Arról napokig vitatkozhatnánk, milyen halált érdemelt volna Hitler, de felesleges – be kell érnünk azzal, ami történt. Ettől függetlenül a világon nagyon sokan kívánták a Führer pusztulását, és közülük többen tettekre is váltották a szavakat. Legalább 42 merényletkísérletről tudunk, amit megszerveztek, kiviteleztek, néhány náci vezérnek ki is oltották az életét, de a döntő pillanatban valami mindig félresikerült: a sárkány fejét nem tudták levágni. Sokszor egyetlen percen múlt minden.
Söröskorsókkal kezdődött
Hitler a harmincas évek gazdasági világválságának időszakában került hatalomra. Az egész országot belerángatta a második világháborúba, ezért sokan úgy gondolják, minden német náci volt – pedig ez messze nem igaz. Már a kezdeti időszaktól létezett a német ellenállás, köztük jó néhány taggal a katonai felső vezetésből, ahogy a legtöbb gyilkossági kísérletet is németek követték el Hitler ellen.
Az első alkalommal még nem a háború közelgő réme, hanem a nézetei miatt akarták likvidálni. 1921-ben a feltörekvő festő háromszáz ember előtt fejtette ki nézeteit, mire a közönség repülő söröskorsókkal fejezte ki nemtetszését. A kialakuló tömegverekedésben Hitlerre is adtak le lövéseket (amiket ő viszonzott), de nem sérült meg. Ettől persze még nem volt biztonságban, két évvel ezután Türingiában lőtt rá két ismeretlen, majd nemsokára újabb merénylő próbálta hidegre tenni. 1929-ben már a pódium alatt várt rá a robbanóanyag, ám Hitler beragadt a vécébe, és mire kiért, a robbanás már megtörtént.
Módszeresen likvidálta az ellenségeit
A Führert nem ejtették a fejére, ügyesen védekezett a merényletek ellen: zavaros, kiszámíthatatlan napirendet követett, és persze előszeretettel gyilkolt. Politikai ellenfeleit sorra megölette, a Gestapo pedig módszeresen kutatott ellenállók és lázadók után, németek és más nemzetiségűek között egyaránt, sőt saját pártjában is kivégeztette a gyanús elemeket.
Két ok is akadályozta a merényleteket: egyrészt hatalmas népszerűségnek örvendett, és ha kiiktatják, a németek akár nemzeti hőst is faraghattak volna belőle (a britek egyik merénylettervét pont ezért nem hajtották végre), másrészt Hitler szervezetten gondoskodott róla, hogy ellenfelei ne érjék meg a másnapot.
Ennek fényében még nagyobb bátorságról tettek tanúbizonyságot azok, akik a kudarcok ellenére továbbra is megpróbálták kivonni Hitlert a forgalomból. 1932-ben a vonatra lőttek rá, amiben utazott, majd Nürnbergben az autójában próbálták meg megölni, de a golyó csak súrolta a Führer fejét. Ugyanebben az évben megmérgezték az ételét, minek következtében több náci vezető rosszul is lett, a vegetáriánus Hitlernek azonban kutya baja sem esett, ahogy a levélbe rejtett vegyszer sem jutott el a rendeltetési helyére.
1935-ben neves egyetemi tanárokból, tisztekből, üzletemberekből szerveződő csoport próbált több alkalommal is gyilkosságot elkövetni ellene, de nem jártak sikerrel. 1938-ban a svájci teológushallgató, Maurice Bavaud úgy gondolta, Hitler maga az antikrisztus, és vallása védelme érdekében el kell pusztítania. A müncheni felvonuláson a tömegben várta őt egy fegyverrel, ám éppen a sokadalom akadályozta meg terve kivitelezésében. Ennek ellenére a férfit elfogták, majd kínvallatás után felakasztották. A támadásból okulva Hitler szigorította a biztonsági felügyeletét, és kétszer is átgondolta, milyen nyilvános eseményen jelenik meg.
