Csáth Gézát egy téves diagnózis ösztönözte arra, hogy kipróbálja a páciensein alkalmazott morfiumot, Juhász Gyulát betegsége lehetetlenítette el boldogságában, Márai Sándor felesége nélkül nem tudott tovább élni, József Attila halálának körülményeiről pedig még mindig viták folynak.
Csáth Géza függősége
A Brenner József néven született Csáth Géza a magyar irodalom egyik legmegosztóbb alakja. Lehet szeretni a kétségkívül zseniális novellái miatt, de persze joggal haragudhatunk rá nőügyei és házasságának végkimenetele miatt. Azt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy téves diagnózis miatt indult morfiumfüggősége huszonhárom éves korától kezdve nagy hatással volt az életére. Naplójában rendszeresen vezette a felhasznált adagok mennyiségét, és bár biztos volt benne, hogy le tud állni, a szer végül mégis túlnőtt rajta.
Élete vége felé paranoiás téveszmék határozták meg a mindennapjait. Meg volt róla győződve, hogy felesége, Jónás Olga megcsalja, sőt hogy közös kislányuknak sem ő az édesapja. Azt hitte, a nő meg akarja győzni róla, hogy őrült és elmegyógyintézetben a helye, ahová végül valóban bekerült.
Csáth halála előtt sokszor utalt arra a naplójában, hogy az életének egyszer majd az öngyilkosság vet véget. „Ha eljön az idő, hogy meg kell halnom: akkor befecskendezek először 0,02 g morfint. Elszívok egy cigarettát, várok 20 percet, de nem többet. Ezután 3 x 0,06 morfint. Mire egészen álmos leszek. Ekkor veszem a kloroformosüveget és egy zsebkendőt. Ezt rákötöm az orromra, a kezeimet pedig bedugom a nadrágszíjam alá szorosan. Ezután olvasok hangosan: 1, 2, 3, 4. Ez elég gyáva halál, de haljon meg bátrabban (egy pisztolylövéssel) az, aki az élettől teljesen megundorodott. Én azonban szeretném és imádnám az életet – és csak azért halok meg, hogy ocsmány szenvedések elől meneküljek.”
De nemcsak saját, hanem felesége halálát is tervezgette. „A nőt nem azért ölöm meg, mert titkoltban megcsalt, hanem mert nyilvánosan meggyalázott és az életemre tört. Szajha cselédjével megbolondítottak, agyonszekíroztak.” Az elmúlás gondolata Csáthot novelláiban is foglalkoztatta. A kályhában egy diák fullad meg, Az anyagyilkosság címe önmagáért beszél, A varázsló halálában pedig saját halálát vizionálja az ópiumfüggő varázsló történetével.
Harminckét évesen orvosi vénylapokra írta le végrendeletét, amit öccsének, Dezsőnek küldött el, ezekben egyedül Olgáról nem tett említést. Unokatestvére, Kosztolányi Dezső szerint ekkorra már a férfi
...testén nem volt egyetlen fillérnyi helyecske sem, melyet föl ne tépett volna az oltótű. Tályogok keletkeztek rajta és szíjakkal kötötte át lábát, hogy valahogy vánszorogni tudjon.
Végül úgy döntött, hogy befekszik a bajai kórház elmeosztályára. Hamarosan azonban megszökött, és kislányuk szeme láttára három golyóval megölte feleségét, ő maga pedig felvágta saját ereit. Csáth egy levelében arról írt öccsének, hogy Olga írásba foglalta, hogy közös elhatározásból lesznek öngyilkosok. „Ha akarom, megölhetem őt, és senki sem fog gyilkosnak mondani.” Csáthot sikerült megmenteni, visszavitték a kórházba, elmondták neki, hogy felesége meghalt, de még a temetési számláknak sem hitt. Pár nappal később ismét megszökött, és a szerb határellenőrzésnél lopott pantoponnal mérgezte meg magát.
Juhász Gyula magánya
A költő először 1905. október 1-jén, huszonkét évesen kísérelt meg öngyilkosságot. Azt tervezte, hogy a Lánchídról a Dunába veti magát, de szerencséjére véletlenül éppen arra járt fiatalkori szerelme, Klima Ilona, aki elmondta neki, hogy Szegeden megjelent az első verseskötete, ez pedig eltántorította az ugrástól.
