Háromféle árkategóriájú száraz vörösbort kóstoltattunk a szigetlakókkal: volt két 300 forintos, két 1700 forintos és két kábé 6000 forintos üvegünk. Azt gondoltuk - utólag már tudjuk, naivan -, hogy a legolcsóbb, alsópolcos bort azonnal ki fogja szúrni mindenki és a közepes árú és drága boraink közt fog valamiféle verseny kialakulni. Ehhez képest a megkérdezett 22 emberből heten állították kóstolás után, hogy a legdrágább bor a legolcsóbb és kilencen gondolták azt a legolcsóbbról, hogy valójában egy baromi drága ital.
Egyébként a kóstoltatásunk menete nyilván hagy kívánnivalót maga után, hisz az igazi borszakértőknek még a pohár formája is fontos, de lássuk be, kevesen vannak köztünk, akik egy házibuliban vagy akár a Szigeten úgy kezdik a borozást, hogy megfelelő ideig levegőztetik a bort, majd tökéletes hőmérsékleten fogyasztják. Tehát tulajdonképp az derült ki nem reprezentatív felmérésünkből: ha nem borszakértők közé mész, vidd nyugodtan az olcsóbb bort, nem fog senki megbotránkozni, a csajoknál meg pont a 300 forintos, gyümölcsösebb borral lehet bevágódni a jelek szerint.
