Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc túlzás nélkül az egyik legfontosabb esemény volt a magyar történelemben, a Habsburg-ház csupán úgy tudta leverni, hogy az Orosz Birodalom katonai segítségét kérte. A hazafiak érvényt szereztek a 12 pontnak, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök vezetésével megalakult a független felelős nemzeti kormány, eltörölték a sajtócenzúrát, kimondták Erdély és Magyarország egyesülését, elkezdték felszámolni a feudális rendszert, V. Ferdinánd király elfogadta az áprilisi törvényeket, így az ország vezetése gyökeres változáson ment át.
A magyarok akkor sem hátráltak meg, amikor 1848 augusztusának végén a horvátok katonai támadásával álltak szemben, és sikeresen visszaverték, majd Windisch-Grätz és Jellasics egyesült császári hadereje ellen küzdöttek. A császár I. Miklós orosz cár seregének segítségével végül kikényszerítette a világosi fegyverletételt. Mindez nem csupán száraz történelem, hanem nagyon is eleven valóság volt a benne részt vevőknek, férfiaknak és nőknek egyaránt.
Özvegyek és száműzöttek
A forradalomban harcoló, döntéseket hozó férfiak soha nem voltak egyedül. A legtöbbjük családos ember volt, feleséggel, gyerekekkel. A győzelmet együtt ünnepelték, de a vereségeket is közösen szenvedték. A kivégzett vagy egy életre bebörtönzött katonák és döntéshozók feleségei közül sokan életük végéig özvegyen maradtak, egyedül kellett fenntartaniuk a családot, és elszenvedniük a további megtorlásokat – azokról az anyákról nem is beszélve, akik a harcok során vesztették el gyermekeiket. Maderspach Károly hídépítő mérnök és felesége példája jól mutatja, milyen kegyetlenül álltak bosszút egész családokon. A forradalmat támogató ötgyerekes családot Haynau úgy büntette, ahogy az a legjobban fájt: nem a férfit verte láncra, hanem annak 45 éves feleségét, Buchwald Franciskát fogatta el, majd félmeztelenre vetkőztette, és a falu főterén megvesszőztette. Iszonyatos megaláztatás volt ez, az eredetileg a kivégzésére készülő asszony térden állva könyörgött, ne tegyék vele ezt a gyalázatot. Mégis megtették, Maderspach pedig másnap szégyenében öngyilkos lett.
Kossuth Zsuzsanna, az ápolónők hadvezére
A csatában megsebesült harcosokat is a nők ápolták, illetve ha kellett, nem kis kockázatot vállalva bújtatták is őket az ellenség elől. Az ápolónőket Kossuth Lajos frissen, harmadik gyermekével terhesen megözvegyült húga, Kossuth Zsuzsanna fogta össze, akit 1849. április 16-án kineveztek az „összes tábori kórházak főápolónőjévé”. Zsuzsa hívására özönlöttek az asszonyok önkéntes ápolónőnek, ám amikor a hadiápolást akarta megszervezni, Zsuzsanna már beleütközött az előítéletekbe: egy nő ne akarjon döntéseket hozni ilyen fontos kérdésekben. A kételkedők azonban meghátráltak, az asszony pedig 3 hónap alatt 172 tábori kórházat állított fel az országban. Zsuzsanna sajnos nemcsak a harcokból vette ki a részét, de a büntetésből is. Kossuth másik húgával együtt hurcolták el otthonról egy szál hálóingben az éjszaka közepén, majd az összes rokonnal együtt kitoloncolták az országból. Eddigre már a börtön miatt egészsége súlyosan megrendült, 37 évesen hunyt el Amerikában.
Szendrey Júlia hadba szólította a katonákat
Petőfi Sándor feleségének is nagy szerepe volt a forradalomban. Ő volt az, aki tovább hevítette Petőfi hazafias szenvedélyét, míg az a Nemzeti dalt írta, Júlia piros-fehér-zöld főkötőt varrt, a szabadságharc kitörése előtti estét pedig együtt virrasztották végig. Júlia szintén kiválóan írt, 1849-ben röpiratban kért minden asszonyt, hogy küldje harcba férjét és fiát az országért. Tudta, micsoda kockázat ez, hiszen Petőfi eltűnése után egyedül maradt egy másfél éves gyermekkel. Miután újra férjhez ment, az ismerősök és régi barátok megvetését kellett kiállnia.
