A szúnyogok szó szerint a vérünkre utaznak, de – mint ez már közismert – csak a nőstények. A hímek növényi nedvekkel táplálkoznak, és csak ritka esetekben támadnak melegvérűre, míg a nőstények a szaporodáshoz szükséges vért szipkázzák ki belőlünk. Ott rajzanak minden melegvérű élőlény körül, és keresik a vérszívás lehetőségét. De honnan tudják, hogy ott vagyunk, és miért szeretnek egyes embereket jobban másoknál?
A szúnyognak meglepően jó érzékelői vannak, amelyek segítenek neki ránk találni a sötétben is. Elsősorban nem a látásukra hagyatkoznak, ami elég gyenge (bár annyi még megy nekik, hogy az élénk színű ruhák felé induljanak), hanem az általunk kibocsátott különböző anyagok érzékelésére.
Elárul a leheletünk
A legfontosabb emberjelző a kilélegzett szén-dioxid, ezt rendkívül kis koncentrációban is megérzik. Ezért kapnak több szúnyogcsípést a várandós nők, akik akár húsz százalékkal több szén-dioxidot is kilélegeznek, és a testhőmérsékletük is magasabb.
Emellett az izzadságnak, a tejsavnak, a húgysavnak, az ammóniának és a különböző baktériumoknak hála, a bőrünknek van egyfajta, a szúnyogok számára csábító illata. Mindenkit a saját, génjei által meghatározott szagkeveréke tesz vonzóvá vagy érdektelenné a szúnyogasszonyok szemében. Ezeknek anyagoknak a koncentrációja felelős azért, hogy a legtöbb csípés a robusztusabb baktériumkolóniával rendelkező bokánkra és a lábfejünkre érkezik.
Emellett édes italok fogyasztása után, illetve magas koleszterinszint esetén is azonnal támadásba lendülnek, de imádják még a már említett tejsavat, ami izommunka közben keletkezik – ezért törnek ránk olyan nagy számban szabadtéri sportolás után. És ha mindez nem lenne elég, a szúnyogok még a vércsoportunkat is figyelik. A 0-s vércsoportúak számíthatnak a legtöbb csípésre (kétszer annyira, mint az A-vércsoportúak), a B-sek a középmezőnyben helyezkednek el, míg az A-vércsoport boldog tulajdonosai valamivel védettebbek.
Miután egy szúnyog kiszúrt magának minket, először is felméri a terepet. Receptoraival azt is képes érzékelni, hol futnak erek a bőrünk alatt, és ezeket célozza meg. Miközben a szájszervét szépen a bőrünkbe fúrja, érzéstelenítő anyagot és vérhígítót adagol meglepő pontossággal, sőt vérünk víztartalmát is szűri szívás közben, és azt feleslegként kiválasztva ránk üríti. A szúnyog nyálával érkeznek azok a kórokozók, amelyek a betegségeket terjesztik, ami a földrajzi területtől függően lehet malária, sárgaláz, Zika-láz, dengue-láz, nyugat-nílusi láz, csak hogy néhányat említsünk. Nem véletlenül a szúnyog a leghalálosabb állat a világon.
Miért viszket és dagad meg a csípés helye?
A kis vérszívó nyálára szervezetünk azonnal reagál, hiszen nemkívánatos idegen anyag került a rendszerbe. Az allergiás reakciókért felelős hisztamin kezd termelődni, ezért tágulnak ki a hajszálerek (ez okozza a duzzanatot) és ezért viszket veszettül a bőrünk. Csak akkor nem vakarózunk, ha a szúnyog olyan területen csípett meg, ahol hiányoznak a viszketésérzésért felelős idegek.
A csípések elvakarása nemcsak azért nem jó ötlet, mert semmivel sem jobb, ha fáj, mint ha viszket, hanem azért is, mert a bőrünkön, a körmünk alatt is élhetnek olyan baktériumok, amelyek fertőzést okoznak, így előfordulhat, hogy a vakarózás miatt nagyobb problémával kell szembenéznünk, mint egy kis viszketés. Ráadásul a bőrirritáció mértékét is fokozzuk, ami még több antihisztamin-szállítmányt és kellemetlenséget jelent. Jéggel, fújással, viszketést enyhítő kenőccsel, bevált házi szerekkel már érdemes próbálkozni.
A nőstény szúnyog nem pusztul el a vérszívás után – hacsak le nem csaptuk –, hanem lerakja a petéit, pihen egy nagyot, és újra vadászni indul. Az állatok szaporodása esős, meleg időszakban felgyorsul, ráadásul a csapadékos időben az előző évi peték is kikelnek. Egyes szúnyogok ugyanis képesek arra, hogy olyan helyre tegyék a petéiket, ahol most ugyan nincs víz, de minden józan szúnyogszámítás szerint később lesz. A peték pedig várnak, akár éveken át, és akkor kelnek ki, amikor ideálisak a körülmények.
Tovább nehezíti a szúnyoghelyzetet, hogy a jelenleg alkalmazott irtás során csak a felnőtt egyedeket pusztítják el, a petéket és lárvákat nem. Egyébként csak hazánkban 48 szúnyogfajt azonosítottak, amelyek közülük négy fő faj (a beszédes nevű gyötrőszúnyog, a mocsári szúnyog, a jókora méreteket öltő balatoni szúnyog és az oldalfoltos szúnyog) támad emberre. Az olyan, külföldről érkező fajok, mint az ázsiai tigrisszúnyog, az ázsiai bozótszúnyog vagy a koreai szúnyog ritkán ugyan, de már jelen van Magyarországon is, ám olyan példányt itthon még nem találtak, amelyik betegséget terjesztett volna.
Új módszerek a szúnyogok ellen
Mint látható, a szúnyogok igen fejlett túlélési és vérszívási praktikákkal vannak felvértezve. Szerencsére mi is legalább ilyen okosak vagyunk, és képesek vagyunk védekezni ellenük. Kültéren a baldachinok, szúnyoghálók alkalmazása lehet praktikus, a piretrint vagy dietil-toluamidot tartalmazó szúnyogriasztó spray-k és kenőcsök is hatásosak (ne feledkezzünk meg a háziállatainkról sem), de azoknak sem kell a csípésektől szenvedniük, akik a házi készítésű szúnyogcsapdákat, a citrusfélék illóolaját, vagy különböző cserepes növények szúnyogriasztó erejét vetik be.
A jövőben pedig ennél is fejlettebb módszerek állhatnak majd rendelkezésünkre. Arról már tettünk említést, hogy a genetikailag meghatározott tényezők (vércsoport, anyagcsere stb.) hogyan befolyásolják a ránk vadászó szúnyogok viselkedését. Ezeket a géneket megváltoztatni nem tudjuk ugyan, de a kutatók már megpróbálják izolálni a különböző riasztó hatású vegyi anyagokat, és így reményeik szerint a szúnyogriasztók új generációját dobhatják majd piacra.
Azokon a területeken, ahol a szúnyogok halálos betegségeket okozó kórokozókat terjesztenek, folyamatosan kísérleteznek illatanyagokkal, gázokkal felszerelt szúnyogcsapdák kiépítésével (például Bill Gates is nagy erőkkel támogatja ezeket a programokat). Szerencsére itthon ilyenekre egyelőre nincs szükség, elég hatékonyak a már ismert módszerek, de ki lehet próbálni a modern, okostelefonos szúnyogriasztó alkalmazásokat is, amelyek az emberi fül számára nem hallható, de a szúnyogoknak utálatos, magas frekvenciájú hangot adnak ki meghatározott ideig. Még mindig jobb, mint az elviselhetetlen döngicsélés.
