Margaret Atwood: A szolgálólány meséje. Egy orwelli ihletésű disztópia, mely egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. A könyv 1985-ben került polcokra, számos díjat nyert, pár éve pedig a Netflix készített belőle sorozatot.

Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé. A sci-fi regények ősatyjának egyik leghíresebbike, amely 1864-ben látott napvilágot. A történetet jól ismerjük: egy német professzor rájön, hogy egy izlandi vulkán kráterén keresztül eljuthat a Föld középpontja felé. Itt inkább teret kap a „fiction”, a történet „science” része kissé túlzó és kezdetleges, de Verne mégis zseniális élményt nyújt olvasójának. Kötelező!

Harry Harrison: Helyet! Helyet! Egy párhuzamos univerzum 1999-ének New Yorkjában emberpróbáló az élet a környezetszennyezés és a túlnépesedés miatt. A vizet adagolni kell, és igazi húst csak a leggazdagabbak ehetnek, a többiek egyenízű szójakészítményeken tengődnek. Harry Harrison európai SF-nagymester világhírű regénye megrázó erejű antiutópia egy olyan lehetséges közelmúltról, amit egyelőre sikerült megúsznunk, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben ne kéne szembenéznünk vele.

Arthur C. Clarke: 2001 ​– Űrodisszeia. A filmrajongók biztos ismerik a sötétlő monolitot, amely fenyegetően jelenik meg a Jupiter fölött. Clarke, a sci-fi irodalom egyik nagy alakja először írt forgatókönyvet, majd a film alapján regényt. A filozofikus, elvont hangvételű történet arra keresi a választ, lehet-e, hogy a mi helyi világmindenségünk, a Tejút csillagait is benépesítik velünk egyenlő vagy nálunk különb lények? Páratlan utazás: „A lehetséges határait csak egyetlen módon fedezhetjük fel, ha megkockáztatjuk, hogy kevéssel túl is haladunk rajta, a lehetetlenbe.”

Anthony Burgess: Gépnarancs. Ahogy a 2001-et, úgy Burgess nehéz nyelvezetű, de elképesztő mondanivalóval bíró regényét is a legendás rendező, Stanley Kubrick vitte filmre. Egy antiutópista történet egy jókedvvel kegyetlenkedő bandavezérről és csapatáról szól, és az alattvalóit gépiesítő, szinte gondolattalan emberekké nevelő Államról. Mestermű, amelyet nehéz olvasni, Burgess újító irodalmi nyelve kivételes példa az irodalomban.

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák. Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja. Bradbury 1950-es műve korának egyik friss, lenyűgöző regénye volt, mely azóta is kitűnő olvasmány.

Robert A. Heinlein: Angyali üdvözlet. Döntő jelentősége volt a sci-fi irodalom sorsának alakulására. Nemcsak azt érte el, hogy a sci-fik bekerültek az irodalom főáramába, hanem azt is, hogy e regény az 1960-as évek ellenkultúra-mozgalma, a szabad szerelem és a semmi által nem korlátozott életmód jelképévé vált. A történet óriási szatíra emberi mivoltunkról, viszonyunkról a szerelemhez, a politikához, és mindenekelőtt a tételes vallásokhoz, amelyeket végletesen képmutatónak láttat. Valentine, az első Mars-felfedezők elárvult gyermeke a marslakóknál nevelkedik, egy expedíció hozza vissza a Földre. Szembe kell néznie azzal a nagy feladattal, hogy megtanuljon ember lenni. Sosem látott nőt, és nincs tudása az emberi kultúráról és a vallásokról sem. Spiritualitásról és a szabad szerelemről vallott nézeteit terjeszti, és a Marson tanult pszichikus erőhatást gyakorolja. Idővel egyre több embert térít meg gondolkodásmódja, és messiásjellegű alakká válik.

Olaf Stapledon: Star Maker. Egy férfi ül egy dombon, a csillagokat fürkészi. Egy ártatlan pillanattal később már az örvénylő égbolton keresztül utazik a science fiction egyik legkülönlegesebb élménye felé. Habár a könyv az értékelések szerint nem makulátlan, a könyvborító már árulkodik arról, hogy bizony, elvont alkotással van dolgunk.

Margaret Atwood: Guvat és Gazella. Margaret Atwood áradó fantáziával képzeli el a közeljövőt, amikor a kiváltságos kevesek a tudományos városaikban kedvükre alakítgatják az emberek és állatok génjeit, s közben a többség kaotikus plebsztelepeken éli egyre nyomorúságosabb életét…

Alan Dean Foster: The Tar-Aiym Krang. A legendás sci-fi ponyvaregényíró (akinek köszönhetünk pár Star Wars- és Alien-regényt is) egyik első könyve, amelyben egy árva és egy tolvaj történetét követjük, akik egy halottól egy térképet lopnak el, amely egy furcsa idegen létformához vezeti őket egy elhagyatott bolygón.

Charles & Nathalie Henneberg: Démons Et Chimères. A francia tudományos fantasztikum egyik meghatározó alakjai a Henneberg házaspár, akik az 50-es években kezdtek kissé elvont, kevésbé szórakoztató, de elgondolkodtató regényeket írni. A könyvborító magáért beszél.

Vernor Vinge: A szivárvány tövében. Robert Gu, egykor világhírű költő volt. Aztán az Alzheimer-kór elvett tőle mindent. Most egy úttörő orvosi kezelésnek köszönhetően újrakezdheti életét, de a világ nagyot változott körülötte. A mindenütt jelen lévő digitális világnak hála a valóság és a kibertér közti határ fokozatosan elmosódik. Az új technológiák azonban, ahogy a történelem folyamán mindig is, egyaránt használhatók jóra és rosszra.

Angélica Gorodischer: Trafalgar. Az argentin írónő Trafalgar Medranóról ír, aki egy titokzatos ember: intergalaktikus utazásairól beszél, őrült sztorijai vannak, miközben felmerül a kérdés: vajon igazak-e ezek a történetek? De miért is foglalkoznánk ezzel, ha Trafalgar meséi a legjobbak a városban.