Nagyon sokféle módon lehet gazdag valaki. Henrietta Howland Green azonban úgy döntött, hogy csupán a bankó érdekli a világon, semmi más. Igaz, hogy ő lett a 19. század egyik leggazdagabb embere, legbefolyásosabb tőzsdeguruja, és végül 200 millió dollárnyi vagyont halmozott fel, ám halála után nem siratta senki, és gyermekei sem követték példáját a vagyon utáni hajszában. Másra lett volna szükségük.
Azzá lett, amivé nevelték
Hetty kifejezetten vagyonos családba született 1834-ben, ráadásul egyedüli gyermekként örökölte a vagyont szülei halála után. Édesanyja mindig is beteges volt, ezért a kislányt apja és bálnavadász flottát működtető nagyapja nevelte. Mindkét férfi tudta, Hetty mekkora vagyonnak lesz kezelője, így kitanították a pénzügyekről – míg másoknak mesét olvastak, addig a lánynak tőzsdei híreket, és ezt megfejelték olyan tanácsokkal, miszerint „soha ne adj senkinek semmit, még csak kedvességet se!”. Rendkívül jó munkát végeztek, a fiatal Hetty lehet, hogy vétett helyesírási hibákat, de a számok világában tökéletesen eligazodott, és talán éppoly hideggé is vált, mint egy matematikafüzet. 13 évesen már ő vezette a család költségvetését, és 19 éves koráig folytatta pénzügyi tanulmányait. 1865-ben édesanyja után édesapját is elveszítette, ezzel nagyjából ötmillió dollárnyi vagyon került a kezébe. Ugyanebben az évben vesztette el nagynénjét, Sylvia Howlandot is, aki végrendeletében kétmillió dollárt hagyott jótékonysági célokra. Hetty megtámadta a végrendeletet, magának követelve a pénzt, és öt éven át csatározott, nem szerezve mást, mint ellenszenvet és megvetést.
Nem bízott senkiben
Bár szinte egyedül dolgozott a pénz világában nőként, Hetty nem igényelt társaságot, sőt meglehetősen sokáig férjet sem – attól tartott, csak a pénzét akarnák megszerezni. 33 évesen mégis beadta a derekát, és elfogadta a vagyonos Edward Henry Green ajánlatát. Edward azonban – bár apának bevált, hiszen egy fiút és egy lányt nemzett – nem kezelte olyan ügyesen a pénzügyeket, mint neje, ezért Hetty mindent megtett, hogy kettejük vagyonát elkülönítse. Olyannyira, hogy miután Edward csődbe ment, az asszony megtagadta, hogy segítsen rajta, sőt szét is költöztek. Hetty egyedül építette tovább a birodalmát. Befektetései – ingatlanok, vasúti és bányászati részvények – viszont sorra térültek meg, nem félt magas kamatra hitel adni – New York városát nem egyszer az ő hitelei mentették meg a csődtől – konzervatív beruházásokba fogott, jelentős tartalékokat halmozott fel, és akármilyen zűrzavar uralkodott körülötte, mindig megőrizte a hidegvérét. Amit mások elbuktak, azt ő felvásárolta, és mindig megtalálta az adósait – képes volt egy napot utazni néhány száz dollár behajtása miatt. Ez cseppet sem volt veszélytelen egyedül, de kulcsai és egy töltött revolver mindig nála voltak. Egyszerre volt briliáns stratéga és könyörtelen hitelcápa, ennek köszönhetően vagyona egyre csak nőtt.
Így lett belőle boszorkány
A férfiak nehezen viselték, hogy egy nő ilyen sikeres lehet az ő játszóterükön. Ha ehhez hozzávesszük Hetty fekete ruháit, fukarságát és könyörtelenségét, máris kezdjük érteni, miért kezdtek gúnynevet aggatni rá. Az asszony ráadásul – mondjuk ki – nem fürdött elégszer, és ruháit sem mosatta alaposan, hogy így is spóroljon a szappannal. Hetty olyannyira bűzlött, hogy munkatársai az irodában igyekeztek minél távolabb ülni tőle. Ruhái szakadtak és koszosak voltak, mert addig hordta őket, ameddig csak lehetett, körme feketéllett. Megvetette a meleg vizet, drágállta is, így ő és családja is hideg vízben mosakodott, – minél kevesebb szappannal – és dagadó vagyonuk ellenére folyamatosan olcsó, szegényes, fűtetlen, külterületi albérletekben laktak. Hettyt az evés sem hatotta meg, táskájában mindig volt valami olcsó keksz, reggelire zabkását evett, napközben vacak pitéket. Orvosra mindig is sajnálta a pénzt, pénzre áhítozó sarlatánoknak tartotta őket, akik nem jók semmire. Az oly zseniális, pontos Hetty azonban ezen a területen hatalmasat tévedett.