Nők a harctéren
Azok az amazonok, akik sem a sebesültek ápolásával, sem az otthon nyújtott támogatással nem elégedtek meg, férfiruhát öltöttek magukra, kardot kötöttek az oldalukra, és csatába vonultak. Nagyjából százra tehető a férfiként harcoló nők száma, de legismertebbé Lebstück Mária főhadnagy vált. A bécsi forradalom idején döntött úgy, hogy haját rövidre nyírja, férfiruhába öltözik, és Károly néven a bécsi egyetemi légió tagja lesz. 1849 elején a feldunai hadtestben harcolt olyan hősiesen, hogy hadnaggyá léptették elő, Buda visszafoglalásában is részt vett, elképesztő hőstetteket hajtva végre.
A harcok közepette esett szerelembe Jónák József őrnaggyal, akihez nemcsak hozzáment, de akitől teherbe is esett. A szabadságharc leverése után mindkettejüket letartóztatták, Mária az aradi várban szülte meg gyermekét. Csak úgy engedték szabadon, hogy kénytelen volt elhagyni az országot, amiért harcolt. Hasonló hírnevet szerzett magának Bányai Júlia műlovarnő, aki Gyula keresztnevet választva a 27. honvédzászlóaljban harcolt, és meg is sebesült, majd főhadnagyként harcolt tovább, illetve Pfiffner Paula színésznő, aki a hadnagyi rangig vitte a csatákban. A megtorlások idején sem kímélték őket, ugyanúgy börtön vagy száműzetés várt rájuk, ahogy a férfiakra: Pfiffner Paulát például a hadbíróság ugyan felmentette, de aztán önkezével vetett véget életének.
Az arisztokraták sem tétlenkedtek
Teleki Blanka grófnő korát messze megelőzve hitt a női egyenjogúságban, a lányok tanuláshoz való jogában. A forradalom kitörése előtt leánynevelő intézetet nyitott, ahol a később hőssé vált Vasvári Pál tanította a lányokat. 1848. március 15-én a grófnő szavalta el tanítványainak a Nemzeti dalt, később pedig sok forradalmárnak nyújtott segítséget, rejtekhelyet. Emiatt 1851-ben letartóztatták, és több börtönt, köztük a kufsteinit is megjárta. A kegyetlen körülmények között egészsége egy életre tönkrement, így hiába szabadult 1857-ben, öt évre rá elhunyt. Batthyány Lajos feleségére, Zichy Antóniára sem mondhatott egy hazafi sem rossz szót: az asszony fontos bálokat és ebédeket tartott, ahol ő maga is képes volt meggyőzni a forradalom szükségességéről a vonakodókat, de adományokkal is hozzájárult a magyar sikerekhez. A forradalom leverése után ő volt az, aki miután kiszabadítani nem tudta férjét, egy cipóban tőrt csempészett be neki, hogy az megsebesítve magát ne kötél, hanem golyó által haljon meg.
Az élete végéig gyászruhát viselő Antónia Damjanich János özvegyével, Csernovics Emíliával karöltve 1861-ben megalapította az Országos Magyar Gazdasszonyok Egyesületét, ami jótékonysági akciókat szervezett, a hadiárvák és özvegyek megsegítését tűzve ki céljául. A két hazafias érzelmű hölgy még a látogatóba érkező Erzsébet királynőt, ismertebb nevén Sisit – aki ugye a kivégzéseket elrendelő Ferenc József felesége volt – sem volt hajlandó fogadni, nem barátkoztak az ellenséggel. A legenda szerint Batthyány fia, Elemér nagy szerelembe esett Sisi unokahúgával, de Zichy Antónia közölte fiával, hogy ha elveszi Marie Louise von Wallersee grófnőt, akkor ő öngyilkos lesz, különben is, tette hozzá, „Gyilkos családba nem nősülünk!”.