Pedig csak ezután következett az Anna-versek időszaka, ami még mélyebbre taszította a költőt. Sárvári Annát – Nusikát – három évvel később, 1908-ban látta meg a nagyváradi színházban, és azonnal szerelembe esett. Juhász csak távolról merte csodálni múzsáját, végül egy közös ismerősük bemutatta őket egymásnak. Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy személyesen találkoztak.
„Mindössze egyszer beszéltem vele, akkor is különös körülmények között. Lakásomon víg társaság gyűlt össze, s valaki szólt, hogy künn a jeges téli estében, az utca túlsó oldalán a fiatal tanár, Juhász Gyula toporog és fagyoskodik. Kimentem hozzá és behívtam. Halk hangon válaszolt, ha kérdeztem és csak hallgatott és hallgatott” – emlékezett Anna. Juhász visszahúzódó ember volt, nem büszkélkedhetett különösebb sikerekkel a nők körében. Barátja, Móra Ferenc szerint a „nő után való mérhetetlen vágy s a nőhöz való közeledni nem merés betege” volt.
Az ezt követő évek magányban, depresszióval és a hirtelen jött siker feldolgozatlanságával teltek. 1914. március 6-án aztán Juhász mellbe lőtte magát a Nemzeti Szállóban. Tüdőlövéssel szállították a Szent Rókus Kórházba, ahová Eörsi Júlia, a Világ című lap riportere is követte, hogy tudósíthasson arról, mi történt a költővel. Nem meglepő, hogy Juhász azonnal beleszeretett az ágya mellett ácsorgó nőbe. Júlia című versében így írt az első találkozásról: „Fekete hídján a halálnak / Fehér szűz jött az életembe. / Júlia / Békéje, láza és szerelme.” A lány a költő mellett maradt, és segítette a felépülését, miután pedig visszatért Makóra, hogy tanítson, ügyeit intézte.
Ugye jobban van már, álmaim poétája... és nem okoz több szomorúságot azoknak, akik szeretik Magát nemes, nagy és előlelő tehetségén keresztül?
– szólt a költőhöz 1914 tavaszán írt levele.
1917 januárjában Juhász idegrohamot kapott, és a budapesti Moravcsik-klinikán kezelték, április 9-én pedig hivatalosan elmebetegnek nyilvánították. Hamarosan Eörsi Júliával is véget ért a kapcsolata.
Juhász 1937-ben úgy döntött, hogy nem harcol tovább a betegségével, a magánnyal és az elszigeteltséggel, ezért veronállal megmérgezte magát. Halálért a közvélemény a múzsát, Annát hibáztatta, pedig a nő sokáig nem is sejtette, hogy a költő rajong érte. „... csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám”.
Miután Anna egy csípősérülés miatt többé nem állhatott színpadra, férje pedig elvesztette állását, ő is megmérgezte magát. „Az ágy mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula – olvasható rajta a költő dedikációja. A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Anna-verseket olvasta” –írta a 8 Órai Újság.
Márai Sándor szerelme
Márai Sándort és feleségét, Matzner Ilonát, Lolát a véletlen hozta össze. Húszévesek voltak, amikor egy berlini teraszon először randevúztak. Az író a Tanácsköztársaságot támogató cikkei miatt kényszerült külföldre utazni, a lány szerelmi csalódás elől menekült. „Ennek a délutánnak minden részletére különös élességgel emlékszem – írta később Márai. – Úgyszólván nem is beszéltünk még személyes dolgainkról, s már kissé gondterhelten ültem mellette, bámultam a táncot, s arra gondoltam, miből élünk majd meg. A megismerés, a tökéletes megismerés sohasem idill. Szomorúan baktattunk haza.” Így kezdődött a hatvanhat évig tartó szerelem története.
Márai és Lola sok nehézségen mentek keresztül, mégis halálukig együtt maradtak. Az író a szülők akaratával szembeszegülve szerelmét megszöktette kassai otthonukból, és polgári házasságot kötöttek. Később, 1936-ban Lola védelméért aztán megtartották a katolikus egyházi esküvőt is. Gyerekük, Kristóf, húsz évvel a megismerkedésük után született és mindössze néhány hetet élt, halála mindkettejüket összetörte. Házasságuk ezután megromlott, Márainak többek között Tolnay Klárival és Mezey Máriával is viszonya volt.
