Talán mondanunk sem kell, hogy a világban, pláne Hollywoodban régen nem így mentek a dolgok. A nők vékonyak voltak, szépek és szőkék – és kiszolgáltatottak –, akik másra sem vágytak, mint hogy egy jó nevű rendező vagy színész felfigyeljen rájuk. A férfiak macsó legényként álltak a gáton, egyik nőt szédítették el a másik után a vásznon és az életben egyaránt, karriert építettek, sokkal több pénzt kerestek, mint a nők, előjogokat élveztek. Megnézhette magát az, aki nem felelt meg a róla kialakított képnek. El tudtuk volna képzelni, hogy Clarke Gable odaáll a kamerák elé, előveszi a sármos tekintetét, majd közli, hogy bocs, Scarlett, de nekem Ashley jobban tetszik?
Éppen ezért a filmstúdiók nagyon vigyáztak arra, hogy a kétségtelenül jelen lévő homoszexualitás semmiképpen se kerüljön nyilvánosságra. Hollywood aranykorában, az 1920-as években még nem számított akkora tabunak a homo- és biszexualitás, a beöltözés, mint később. Ennek ellenére a társadalmi elfogadása nagyjából egyenlő volt a nullával. Amelyik sztárról, pláne férfiról kiderült, hogy a saját neméhez vonzódik, azt nagyon gyorsan átalakították – mesélte Stephen Tropiano, a Screen Studies at Ithaca College professzora és a The Prime Time Closet: A History of Gays and Lesbians on TV című könyv szerzője.
Ez pedig úgy nézett ki, hogy az illető színész hirtelen szerelmes lett egy vonzó, készséges nőbe, akit persze el is vett feleségül, és cuki gyerekeket nemzett neki. Szó sem esett arról, hogy a szabadidejében milyen bárokba látogat. Heteroszexuálisnak mutatták, amíg csak élt, vagy vonatozhatott vissza oda, ahonnan az álomgyárba jött. A házasságokat a stúdiók intézték el, és olyan is előfordult, hogy két legyet ütöttek egy csapásra, amikor egy leszbikus nőt és egy meleg férfit házasítottak össze.
Ez az időszak bizony az 1970-es évekig kitartott, amikor – az 1969-es, a stonewalli lázadás után – a homo- és biszexuálisok elkezdtek kiállni a jogaikért.
Miért egyeztek bele?
Egyetlen bi- vagy homoszexuális színésznek sem telhetett túl sok öröme egy rákényszerített frigyben. Miért egyeztek mégis bele? A szerződésükben álló erkölcsi záradék miatt. Akkoriban a stúdiók olyan szerződéseket kötöttek a színészekkel, amelyekben feketén-fehéren ott állt, hogy ha a színész elveszíti a köz tiszteletét, akkor megvonják tőle a fizetését, vagy súlyos esetben ki is rúgják. Persze nem csupán a nemi hovatartozás verhette ki a biztosítékot a rajongótábornál, a bűncselekmények, a tisztességtelen, botrányos magatartás, az erkölcstelen ruházat éppúgy ebbe a kategóriába tartoztak. A különböző záradékok egyébként a mai napig használatban vannak a szerződésekben, legfeljebb a tartalmuk változott némileg.
Kedves Rudolph, ő itt a feleséged
Az egyik első kényszerházasság, amit színész a szerződése miatt kötött, a kor egyik legnagyobb szexszimbólumát, Rudolph Valentinót verte aranybilincsbe 1919-ben. Feleségének a leszbikus hajlamairól híres Jean Ackert választották. A szertartást szépen végigcsinálták, de a nászéjszakánál már, ahol senki sem figyelte őket, kimutatták igazi érzelmeiket. Acker nemes egyszerűséggel kizárta Valentinót a szállodai szobájukból, és aztán nem sokkal később el is váltak. A színész 1923-ban újra megpróbálta az elrendezett házasságot Natacha Rambova jelmeztervezővel. Ezzel azonban nem értek véget a megpróbáltatásai, többször is nyilvános ökölvívó-mérkőzésen kellett bizonygatnia férfiasságát. Nem tudni, hogy ez az állandó küzdelem a nyilvánossággal nem járult-e hozzá egészsége megromlásához és tragikusan korai halálához. Valentino 31 évesen hagyta itt ezt az árnyékvilágot, rajongó nők milliói gyászolták.
Sztárok álca mögé bújva
A másik híres álházasság Barbara Stanwyck nevéhez fűződik. A sztár a saját neméhez vonzódott, de a törvényes frigy mögé bújva támadhatatlanná vált. Szükség is volt rá, mert az 1950-es években az erkölcsök még szigorúbbá váltak, a homoszexuális színészek egy része félelemben élt. A kor egyik legragyogóbb csillaga, Rock Hudson is közéjük tartozott, de őt biztonságban tartotta a titkárnőjével kötött elrendezett házassága. A frigy ugyan nem tartott sokáig, de kiválóan elleplezte Hudson viszonyát Marc Christian színésszel.
Miközben Hudson nemi irányultsága – legalábbis a kollégái számára – nem volt titok, Cary Grant biszexualitásáról csak pletykák keringtek annak ellenére, hogy 12 évig élt együtt Randolph Scott színésszel. Amikor rákérdeztek, több van-e köztük barátságnál, Grant következetesen tagadta a homoszexuális „vádakat”, ráadásul több exfeleséget is fel tudott mutatni bizonyítékul. Biszexuális előadóként élt még James Dean és Joan Crawford is, aki azt állította, hogy sikerült összehoznia egy egyéjszakás kalandot Marilyn Monroe-val.
Az első férfi, aki ellenszegült
Néhány bi- vagy homoszexuális előadó a szigorú szabályok ellenére úgy gondolta, inkább a szabadságot választja. Az 1930-as években William Haines nem volt hajlandó kényszerházasságot kötni, nyíltan vállalta homoszexualitását és partnerét, Jimmy Shields-et. Mindezt úgy, hogy szerződése volt az MGM stúdióval. A vezetőség ultimátumot adott neki: vagy hagyja, hogy heteroszexuálisnak álcázzák egy házassággal, vagy felbontják a szerződését. Haines az utóbbit választotta (bár döntésében közrejátszhatott az is, hogy kezdett kiöregedni a rá szabott szerepekből). Bár a színészettől el kellett búcsúznia, párjával sikeres belsőépítészeti céget hozott létre, és ugyanolyan híres és sikeres maradt, csak egy másik területen. A pár egy életen át kitartott egymás mellett, nem véletlen, hogy Haines-t tartják Hollywood első nyíltan meleg férfi színészének.
Bőven van még hová fejlődni
Mára szerencsére már senkit sem rúgnak ki a stúdiójától azért, mert homoszexuális. De azért azt ne higgyük, hogy Hollywood százszázalékosan elfogadó és kedves intézmény lett. A közönség legnagyobb része a heteroszexuális színészekkel tud azonosulni, értük tud rajongani, róluk tud ábrándozni. Mivel a homoszexuálisok kisebb célcsoportot jelentenek, a meleg színészeknek korlátozottabbak a lehetőségeik Hollywoodban. Persze időnként kijöhetnek olyan filmek, amelyek a meleg férfiak küzdelmeit mutatják meg, sőt Oscar-díjat is kaphatnak. Harminc éve azonban egy ilyen szerep még sokat ártott volna egy színész karrierjének.