Mindent megúszott
A Führer ellenségei nem adták fel. 1939-ben újra próbálkoztak, ezúttal Georg Elser német asztalos próbálta megmenteni szeretett országát attól, hogy háborúba sodródjon. Tudta, hogy Hitler egy sörözőben tart majd beszédet, itt akarta felrobbantani házi készítésű bombájával. Mindent a helyére tett, beállította az időzítőt a beszéd kezdetére, majd elhagyta az országot.
Egyetlen órán múlt a siker: Hitler 21 óra helyett 20 órakor kezdett üvöltözni szokásos stílusában, és még azelőtt befejezte a mondandóját, mielőtt a bomba felrobbant volna. Ha még tíz percig a helyszínen marad, meghal, így azonban a robbanás csak a hallgatóság soraiban pusztított.
Ugyanígy csődöt mondott az ötszáz kilónyi TNT, amit ugyanabban az évben egy útkereszteződés alá rejtettek a lengyel ellenállók Varsóban. Ezután további kísérletek történtek vonaton, díszvacsorán, repülőn – itt egy flaska brandyt csempésztek Hitler mellé, de a gyutacs nem működött, és a bomba nem robbant fel –, Rudolf von Gersdorff ezredes a testére erősített robbanószerkezettel próbálkozott a berlini Zeughausban rendezett kiállításon, de a Führer idő előtt távozott.
A német ellenállás tagjai egyik tervet eszelték ki a másik után, de soha nem jártak sikerrel. Kétségbeesésükben nagyszabású akcióba kezdtek.
A bomba, amiről azt hitték, megölte Hitlert
A német vezérkarból Hans Oster, Ludwig Beck, Erwin von Witzleben, Henning von Tresckow tábornokok és Claus von Stauffenberg ezredes alapos tervet dolgozott ki Hitler likvidálására. A Walküre katonai műveletet dolgozták át, a cél nemcsak a Führer és leghűségesebb csatlósai megölése, az SS lefegyverzése, de egyenesen a hatalom átvétele volt. Ehhez a Hitler által lázadás esetére kidolgozott tervet használták, ami mozgósította volna a német tartalékos katonákat.
Az aprólékosan kidolgozott akciónak sikerülnie kellett volna, de ironikus módon egy asztalláb miatt vesztett célt. A Farkasodúban megrendezett megbeszélésen – ekkor már 1944-et írtunk – mindenki ott volt, akinek pusztulnia kellett volna. A táskába rejtett bombát Stauffenberg tette oda Hitler mellé, de az élesítéskor hiba csúszott az ellenállás számításába, és csak a fele töltet robbant fel. A Führert a vastag tölgyfa asztal védte meg a robbanástól, így nem halt meg, ahogy remélték, csupán megsérült. Stauffenberg viszont elhagyta a helyszínt még korábban anélkül, hogy ellenőrizte volna, tényleg sikerrel jártak-e. A Walküre hadműveletet elindították ugyan, de miután kiderült, hogy Hitler él, a lázadást leleplezték. A felelősöket és családtagjaikat megkínozták és agyonlőtték, több ezer embert küldtek a halálba, hogy példát statuáljanak.
Abban még a történészek sem értenek egyet, hogy az akció kudarca milyen hatással volt a világra: ha sikerül, vajon békét kötött volna Németország, vagy folytatják, amit Hitler elkezdett? Soha nem fogjuk megtudni.
Sztálin maga akadályozott meg két merényletet
Érdekes tény, hogy Hitler meggyilkolását maga Sztálin kétszer is megakadályozta. Először 1943-ban indítottak volna támadást Hitler bunkere ellen, ám a szovjet vezető nem akarta, hogy a németek vezetőjük halála esetén békét kössenek a nyugati hatalmakkal, így nem engedélyezte a merényletet. A második alkalomra 1944-ben került volna sor, a szovjetek egy kiváló orgyilkost fogadtak fel a célra, de Sztálin ismét nemet mondott. Így érkeztünk el az 1945-ös évhez, annak is az április harmincadikához, amikor Adolf Hitler, az ember, akit több mint negyvenszer nem sikerült likvidálni, öngyilkosságot követett el.