A háború alatt aztán ismét közelebb kerültek egymáshoz. Miután Lola édesapját elhurcolták a kassai gettóból, a pár Leányfalun bujkált, ahol találkoztak egy árva kisfiúval, Jancsival, akit később örökbe fogadtak, és vele együtt hagyták el az országot. Többé nem tértek vissza. „Lola megígérte, hogy velem jön, és ez jólesett, mert lehetett bízni az ígéretében.
Az ember kétszer szeret bele egy nőbe: először, amikor megismeri, és aztán másodszor huszonöt évvel később, az ezüstlakodalmat követő időben.”
Sok helyen éltek a világban, végül 1980-ban San Diegóba költöztek. Lola ekkor már beteg volt, öt évvel később kórházba került. „A kórházban órákon át némán fogjuk egymás kezét. De néha, ujjheggyel, megsimogatja a kézfejem. Így ad jelt, hogy tudja, itt vagyok, még vagyok számára” – írta Márai. Lola 1986-ban halt meg, férje pedig az óceánba szórta a hamvait. Éjjelente naplóit, leveleit olvasta. Egy év múlva fogadott fia is meghalt. Márai egyedül maradt, a magány és a rák kínozta. Utolsó naplóbejegyzésében ez állt: „Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje.” 1989- február 21-én fejbe lőtte magát. Kívánsága szerint hamvait az óceánba szórták.
József Attila öngyilkossága
József Attila halálának körülményei a mai napig vitatottak, megoszlanak a vélemények arról, hogy öngyilkosságot követett el vagy egy szerencsétlen baleset áldozatává vált, mindenesetre a költő életében többször megpróbálta kioltani a saját életét.
Kilencéves volt, amikor a nővérével, Jolánnal folytatott veszekedés után elhatározta, hogy lúgkővel öli meg magát, de mivel az éppen elfogyott, keményítővel helyettesítette. „Végignyúltam a konyha kövezetén és vártam a halált. Sóhajtottam és nagyon meg voltam ijedve. Nagyokat nyeltem, habzani kezdett a szám. Ijedtségemben is egyedül a hatásra gondolva rájöttem, hogy akkor nyújtok csak igazán megdöbbentő látványt, ha a hab vastagon tódul ki a számon. Most minden figyelmemet arra fordítottam, hogy a nyelvemmel minél több habot toljak ki az államra. De azért egész testemben reszkettem, vonaglásszerű mozdulataimra emlékszem, komolyan azt hittem, hogy most meghalok” –írta az esetről.
Később, mialatt Makón tanult, a vizsgák okozta stressz és a honvágya miatt hatvan darab aszpirinnel próbált véget vetni a szenvedésének, Szántó Judittal való kapcsolata idején pedig hatszor kísérelt meg öngyilkosságot.
1931-től pszichoanalízisre járt. Egészen haláláig skizofréniával kezelték, újabban viszont úgy tartja a szakmai vélemény, hogy borderline személyiségzavarban szenvedett. Életének utolsó évében ismerkedett meg Kozmutza Flóra gyógypedagógussal, akibe első látásra beleszeretett, a lány azonban halogatta a költő lánykérésére a választ, és fogadta az akkor még házas Illyés Gyula közeledését is. Ebben az időben József Attila a Siesta Szanatórium betege volt. Miután Hatvany Bertalan nem tudta finanszírozni a kezelését, Balatonszárszóra került testvéreihez. Hosszas kérlelésre végül meglátogatta Flóra, kinek ekkor mutatta meg utolsó két művét, a Karóval jöttél és az Ime, hát megleltem hazámat című verseit, amiket a közelgő halál előjeleként is olvashatunk. „Ime, hát megleltem hazámat, / a földet, ahol nevemet / hibátlanul irják fölébem, / ha eltemet, ki eltemet.” Flóra ígért egy második látogatást is, de erre már nem került sor. József Attila levélben kérte rá, hogy ne jöjjön.
„Kedves Flóra!
Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. »Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van már!« – ezt Kosztolányi írta. Csókolom a kezét és sok barátsággal, szeretettel üdvözlöm. Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük, jóllehet a gyerekeknek küldte s én bizony nem is kértem tőlük, csak elvettem egyet.
Attila
Ui: Kérem, vasárnap ne jöjjön.”
1937. december 3-án, délután József Attila sétálni indult, a balatonszárszói vasútállomás felé indult, ahol átbújt a sorompó alatt, és nem sokkal később a 19 óra 36 perckor induló 1284-es tehervonat a költő halálát okozta. Koponyáját bezúzta, jobb karját leszakította.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
