Nem is tudod elképzelni, mennyire fontos a vágó munkája a filmkészítés folyamatában. A legelső Star Wars-filmet például George Lucas felesége mentette meg a végső bukástól: teljesen újraszabta a nyers felvételeket, ugyanis az első vágáskor a tesztközönség totál nem értette, miről is van szó. Űrcowboyok, hörgő, bádogfejű emberek, és mindez a 70-es években? Már megint egy beszívott rendező, mi? Lucas így hazahívta feleségét, aki egyébként filmvágó volt, hogy hozza ki a lehető legtöbbet az alkotásából, amibe oly sok pénzt és energiát beleölt. Így is történt, hála ennek a lépésnek, idén karácsonykor is tele lesznek a boltok star warsos cuccokkal a közelgő kilencedik epizód miatt. De ugyanígy fontos a dramaturg feladata is, aki a forgatókönyv érthetőségét vizsgálja. Hogy mennyi mindenkin múlik egy film, arról már írtunk. Most azt nézzük végig, micsoda filmötletek és változatok léteztek, amik sok mindent megváltoztattak volna kedvencünk kapcsán.
A nyolcadik utas nem a Halál lett volna
A klasszikus Alien-film sem egyből kapta meg végleges formáját, rögös út vezetett a zseniális forgatókönyvig. Az első vázlatban még nyoma sem volt idegen létformának, csupán egy űrhajó legénységéről szólt volna, akik egy elhagyatott bolygó vészjósló hívására válaszolnak. Nem sokkal később hozzácsapták az idegen jelenlétét is, meg is kapta a film a címét: „Starbeast”. Persze nem sokáig, mert az írók rájöttek, hogy igen borzalmas cím, így született meg az „Alien”.
A további furcsaság még csak most jön: talán emlékszel, de a végső filmben (és a könyvben) egy halovány szexuális feszültség volt a főszereplő Ripley (Sigourney Weaver) és a kapitány Dallas (Tom Skerritt) közt. Mindebben nincs is semmi, ez a kis apró dolog még a legkorábbi vázlatokból maradt meg. Az eredeti tervek szerint ugyanakkor a teljes csapat csupán férfiakból állt volna, a két szereplő közti furcsa vonzalom pedig így is benne volt a szkriptben. Nincs ezzel baj, de ha kicsit beleolvasunk ebbe a korai vázlatba, akkor bármilyen vizuális hozzájárulás nélkül kínosan érezzük magunkat, főleg, ha tudjuk, hogy egy Alien-filmről van szó. Félreértés ne essék: bármilyen orientáltságú vonzalom esetén kínos ez, miközben egy rohadt nagy dög vadászik rájuk a kietlen űrben!
Van még pár érdekes dolog: a Földet „Planet Irth”-nek hívták volna, ami kiejtésben minden valószínűleg nem lett volna más az „Earth”-től; a földönkívüli szörny pedig brutálisan sok csáppal és mindenféle szörnyűséggel lett volna ellátva. A jelenetben, melyben elsőként láthattuk volna, azon nyomban leszedi a legénység egyik tagjának a fejét, hogy aztán a még rázkódó, véres testét elhurcolja. Mindezek után „Martin Roby”, a később Ripley-vé változtatott karakter olyat mondott volna, amit mindmáig klasszikusként idéznénk:
Vissza se mentünk volna a jövőbe
Robert Zemeckis, a Forrest Gump és egyéb zsenialitások rendezője sem egy-kettőre találta ki a végleges, aztán nagy sikert arató Vissza a jövőbe történetét. Az első vázlatokra nem is nagyon ugrottak a producerek, sőt mi több: még véletlenül se akartak hozzányúlni. És érthetnénk is az okát, hiszen egy vígjáték, ami egy olyan fiúról szól, aki az anyjával smárol a múltban, kifogásolható lehetne. Ettől persze sokkal többről van szó.
A korai vázlat szerint Brown doki és Marty egy videós vállalkozást visznek közösen, és illegálisan árulnak pornográf tartalmakat középiskolásoknak, miközben a doki depresszióban szenved, nukleáris holokausztról álmodik, a totális enyészettől pedig Marty jelenléte menti meg napról napra. Aki azért néha elejt egy-egy olyan mondatot, mint például:
WTF? Hát mi a frász, talán azt gondolod, hogy ha már a Vissza a jövőbe humoros és könnyed története is a mély depresszióból érkezik, akkor tényleg nincs e világon már öröm és boldogság. De várj egy percet még,
egy jó kis kóla megold mindent.
Jól hallottad, ugyanis egyik alkalommal Marty egy kis Coca-Colával rázza helyre a doki masináját.
Ezek után a doki kicsit kísérletezik a kólával, és majdnem levegőbe repíti a helyet.
Tehát tegyük rendbe: Marty baromira semmi okból beleönt a doki egyik masinájába egy jó adag fekete löttyöt, ami aztán egyfajta energiaátalakítóvá változik. Ez az átalakító természetesen ahhoz kell, hogy atomenergiát szolgáltasson az időgéphez. Így amikor az 1952-ben éldegélő doki megismeri a különösen finom, felfrissítő és leginkább energiagerjesztő Coca-Colát, a világot egy Coke által működő sci-fi társadalommá alakítja. Hát mi a fene folyik?!
A csillagok is sokáig háborogtak
George Lucas 1973-ban nem tétovázott: ahelyett, hogy elégedetten hátradőlt volna az American Graffiti sikere után, belecsapott a lecsóba: írt kétoldalnyi tömény sci-fi mantrát. Senki sem értett belőle egy árva szót sem. Így hát Lucas újra nekifogott, ezúttal már 13 oldal hosszan ecsetelte történetét. Úgy tűnt, ezt már egy fokkal jobban értették az emberek, és annak ellenére, hogy még így is nonszensznek tűnt, George nekiállt, hogy megírja a teljes szövegkönyvet.
Az első vázlatok szerint egy túlsúlyos tinédzser, Annikin Starkiller (try to not laugh) találkozik az Aquilae bolygón Luke Skywalker tábornokkal. Rögtön ezután az Új Galaktikus Birodalom megtámadja a bolygót (nem tudni, pontosan, miért), miközben Annikin és a tábornok elslisszan pár politikussal és a királyi családdal a bolygóról. Elslisszan, azaz a birodalmi hajók egészen a wookie-k bolygójáig üldözik őket, ahol Skywalker tábornok pilótává tanítja ki a népet, hogy kiiktassák a Halálcsillagot.
Persze a hercegnő se hiányzott a verzióból: Starkiller pedig egyenesen orrba vágja a hercegnőt egyik alkalommal. Kíváncsiak lennénk, hogy ezek után mennyire vonzódott az első vázlat szerint 14 éves hercegnő az amúgy már időközben jedivé avanzsálódott Annikin Starkiller felé. Han Solo ebben a változatban is létezett, ahogy Csubakka is, még ha Han egyébként jedi, utóbbi pedig valamiféle hercegszerű micsoda. Nemcsak társadalmi helyzetük volt más, de kinézetük is: a később csempésszé redukálódott Han egy hatalmas, zöld bőrű szörnyeteg, orr nélkül és kopoltyúval, Csubi nyolc lábat és agyarakat kapott. Fun fact még, hogy a Császárt Cos Dashitnek hívják. Nagyon szleng, netes nyelvezettel ez azt jelenti, hogy „mert ez szar”. Illő reakcióval élve: LOL. Most mondd meg, miért ne lett volna ez zseniális?
