak figyelembe kellene venniük ezt a tényt. Azt, hogy végül mennyit nyom a latba az ítéletnél ez a rendellenesség, a bíró, az ügyvédek és az esküdtszék dolga eldönteni. Azonban olyan esetben, amikor csak az enzim csökkent működéséről van szó, a szakember szerint nem elégséges a bizonyíték ahhoz, hogy tényleg megfontolja a bíróság az esetleges öröklött agresszív hajlam lehetőségét.
A floridai Stetson Egyetem pszichológusa, dr. Christopher Ferguson szintén úgy véli, hogy a hasonló genetikai okokat figyelembe kell vennie a bíróságoknak, azonban nem automatikusan, és nem minden esetben. Nem szabad, hogy a bűnözés orvosi kategóriává váljon – mondja a szakember –, hiszen a genetikán túl rengeteg más tényező felel az erőszakos tettekért. Nem lesz valakiből rögtön bűnöző csak azért, mert egy génhibát örökölt.
Mit hoz a jövő a kriminalisztikában?
A MAOA azonban csak egy a számos genetikai módosulás közül, amelyek felelősek lehetnek az erőszakos hajlamért. A kriminalisztika eszköztára folyamatosan változik – napjainkban számos klasszikus módszert, például a hazugságvizsgálatot, a vérminta- és a kézíráselemzést is kezdik újraértékelni a szakemberek. David Chester, a Virginia Commonwealth University professzora szerint a genetika a jövőben képes lehet majd megmagyarázni az emberi viselkedést, egyelőre viszont még nem tart itt a tudomány.
Dr. Maya Sabatello, a New York-i székhelyű Columbia Egyetem bioetológusa azonban jogi és etikai kérdéseket támaszt a „génjeim tettek bűnössé” magyarázat ellen. Szerinte ez a nézőpont megfoszt minket a szabad akarattól, vagyis elveszi mindazt, ami emberré tesz bennünket. Ha minden genetikailag meghatározott, nekünk pedig nincs beleszólásunk abba, mit cselekszünk, az emberi lét legalapvetőbb értelme vész el – véli a tudós.