A leggazdagabb New York-i a szegénykórházban
Az asszony nem bánt különösebben jól gyermekeivel, Sylviával és Neddel. A kislány nem volt elementáris szépség, az anyja árnyékában meghúzódva élt, szegényes ruhákban járt, és csak kevés barátja volt. Ned még inkább szenvedett az anyja fukarságától. Tinédzserkorában egy baleseteben megsérült a lába, olyan súlyosan, hogy azonnali orvosi beavatkozást igényelt. Vajon Hetty hová vitte? A szegénykórházba, ahol ingyen látták el a rászorulókat. Ám pechére felismerték, és pénzt kértek tőle az ellátásért cserébe, ahogy azt tették bárkivel, aki hamisan szegénynek tettette magát. Hetty ezen annyira felhúzta magát, hogy fogta fiát, és hazavitte, mondván az a láb meggyógyul majd magától. Hiába vetette be házi pakolásait és tablettáit, Ned lába olyannyira nem gyógyult, hogy egy újabb esés után végül amputálni kellett – talán mondanunk sem kell, hogy a műtétet az apa, Edward fizette, sőt ő volt az, aki egyáltalán kórházba vitte a fiút.
Hetty mentségére mondva – ha lehet ilyet kérni egyáltalán – saját magával legalább ilyen keményen bánt. Húsz éven át szenvedett fájdalmas sérvétől, mire orvoshoz fordult vele 1915-ben. Dr. Henry S. Pascal diagnosztizálta a súlyos, kizáródott, rég műtétre érett sérvet, de az operációért százötven dollárt kért volna. Az asszony erre fogta a sérvét addig házi módszerrel visszanyomó eszközét, a helyére igazította, felállt, rablónak nevezte az orvost, és távozott. Fájdalmai olyan erősek voltak, hogy aztán kénytelen-kelletlen mégis beleegyezett a műtétbe, de nagyon vonakodva fizetett.
Hiába mentegette a fia, senki sem hitt neki
Az idősödő, szokásaiba belekövülő asszony gyermekeivel együtt folyamatosan költözött, hogy sem a sajtó, sem az adóhatóság munkatársai ne találják meg. Még az ajtajára is kutyája, Curtis nevét írta ki álcázásként. Mindezek ellenére nem tartotta magát kemény embernek. Egyik ritka interjújában úgy nyilatkozott, hogy rossz megítélésének az a magyarázata, hogy nincs titkára, aki minden jó cselekedetét bejelentené, így ő maga közömbösnek és fukarnak látszik. Egyszerű életmódjáért kvéker hitét tette felelőssé. Akárhogy is, a szerény életmód jót tett, a Wall Street boszorkánya egészen 81 éves koráig élt, és kétszázmillió dollárt halmozott fel. Ez mai árfolyamon több mint négymilliárd dollárnak felelne meg. Miután az agyvérzésben meghalt, Ned megpróbálta jó fényben feltüntetni az anyját, mesélt arról, milyen sokat jótékonykodott, ám egyetlen konkrét nevet sem tudott felmutatni, majd amikor arra tért rá, anyja milyen kedves volt egy munkatársához, azzal hurrogták le, hogy Hetty elbocsátotta a férfit, amikor már nem volt szükség a munkájára. Sehogy sem lehetett tisztára mosni minden idők Scrooge-ának hírnevét.
Sylvia bosszúja
Hatty Green vagyonát két gyermeke örökölte. Ned még korábban különköltözött, bár a haldoklás hónapjaiban újra anyjával lakott. Sylvia a harmincas éveiben is az anyjával élt, miközben az minden udvarlóját elutasította, attól félve, hogy csak a vagyonra hajtanak. Az egyetlen elfogadható kérőt Matthew Astor Wilks, John Jacob Astor 63 éves dédunokája jelentette, akihez Sylvia 1909-ben, 38 éves korában hozzá is ment. Hetty halála után azonban mindkét gyermeke felszabadultan élvezte a vagyon nyújtotta lehetőségeket, Ned még azt az örömlányt is elvette feleségül, akit anyja ki nem állhatott. Sylvia pedig, aki Ned halála után a maradék családi vagyont is megörökölte, tartogatott egy szép meglepetést. 1951-es halála után vagyona nagy részét jótékony célokra – kórházaknak, egyházaknak, iskoláknak, alapítványoknak – ajánlotta fel. Amit fösvény anyja oly hosszú időn át könyörtelenül csak elvett, ő visszaadta a közösségnek.
